Valóban kibékíthetetlen ellentét van a klímabarát gazdaság és a gazdasági növekedés között?

Alapvető félreértés azt gondolni, hogy az éghajlatváltozás kockázatainak csökkentése a gazdaság stagnálásához vezet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy éppen annyira hozhat prosperitást, ha kevés üvegházhatású gázt bocsátunk ki, mint az, ha maradunk a soknál. A kevés szén-dioxid kibocsátásával járó gazdaság előnye tovagyűrűző hatásokban is rejlik: nő az energiabiztonság, tisztább a levegő, javul az egészség – derül ki a MTA folyóirata, a Magyar Tudomány májusi számában közölt elemzésből.

A pénzügyi válságot megelőző időszak viszonylag erőteljes globális gazdasági növekedését az üvegházhatású gázok (GHG) kibocsátásának jelentős növekedése kísérte. Ennek nagy része a fosszilis energiahordozók növekvő felhasználásából származott, de kedvezőtlen hatással volt a mezőgazdaság, az erdők kiirtása és az ipar is. A világ egyelőre meg sem közelíti azt a pályát, amelynek révén a globális felmelegedés – hosszabb távon célul kitűzött – legfeljebb 2°C-os mértéke tartható lehetne. Az üvegházhatású gázok kibocsátása folyamatosan emelkedik, a CO2-szint eddig soha nem tapasztalt mértékű. Következmények: egyre gyakoribb és egyre intenzívebb szélsőséges időjárási események, hosszabb távon extrém mértékű átlaghőmérséklet-emelkedés (3,6-5,3 °C) és tengerszint-emelkedés. Egyre nyilvánvalóbb a klímaváltozás, az extrém időjárási események gazdasági eszközökre, folyamatokra (városokra, ipari infrastruktúrára, mezőgazdaságra, globális kínálati láncokra, energiaellátásra stb.), a globális logisztikai és mobilitási rendszerekre, általában a kibocsátásra, illetve a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása.
Az éghajlati változás és a megelőzés növekedési hatásai

A klímaváltozással kapcsolatban felmerülő gazdasági veszteségek becslése meglehetősen változatos eredményekre vezetett: a legújabb elemzésekben az enyhén negatívtól a bruttó hazai termék (GDP) 3-4%-áig terjed. Az OECD elemzései szerint a globális gazdaságban az éghajlati változás miatti veszteség 2060-ig a GDP 0,7-2,5%-a lehet. A jelzett időpontot követően e folyamat erősödhet: az évszázad végéig további 1,5-4,5% lehet a GDP vesztesége. Az Európai Bizottság várakozásai szerint csak a carbon cap (a szén-dioxid-kibocsátás korlátozása) a GDP 0,30-0,7%-át teszi ki 2020-ig. A legtöbb jelentés a GDP 1%-a/év körüli mértékben határozza meg a klímavédelemmel kapcsolatos költségek nagyságrendjét.
Korábbi elemzésekben fentieknél lényegesen magasabb értékek is szerepeltek. A korreláció ugyan meggyőzőnek tűnik, a magyarázat mégis bizonytalan. Egyes szakértők ugyanakkor úgy vélik, hogy a hőmérséklet és a jövedelem változása között statisztikailag kimutatható kapcsolat csak véletlen. A növekedést alapvetően más változók (például: tőke- és tudásfelhalmozás, intézményrendszer, kereskedelempolitika stb.) határozzák meg. Ez a bizonytalanság nemcsak az éghajlat gazdasági fejlődésben betöltött szerepe körül kialakult tradicionális vitát, hanem – szélesebb értelemben – az éghajlatváltozás potenciális hatásairól kialakult jelenlegi vitákat is jellemzi.

Mások először számszerűsítik a különböző éghajlati hatásokat, majd azokat összesítve számítják ki a nemzeti jövedelemre gyakorolt nettó hatást. A klímaváltozással kapcsolatos irodalom ezt a megközelítést részesíti előnyben, különösen az üvegházhatású gázok kibocsátását illetően. E megközelítés kétségtelenül hasznos, ám alkalmazása során komoly kihívásokkal kell szembesülnünk. Az éghajlat számos mechanizmus révén befolyásolhatja a gazdasági teljesítményt. Még ha számba is tudjuk venni, és meg is értjük az összes mechanizmust, akkor is további nehézségek várnak ránk: meg kellene határozni, hogy a mikroszintű hatások hogyan lépnek egymással kölcsönhatásba, hogyan összegződnek, hogyan alakítják a makrogazdasági teljesítményeket.

