Sok a gazdátlan eb Zomborban és a környező falvakban

Polgári becslések szerint több száz gazdátlan eb kóborol Zombor utcáin. A kóbor kutyák már nemcsak a városban, hanem a környező falvakban is mind nagyobb gondot okoznak. Az új menhely üzembe helyezése megoldás lehetne, legalábbis egy időre, és talán őszre erre végre sor kerülhet.

Tavaly a zombori önkormányzat összesen 15 millió dinár kártérítést fizetett azoknak a polgároknak, akik nem tettek följelentést, hanem a várossal megegyezve kártalanították őket utcai kutyaharapás miatt. Az idén ez idáig ugyanezen a címen 8 millió dinárt már kifizettek és még mintegy 160 követelmény vár kielégítésre, ami újabb 8 millió dinárt jelent, nem beszélve azokról, akik följelentést tettek, és ezzel együtt jár a szokásos 50 ezer dináros kártérítés kétszereződése. Ez messze meghaladja egy menhely fönntartási költségeit. A Čistoća kommunális közvállalat hatáskörébe tartozó problémára az új menhely megnyitása jelentene megoldást, a régi ugyanis semmilyen tekintetben nem felel meg az elvárásoknak. Minderről Nikola Pajićtól, a Čistoća igazgatójától tájékozódtunk.

A közvállalati igazgató velünk tartott az új állatmenhelyre, amelyik akár 350-400 kutya befogadására is alkalmas. Átgondolatlanság, vagy inkább fölületesség lehet az oka annak, hogy a néhány éve létesített menhely területe körül telektulajdoni viták folytak. Mostanra sikerült városi tulajdonként bejegyeztetni, folyamatban van az ilyen-olyan engedélyek beszerzése. Mint hallottuk, időközben a betonba épített kennelekről kezdték lelopkodni a fém hullámtetőt, a ketrecajtókat, de valószínűleg az oldalfalak is csak azért maradtak épek, mert a beton alap fogva tartja őket. Jobb megoldás nem lévén, az igazgató leszedette a leszerelhető részeket és azok megőrzésre a közvállalat gépparkjába kerültek.

A menhelyen, túl távol lévén a városi vízvezeték, kutat fúrattak, fölállították azokat a montázsépületeket, amelyek a dolgozók munkahelyeként fognak szolgálni. A kennelek körül szabályos szennyelvezető csatorna van kialakítva, az áramvezetékre történő rákapcsolódás akár azonnal megoldható, készen vannak a kutyaházak, tehát a formai követelményeket leszámítva minden föltétel adott ahhoz, hogy fogadja szomorú sorsú lakóit a telep.

Az igazgató elmondása szerint az illetékes köztársasági fölügyelőség másfél hónappal ezelőtt az elfogadhatatlan föltételek miatt betiltotta újabb állatok bevitelét a régi menhelyre, amelyet 2006-ban létesített a Čistoća. Akkor még úgy rendelkezett a törvény, hogy amennyiben a befogást követő 72 órán belül nem jelentkezik a kutya gazdája, illetve nincs örökbefogadó, a telepvezető elrendelheti az állat elaltatását. A kóbor ebek begyűjtésének ütemét döntően befolyásolta, hogy a menhely befogadóképessége viszonylag kicsi, mindössze hatvan kutyát voltak képesek itt elhelyezni, és elsősorban az iskolák, óvodák, kórház és hasonló intézmények környékéről gyűjtötték be az ebeket a gyepmesterek.

Nem kétséges, jó lenne mielőbb működésbe helyezni a Zelenilo kommunális közvállalat kertészetéhez tartozó, erdei tisztáson létesített menhelyet, már csak amiatt is, mert mind gyakrabban kérik a falusi helyi közösségek is a Čistoća segítségét az ottani kóbor ebek utcáról való eltávolításához.

Ha nem sejtettük volna, mit fed a „kutyasors” kifejezés, meggyőződhettünk róla a régi, becsukásra váró menhelyen. Összeszorul az ember szíve a szerencsétlen sorsú négylábúak láttán, akikről tudjuk, hogy valóban az ember legjobb barátai, csakhogy viszonzásképp nem mindig azt kapják, amit megérdemelnének. Némelyikük sarokba kucorodva, szinte könnyes szemmel, csöndesen várja végzetét, másikuk félelmében fékevesztett csaholással reagál föltűnésünkre, de legtöbbjük szomorú tekintettel, farkcsóválva nyomja ki nedves orrocskáját a rács mögül és szinte könyörög: „Vigyél haza! Otthont keresek!”.

Danijela Stanko telepvezető hangsúlyozza, teljesen ingyen fogadható örökbe állatorvosilag ellenőrzött, féregtelenített, beoltott és chippel, iratokkal ellátott kutyus, sőt, még házhoz is szállítják őket, ha gondot jelent az elvitelük.

A telepen dolgozók, akárcsak a városban tevékenykedő állatorvosok arra hívják föl mindenki figyelmét, hogy csakis felelősséggel szabad kutyatartást vállalni. Gondolni kell arra, hogy a házikedvencnek kiszemelt faj esetleg olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek idővel zavarhatják a családot, az új családtag gondoskodást igényel, etetni, sétáltatni, oltatni, szórakoztatni kell, mert a legtöbb kutyának nagy a barátkozási igénye, de legfőképp azt kellene szem előtt tartani, hogy ha már valaki felelősséget vállal egy élőlényért, akkor nem penderítheti ki az utcára semmilyen hivatkozással. Sajnos, az ezért kiróható büntetés egyáltalán nincs arányban az elkövetett cselekmény súlyával. Ha chippelt kutyát találnak és értesítik gazdáját, az illető ezer dinárt fizet és lemondhat az ebről, nem köteles hazavinni, de ez részben jobb is így, hiszen újra az utcán, vagy ami még szörnyűbb, egy erdei fához kötve találná magát szerencsétlen jószág, viszont az ezreshez még legalább egy nullát igazán „hozzácsaphatnának” a büntetésbehajtók, jól jönnének azok a tízezresek a menhely fönntartásához.