A határon túliak szándékos arculcsapása?

A Demokratikus Koalíció aláírásgyűjtést indít annak érdekében, hogy ne szavazhassanak azok, akik soha nem éltek Magyarországon, így nem viselik a szavazatuk következményeit – jelentette ki Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, a párt október végi budapesti nagygyűlésén. Gyurcsány elképzelése vihart kavart a magyarországi, de különösen a külhoni magyar politikum körében is. Leginkább a határon túli magyarokat érintette érzékenyen a kijelentés, mert a rossz emlékű 2004. december 5-i népszavazás arculcsapásának folytatásaként tekintenek a volt miniszterelnök felvetésére. A Hirado.hu körkérdésére többnyire a szórványban élő magyar közéleti személyek mondták el kendőzetlen véleményüket a DK elnökének legújabb elképzeléséről.

Sosem volt könnyű határon túli magyarnak lenni, ahogy egyik országban sem kisebbségként élni. A többségi társadalomban a legjobb esetben is inkább csak a megtűrt kategóriába tartoznak ezek a népcsoportok, legyen szó bármelyik európai őshonos kisebbségről.

A viszonylag egy tömbben élő kisebbségek mindennapjaitól még keservesebb a szórványban élők sorsa, akik a legnehezebb létfeltételek mellett igyekeznek megtartani önazonosság-tudatukat. Dacolva, szenvedve nemcsak az aktuális állam irántuk való olykor kevésbé észlelhető, néha erőteljesebben megnyilvánuló mostoha viszonyulásától, hanem – mint a jelzett példa mutatni fogja – időnként az anyaországból érkező kifejezetten sértő, az érdekeik, a magyarságuk ellen irányuló fals hangoktól is.

Az ottani politikai képviseletük, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke a Hirado.hu kérdésére, mit vélnek a DK határon túliakat érintő népszavazás-kezdeményezéséről, tömör választ kaptunk. Andócsi János nem rejtette véka alá az elkeseredettségét:

„A horvátországi magyarság a múlt század kilencvenes éveiben bebizonyította, hogy számára a legkedvesebb a szülőföld. Hálásak voltunk az anyaországnak, hogy menekültként befogadott bennünket, nemzettestvéreket, és persze a sok horvát menekültet is. Magyarország a jobboldali kormányok idején felelős nemzetpolitikát folyatott, ezért aggodalommal tölt el bennünket, hogy anyaországunkban egyes felelőtlen politikusok szerzett jogot kívánnak elvenni tőlünk, ami egyébként példátlan az Európai Unióban is, amelyre ők gyakran hivatkoznak. Határozottan elítéljük a DK elnökének, Gyurcsány Ferencnek a nemzetmegtagadó politikáját, mert itt a déli végeken élő magyarok sosem éltünk vissza semmilyen szerzett jogunkkal. Számunkra az állampolgárság és a hozzá kapcsolódó jogok szimbolikus jelentőséggel bírnak, de hisszük és valljuk, hogy a nemzetegyesítés után a nemzetépítés egy újabb szakaszába érkeztünk, és ezt nem akadályozhatja meg senki sem politikai haszonszerzés céljából.”

Szórványban, a szerb többség között

Bácska déli csücskében, a mára szerencsére visszaszorult jelenségről, a magyarverésekről elhíresült, szerb többségű Temerinben él Csorba Béla író, a VMDP elnöke. Mint művészt és mint közéleti embert is megérintették Gyurcsány Ferenc szavai.

„Ez az ember ismételten bebizonyította, hogy a magyarság ellensége, mint ahogyan azt megtapasztalhattuk tőle 2004-ben, majd 2006-ban, és azóta is folyamatosan. Szégyen, hogy az efféle politikai ámokfutók még mindig szerephez jutnak a magyarországi politikai életben, hiszen Gyurcsány alapvető célja nem más, mint úgy láttatni a határon túli magyarságot, mintha idegenek lennénk. Gyurcsány és párttársai számára ugyanis a határon túli magyarok alapvetően idegenek. Ideológiájuk nemcsak történelmünket hamisítja meg, de híjával van a legminimálisabb morális felelősségtudatnak is.

Valójában egyetlen rövid távú cél vezérli: kiprovokálni a politikai közbeszédet, hogy ezzel néhány hétig a közérdeklődés centrumába kerülhessen, és megkísérelje maga köré gyűjteni a nemzet legádázabb ellenségeit. Ha eddig a szavazati joggal rendelkező vajdasági magyaroknak netán kétségeik lettek volna, hogy kit támogassanak a 2018-as választásokon, akkor e kétségek Gyurcsány gátlástalan fellépésével végérvényesen szertefoszlottak. Azt a politikát kell támogatnunk, amely a nemzetegyesítés terén eddig a legtöbbet tette az érdekünkben, mindenekelőtt azzal, hogy biztosította közösségünk számára a kettős állampolgárságot.”

