Tudományos-gyakorlati kommentár a kisebbségi nyelvtörvény használatához
Csernicskó István és Tóth Mihály Tudományos-gyakorlati kommentár Ukrajnának az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvényéhez c. könyvét mutatták be december 12-én Ungváron, a Kárpátaljai Nemzeti Kisebbségek Kulturális Központjában.
Az eseményt Zubánics László, az Ungvári Nemzeti Egyetem Humán- és Természettudományi Karának tanára, a bemutató moderátora nyitotta meg, aki a könyv magyar nyelvű kiadványának előszavát írta. Elmondta: „Maga a kérdés és a téma azért is fontos, mert a nyelvhasználat a kisebbségek számára meghatározó, hiszen a nemzeti kultúra mindenképp össze van kötve a nyelvhasználattal, és az irodalmi nyelvnek az élet különböző területein való alkalmazása sem mellékes.”
Csernicskó István, a filológiai tudományok kandidátusa, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola filológiai tanszékének docense, a magyar nyelvű kiadvány szerzője egy kisebb történelmi utazásra invitálta az egybegyűlteket, melyen azt mutatta be, hogy a 20. század folyamán hogyan használták az államnyelvet területünkön a különböző államok.
Vidékünk a 20. század folyamán számos államhoz tartozott, és mindegyik sajátos nyelvpolitikát gyakorolt. Amint Csernicskó elmondta, a különböző időszakokban a nyelveknek különböző jogi státusza volt. A Monarchiához tartozó Magyar Királyságban a kisebbségi nyelvek használata az önkormányzatokban is engedélyezett volt. A korabeli bankjegyeken a feliratokat összesen tíz nyelven tüntették fel. Az első világháborút követően a Csehszlovák Köztársaságban, ha egy adott területen élők 20 százaléka beszélte a kisebbségi nyelvet, lehetőség volt a használatára hivatalosan is. Előfordult olyan is, hogy a kisebbségi iskolákban nem az államnyelvet használták a dokumentációban, hanem az adott kisebbség nyelvét. Megtudhattuk, hogy a nagy Szovjetunió ideje alatt sem voltak elnyomva a kisebbségi nyelvek. A 20. század folyamán hat alkalommal változott az állam és ezzel az államnyelv is. Ennek a területnek a nyelvi tájképe mindvégig tükrözte a vidék nyelvi, etnikai és kulturális sokszínűségét.
Csernicskó István felhívta a jelenlévők figyelmét arra, hogy „ha sikerül egy kisebb lépést tenni abba az irányba, hogy ezt a nyelvtörvényt alkalmazzák, akkor Ukrajna egy kisebb, de határozott lépést tehet a jogállamiság irányába.”
A kommentár lényegében a nyelvtörvény végrehajtásához és alkalmazásához szükséges tudományos-gyakorlati útmutató, amelyet Csernicskó István fordított magyar nyelvre. A kiadvány a jelenlegi nyelvtörvény megtartását szorgalmazza kisebb módosításokkal. Amint Zubánics László elmondta, megpróbáltak egy összképet adni arról a nem igazán egyenes, helyenként göröngyös útról, amely az állami nyelvpolitika kisebbségi törvényének megszületéséhez vezetett Ukrajna függetlenségétől napjainkig.
A szerzők célja elsősorban, hogy tájékoztassák a széles körben tájékoztassák az embereket és az országos szerveket a jogszabály nyújtotta lehetőségekről, valamint, hogy az önkormányzatok és állami hivatalok kötelezettségeit, illetve a személyek és közösségek jogait ismertessék.
A szerzők gyakorlati kommentárokat is fűznek a fejezetekhez. Például: hogyan lehet kisebbségi nyelvű osztályt kérelmezni olyan faluban, ahol a megadott százalékot eléri a kisebbség,vagy hogyan kérvényezhető, hogy a bírósági eljárás során magyar nyelven tegyünk vallomást. A könyvben megtalálható a különböző kérvények mintája is. Így aztán valódi gyakorlati kommentárról beszélhetünk, amely az olvasót közelebb viszi a nyelvtörvény gyakorlati alkalmazásához, s világossá teszi előtte, hogyan élhet nyelvi jogaival különböző hivatalokban, intézményekben.
A bemutatón jelen volt: Tóth Mihály, a jogtudományok kandidátusa, az Ukrán Tudományos Akadémia V. Koreckij Állam- és Jogtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, az ukrán nyelvű kiadvány szerzője; Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke, az Intermix Kiadó igazgatója; Vida László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja.
Váradi Enikő
Kárpátalja.ma