Ötvenkilenc éves a NASA
A Szovjetunió két első szatellitjének sikeres felbocsátása ösztönözte Dwight D. Eisenhower amerikai elnököt és a Kongresszust, hogy nézeteltéréseiket félretéve létrehozzák a nemzeti űrhivatal születését megalapozó törvényt.
A NASA, avagy a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (NASA) az ötvenes években az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti űrverseny folytán született meg az 1915-ben létrehozott NACA-ból (Nemzeti Repülésügyi Tanácsadó Testületből) és más rokonszervekből. Eisenhower elnök 1958. július 29-én írta alá az űrkutatási hivatalt létrehozó törvényt.
Az Egyesült Államok valójában ekkortájt már jó néhány kutatási és fejlesztési projektben vett részt a rakétatechnológia területén. A védelmi minisztérium a II. világháború óta foglalkozott rakétafejlesztésekkel és a felső légkör vizsgálatával, míg a különálló ügynökségként funkcionáló NACA-nak figyelemre méltó erőforrásai voltak.
A NACA-nál mintegy 8000 ember dolgozott, büdzséje 100 millió dollárra rúgott, három kutatólaboratóriuma volt, sok tevékenységi köre kiterjedt a repülésre.
Eisenhower élen járt a törvény mielőbbi beiktatásában, tanácsadóként Nelson Rockefeller segítette. Végül arra a döntésre jutottak, új civil ügynökséget hoznak létre, ahelyett, hogy a NACA-t alakítanák át, vagy az űrkutatási döntéseket kizárólag a katonaság kezébe helyeznék.
Amikor aztán 1958. október 1-jén a NASA hivatalosan is megkezdte működését, összefogta a NACA erőforrásait, a haditengerészet marylandi kutatólaboratóriumjának űrtudományi csoportját, a Sugárhajtási Laboratóriumot, valamint a huntswille-i interkontinentális ballisztikus rakéták fejlesztését végző ügynökséget (Army Ballistic Missile Agency).
Eme utóbbi hozzáadása azért is volt fontos, mert itt dolgozott Wernher von Braun és rakétamérnök-csapata.
A NASA első fontos projektje a Mercury volt, ennek során azt vizsgálták, életben maradhat-e az ember az űrben. Ezt követte a Gemini, égisze alatt két asztronautát felszállítani képes űrhajót fejlesztettek, hogy tökéletesítsék a hatvanas évek végére tervezett Holdra-szálláshoz szükséges képességeket.
A John F. Kennedy elnök kitűzte célt 1969 júliusában sikerült elérni az Apollo-11 misszióval, amelyet további öt, sikeres Holdra-szállás követett egészen 1972-ig.
A hetvenes évekbeli Skylab és az Apollo-Szojuz tesztprojekteket követően a NASA 1981-től ismét az emberes űrrepülés felé fordult az űrsiklóprogrammal, amely egészen harminc évig folytatódott.
Az űrsikló nemcsak áttörő technológiát vonultatott fel, hanem létfontosságú volt a következő lépéshez, a Nemzetközi Űrállomás létrehozásához. Az utóbbi 59 évben a NASA folyamatosan feszegeti a határokat, a legkorszerűbb kutatások pedig drasztikusan megváltoztatták a repülőgépek építésének és reptetésének módját.
Az űrügynökség emellett befejezte Naprendszerünk feltérképezését. A Voyagerek máig vizsgálódnak, már az intersztelláris űrben, míg a rendkívül sikeres Cassini nemrégiben fejezte be termékeny misszióját a Szaturnusznál.
A Hubble-űrteleszkóphoz hasonló készülékekkel a hivatal jelentősen kitágította az univerzumról és saját bolygónkról alkotott képünket. Tudásunkat valószínűleg tovább mélyíti a James Webb-űrteleszkóp felbocsátása, amely a Hubble-nél sokkal élesebb szemmel vizsgálódik majd.
A NASA korai fejlesztései a rakétákkal, kommunikációs szatellitekkel és időjárási műholdakkal alapjaiban változtatta meg mindennapi életünket és teljesen új ipari szektorokat teremtett.
Jelenleg az űrügynökség arra készül, hogy az emberiséget messzebbre juttassa, mint valaha, teszi ezt a robusztus kereskedelmi űrszektor fellendítésével, valamint a Mars bolygót célzó kutatásokkal.