Werbőczy István és nevezetes Tripartituma
Ez év május 18-án Verbőcön a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és Verbőci Alapszervezete, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Magyarország Beregszászi Konzulátusa szervezésében, a Verbőci Görögkatolikus Egyházközség támogatásával nemzetközi emlékkonferenciára kerül sor abból az alkalomból, hogy Werbőczy István magyar jogtudós ötszáz évvel ezelőtt, 1514-ben fejezte be Tripartitum (Hármaskönyv) c. joggyűjteményét, mely évszázadokra a magyar jogszolgáltatás alapja lett.
Werbőczy István – a köznemesi származású Werbőczy Osvát és Deák Apollónia gyermekeként 1460 és 1470 között, valószínűleg Verbőc községben látta meg a napvilágot. Felsőfokú tanulmányait minden bizonnyal valamelyik itáliai egyetemen – a bolognain vagy a padovain – végezte el, de elképzelhető, hogy a bécsi univerzitáson is tanult. Jogi, teológiai és filozófiai ismeretekkel, latin, görög és német nyelvtudással felvértezve tért vissza hazájába. Előbb jegyzőként helyezkedett el a királyi törvényszéknél, majd 1498-ban királyi ítélőmesteri rangra emelkedett. Az 1500-as és az 1501-es országgyűléseken – Ugocsa vármegye követeként – a köznemesség vezéreként lépett fel, s nevéhez fűződik az 1505-ös rákosi országgyűlés azon határozata, mely kimondta, hogy ha az akkor regnáló király, a lengyel származású II. Ulászló fiúutód nélkül hal meg, a rendek csak magyar nemest választhatnak Magyarország uralkodójává, vagyis visszaállítják a nemzeti királyságot.
1504-ben látott hozzá élete főművének, a Tripartitumnak a megszerkesztéséhez, mely rendszerbe foglalta és egységesítette a korabeli magyar szokásjogot, s erősítette a köznemesség szerepét az ország kormányzásában. Az egységes törvénykönyvre nagy szükség volt, mivel addig városonként különböző jogszabályok voltak érvényben. Ugyancsak pozitívumként tekinthetünk arra, hogy Werbőczy belefoglalta joggyűjteményébe az 1222-es Aranybulla híres ellenállási záradékát, mely kimondta, hogy ha a király nem tartja be az ország törvényeit, a rendeknek jogukban áll akár fegyveresen is fellépni a törvénysértő uralkodóval szemben. Tehát a király nem kormányozhat önkényesen, s a törvény az uralkodó fölött áll.
A Tripartium a nemesi magánjogot, a nemesi perjogot, valamint a városi és jobbágyi jogokat magába foglaló három kötetből állt (innen is ered a neve), 1514-re készült el. Szerencsétlen módon viszont megszületésének időpontja egybeesett a Dózsa György által vezetett parasztháborúval, s annak vérbefojtása után a Hármaskönyvbe belefoglalták a jobbágyok jogait korlátozó törvényeket is. A Tripartitumot a polgári magyar állam jogi alapjaiul szolgáló 1848-as áprilisi törvények életbe lépéséig használták, egyes passzusai pedig a II. világháború végéig érvényben maradtak.
1516-ban II. Ulászló elhunyt, s fia, II. Lajos követte őt a trónon. A következő esztendőben Werbőczy királyi személynök lett, s különböző diplomáciai megbízásokat teljesített Rómában, a Pápai Állam központjában, a Velencei Köztársaságban, valamint a Német-Római Birodalomban.
1525-ben az országgyűlés nádorrá választotta Werbőczyt, ám a főurak megbuktatták, s ő visszavonult felvidéki, Zólyom vármegyei, dobronyai birtokára. A mohácsi vész, II. Lajos halála és Szapolyai (Zápolya) János királlyá koronázása után visszatért a közéletbe, az új uralkodó kancellárjaként és tanácsosaként tevékenykedett. 1541-ben, Buda török kézre kerülését követően a hódítók a keresztények bírájává nevezték ki, ám ő nem volt hajlandó a megszállók engedelmes eszközévé válni, ezért még abban az esztendőben – szultáni parancsra – megmérgezték…
A hajdani jogtudós tiszteletére rendezendő konferencián kárpátaljai és magyarországi kutatók mutatják majd be Werbőczy István életét és korát.