Történjen bármi, amíg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk!

Ebben az évben is 135 határon túli és szórványból érkező magyar fiatal kapott arra lehetőséget a tábor ideje alatt, hogy újabb, vele hasonló sorsú barátokat szerezzen, gazdagítsa ismereteit a magyar nép történelméről és kulturális kincseiről, valamint megerősödjön nemzetéhez való hűségében.

Ahogyan 2008 óta minden évben, az idén is a tábor indulási pontja egy békés megyei település, Gyomaendrőd volt, ahol egy éjszakát töltöttek el a résztvevők. Ezen a napon történt meg a csoportokra bontás, amelyek három neves történelmi személy – II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Miklós és Bethlen Gábor – nevét viselték. Ennek megfelelően indultak meg a csapatok buszai az ország három különböző pontjára, melyek a tábor ideje alatt forgószínpad-szerűen váltották egymást.

Kárpátalját 30, közösségében aktívan tevékenykedő talpraesett és tehetséges fiatal képviselte a programsorozaton. Olyan tapasztalatokkal tértek haza otthonukba, amelyeket egy életre a szívükbe zártak. A következő sorokban az élményeiket olvashatják.

Dobsa Evelin, Tiszakeresztúr: – 2013. június 29-e az a nap, amelyre 135 fiatal – szerte a Kárpát-medence országaiból – csillogó szemekkel és izgalommal telve várt. Ez a nap olyan felejthetetlen élmények kezdetét jelentette, amelyet sokan így emlegettek: „a Rákóczi-csoda”(amely, tapasztalatból jelenthetem, nem csupán három napig tart).

Bár egy pillanatként múlt el ez a két hét, mégis velem maradnak az őszinte és önzetlen mosolyok, a nevetések, a buszban való éneklések (melyek jobban összekovácsolták a csapatot), a hosszú utazások… Egy olyan családnak lettem tagja, amelyre bármikor, bármiben számíthatok. Ne feledjük: „Történjen bármi, amíg élünk, s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk”.

Évek múltán is hálás szívvel fogok visszagondolni az alapítványra, a vezetőkre, akik nem hagyják elveszni a magyarságot, lehetőséget adnak tudásunk gyarapítására és az ismerkedésre.

Komáromi Anna, Feketepatak: – Egy ilyen fantasztikus tábor után az ember világszemlélete fenekestül felfordul, persze a legjobb értelemben. Személy szerint a tábor alatt sokkal pozitívabb és derűlátóbb ember lettem. Valamint nyitottam az emberek és a dolgok iránt. A tábor számomra nagyon nagy lehetőség volt abban is, hogy Magyarország kultúrájáról és történelméről sokat tanuljak.

Szikora Zoltán, Ungvár: – Annyira nagy boldogság volt a szívemben, mert még soha nem vettem részt Magyarországon – ahol eddig négyszer voltam – táborban. Nagyon izgatottan vártam a június 29-ét. Gyomaendrődön rajtam kívül 135 ember volt – és a vezetők –, akik közül senkit sem ismertem. Mikor megkérdezték, hogy mit várunk a tábortól, csak annyit válaszoltam, hogy szeretnék új barátokat szerezni és közelebbről megismerni Magyarország szépségeit. Ez a kívánságom teljesült is. Olyan embereket ismertem meg külföldről, akik ugyanolyan helyzetben vannak, mint mi, ők is elszakadtak Magyarországtól, sőt vannak, akik még rosszabb körülmények között élnek, mint mi Kárpátalján. Voltak közöttük olyanok is, akik még nem jártak soha Magyarországon, vagy nem tanultak magyar történelmet, de a tábornak pont az volt a lényege, hogy mindezt bepótoljuk, és merem állítani, hogy meg is tettük. Mert volt alkalmunk a történelmünk legfontosabb helyein járni. De nemcsak a történelemről szólt a tábor, hanem az éneklésről és arról, amelyet az egyén magából tudott megmutatni. Ezért kovácsolódtunk össze pár nap alatt és éreztük úgy, mintha már évek óta ismernénk egymást. Emiatt volt nagyon nehéz és könnyes a búcsú, mert mire a végére értünk, már fájt arra a pillanatra gondolni, hogy pár nap és vége. Számomra nagy öröm és megtiszteltetés, hogy mostantól én is tagja lehetek a Rákóczi Családi Körnek, melynek már 2800 tagja van, és ha gond vagy baj van, ők mindig mellettem állnak. Köszönöm, hogy én is részese lehettem a Rákóczi-varázsnak.

Soós Emese, Szalóka: – Azt gondolom életem egyik legjobb döntése volt megírni a pályázatot és elmenni a Mozgótáborba! Rengeteg csodálatos és felejthetetlen élménnyel gazdagodtam az ott töltött napok alatt. Életem során rengeteg táborban jártam már, de bátran kijelenthetem, hogy a Rákóczi-tábor volt ezek közül a legjobb!

Úgy gondolom, a tábor végével nem szűnt meg semmi, sőt, most kezdődik! Most lettünk a Rákóczi Családi Kör tagjai, elkezdhetünk mi is tevékenykedni a külhoni magyar fiatalok táborozásáért, könnyebb életéért.

Hálával tartozunk a Rákóczi-tábort megálmodó Aykler házaspárnak – mindannyiunk Zsuzsa nénijének és Berci bácsijának –, akiknek immáron 20 évnyi kitartó munkája biztosítja évről évre azt a lehetőséget, amelyet a II. Rákóczi Ferenc Alapítvány működtetésével érnek el egy olyan kapcsolatrendszert megalkotva, amely lassan több mint 2800 magyart számlál. Köszönettel tartozunk a tábor megvalósításában segítő észak-amerikai, kanadai és izraeli adakozóinknak, valamint a magyarországi, felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és vajdasági szervezők és segítők kitartó és lelkes munkájáért.

S mit is kaptak úti csomagként a résztvevők? Mindenki különböző tartalmú batyuval tért haza, amelynek tartalmát 16 nap alatt töltötte meg. Egy biztos volt, valami mindannyiukban megváltozott. Mindegyikük a Rákóczi Családi Kör tagja lett, s most már „mint a régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk”.