Fentiektől több tekintetben eltérő (viszonylag új) megközelítéssel találkozhatunk Melissa Dell, Benjamin F. Jones és Benjamin A. Olken 2008-as, illetve 2012-es tanulmányaiban. Az egyes országokban az elmúlt 50 év hőmérsékletingadozásait alapul véve határozták meg a hőmérséklet nemzeti jövedelemre gyakorolt hatásait. A hőmérséklet potenciálisan két módon lehet hatással a gazdaság teljesítményére:

befolyásolja a kibocsátás (output) szintjét (például a mezőgazdaságban a hozamokat), vagy
befolyásolhatja a gazdaság növekedési potenciálját is, például a termelékenység növekedését meghatározó beruházásokra vagy intézményekre gyakorolt hatások révén.
A kettő közötti különbség különösen fontos, ha a hőmérséklet tartós változása várható: vajon az átlaghőmérséklet 1 °C-os növekedése az egy főre jutó jövedelmet (a jövedelem szintjét) csökkenti 1,1 százalékponttal, vagy a növekedés ütemét mérsékeli évről évre 1,1 százalékponttal. Az elemzés szerint a magasabb hőmérséklet a szegény országokban nem egyszerűen a kibocsátás szintjét, hanem a növekedés ütemét is csökkenti. Mivel idővel a kismértékű növekedési hatásoknak is komoly következményei lehetnek (ha azok középtávon is fennmaradnak), a tartós hőmérsékletemelkedés nagyon jelentős hatásokkal járhat.

Az egyik legkézenfekvőbb következmény a mezőgazdasági kibocsátás csökkenése. Az elemzések ugyanakkor rámutatnak, hogy a forróság az ipari termelésre és az aggregált beruházásra is hatással van. Egyes kutatások szerint még a tudományos publikációk száma is csökken a forró években, ami arra utal, hogy a magasabb hőmérséklet gátolhatja az innovációs tevékenységet. Úgy tűnik továbbá, hogy a magasabb hőmérséklet a politikai instabilitás irányába hat. A fentebb említett hatások zöme kívül esik az elsősorban a mezőgazdaságra fókuszáló klímaváltozási tanulmányok hatókörén. Ugyanakkor a szélesebb összefüggések segíthetnek megmagyarázni, hogy a hőmérséklet változása miért, s milyen mechanizmus révén járhat a növekedési ütem (és nemcsak az output szintjének a) csökkenésével.

Kevésbé vizsgált terület a szélsőséges időjárási viszonyok hatása az energiaellátásra. A klímaváltozás hatással lehet a fosszilis üzemanyagokkal működő, illetve a nukleáris erőművekre, amelyekben folyamatosan hűtővízre van szükség a többlethő semlegesítése, másrészt a turbinák meghajtásához szükséges gőz fejlesztése miatt. Magas vízhőmérséklet és alacsony vízszint esetén komoly zavarok keletkezhetnek, milliók maradhatnak áram nélkül. A klímaváltozás következtében gyakoribbá és intenzívebbé válnak a szélsőséges időjárási viszonyok (pl. hőhullámok, vízhiány). Ez problémákat okozhat a nukleáris (és víz-) erőművek működésében. Az energiainfrastruktúra kialakítása során ezért különös figyelmet kell fordítani e hatásokra, hiszen az új projekteket gyakran csak ötven év múlva, vagy még később helyezik üzembe.

A klímaváltozás elleni küzdelem többletterhet ró (elsősorban az energia ártámogatás-csökkentése, majd -megszüntetése következtében) a háztartásokra – különösen az alacsony és közepes jövedelmű családokra. Az ipari energiaárak emelkedése vagy a magas szén-dioxid-kibocsátású energiahordozók (például szén) árának a változása hatással lehet a vállalatok versenyképességére, egyes esetekben leépítésekhez, munkahelyek megszüntetéséhez vezethet.

A korábbi adatokon és reakciókon alapuló elemzés megbízhatósága természetesen erősen függ attól, hogy a hőmérsékleti sokkokra adott korábbi reakciók mennyire jól jelzik előre a gazdaság potenciális jövőbeni reakcióit. Amennyiben a hőmérsékletváltozás mértéke jelentősen meghaladja a korábban tapasztalt szintet, nemlineáris összefüggések jelentkezhetnek.

A legtöbb előrejelzés szerint az összesített hatások hosszabb távon akár nettó nyereséggé is alakulhatnak, például akkor, ha a kezdeti beruházások eredményeként javul az energiahatékonyság, csökken az energiára fordított költség. Ezek a költségbecslések olyan modelleken alapulnak, amelyek ugyan figyelembe veszik a technológiaváltozás miatti költségcsökkenést, ám azok mértékét illetően bizonytalanok.

A klímaváltozás alapvető hatással van a növekedési kilátásokra, a fejlődési út pedig meghatározhatja a jövő éghajlatát.