Erdélyben meg sem lepődtek…

Sándor Krisztina a kisebbségi jogok régi harcosa. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnökeként pontos rálátása volt és van a Kárpát-medencei politikai történésekre, azok miértjére. A Hirado.hu kérdésére röviden összegezte tapasztalatait.

„Gyurcsány Ferencet anno ifjúsági miniszterként ismertem meg. Az erdélyi fiatalok képviseletének már akkor, 2004-ben sikerült összeveszni vele a Magyar Ifjúsági Konferencia (az ifjúsági Máért) egyik ülésén. Minősíthetetlen a nemzetellenes tevékenysége azóta is. Javaslata nem lepett meg. Rég nincsenek szavak arra, amit művel és képvisel. Ennél több szót nem is érdemel, sem ő, sem a javaslata. Magánszemélyként, de akár az EMNT ügyvezető elnökeként is vállalom a fentieket.”

A Görgényi-havasok melletti Szászrégen szülötte Sólyom Péter okleveles mérnök, aki már gyermekkora óta megtapasztalta, milyen embert próbáló feladat kisebbségi közösségben identitásvesztés nélkül, inkább a közösséget építve munkálkodni azon, hogy jövőképe maradjon az ottani magyar kisebbségnek.

„Idáig jutottunk – fogalmaz Sólyom, majd így folytatta –, a DK elnökének pontos célja, hogy a kádári időkből megörökölt proli szemléletet meglovagolja. A proletár jelen esetben nem becsületes munkást, dolgozót jelent, hanem azt a minőségtelenséget, amit az átkos rendszerben elhintett kisstílűség, irigység, szűkkeblűség és internacionalista duma mentett át 2017 végére is. Ez a nemzetietlen politika a szocializmus szülötte.

Az ilyenek, a régi elvtársak szerint az erdélyi , a partiumi és a bánáti magyarok „románok”, a délvidékiek pusztán „szerbek”, a felvidékiek „csehszlovákok” – ez a kedvencem, ilyen nemzet nem létezett –, a kárpátaljaiak pedig csak egyszerűen ukránok. Erre a népbutításra alapozva a rendszerváltás után néhány Gyurcsány-szerű figura már többször elszólta magát, nem új a jelenség. A baloldalnak nem kellünk. Lelke rajta. Pont ezeken a húrokon játszva lép fel a DK vezetője, az egyetemes magyar nemzet értékét tagadva, ez a szellemiség ellen demagóg hazugságokkal uszít: ne hagyjuk a szerbeket, szlovákokat, ukránokat és magyarul beszélő románokat beleszólni az összmagyarság sorsába!”

Megszólalt az igazi szórvány sorsát megélő lelkész-költő is

Főtisztelendő Bogdán József a dél-bánáti szórvány lakta magyarjaiban próbálja megtartani az ottaniak hitét, nemzettudatát. Meglehetősen rezignáltan válaszolt a megkeresésünkre.

„2004-ben belesajdult a szívem, amikor nem szavazták meg a kettős állampolgárságról szóló törvényt, és úgy éreztem magam mint egy mostohagyermek, akinek nem nyitnak ajtót, sőt el is zavarják otthonról, hogy ne hallják rimánkodását, hisz van elég bajuk így is, a mindennapi életükben. Erről a szomorú esetről még verset is írtam Anyám, Magyarország címmel. ’Nem kértem én, anyám, se pénzt, se kenyeret, Csak egy csöppnyi mosolyt, egy kis szeretetet.’ Attól tartok, most is abban a helyzetben vagyunk, hogy akadnak olyan kalandorok, rosszindulatú emberek, mint a DK elnöke, akinek úgy élem meg a mostani akcióját, mint aki újra fel akarja tépni a már időközben begyógyult sebeket. Én, a bánáti Fehértemplom plébánosa vagyok, aki itt a településen már nem hall magyar szót. Ötszáz kilométerre vagyok Budapesttől, de gondolatban gyakran elrévedek az anyaország felé. Tudom, hogy nem lehetek kirekesztve az Anya öleléséből még akkor sem, ha olykor akadnak olyanok, akik számítgató, rideg emberként eltaszítanának attól, amihez mindig is tartoztam, tartoztunk” – válaszolta a Hirado.hu kérdésére a délvidéki Bogdán József pap-költő, akinek a magyarságáról és a hitéről forgatott minapi portréfilm immáron fesztiválok különdíjait nyeri sorra.