Hatalmas mérgeskígyó gyűjtemény a budapesti Fővárosi Állat- és Növénykert Mérgesházában
A Fővárosi Állat- és Növénykert Mérgesházában a kígyók veszélyességét halálfejekkel jelzik, a legveszélyesebbeket négy-öttel, míg a kevésbé veszélyesek csak egy-két halálfejet kaptak. A legveszélyesebbek a csörgőkígyók, a zöld mamba és az erdei kobra. A kígyók mellett a látogatók megismerkedhetnek a gilákkal és a komodói varánusszal is.
A háromezerötszáz-négyezer ismert kígyófajból körülbelül hatszáz mérges, ezek közül az embernek kétszáz fajjal szokott kisebb-nagyobb problémája akadni. A Fővárosi Állat- és Növénykert Mérgesházában biztonságban vehető szemügyre Közép-Európa egyik legnagyobb mérgeskígyó gyűjteménye.
Az, hogy egy kígyót mennyire lehet veszélyesnek nevezni, nemcsak a mérge erősségén vagy mennyiségén múlik, hanem azon is, hogy milyen gyakran találkozhatunk vele a természetben. A Mérgesház kígyóinak veszélyességét rajzolt halálfejek jelzik. Hanga Zoltán a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője az M1 Kék bolygó című műsorában elmondta, a legveszélyesebb kígyókat négy-öt halálfejjel jelzik, míg a kevésbé veszélyesek csak egy-két halálfejet kaptak. Hozzátette, az állatkertben bemutatott kígyók közül a legveszélyesebbek a csörgőkígyók, a zöld mamba és az erdei kobra.
A mérges állatok általában nem agresszívebbek méregtelen rokonaiknál, sőt sok faj tesz érte, hogy felhívja veszélyességére a figyelmet feltűnő színezetével és mintázatával. Ferenc Balázs Roland állatgondozó kiemelte, a mérges állatokkal való munka során elsősorban a gondozó hozzáállása nyújt védelmet, hiszen ha feleslegesen megfogják a kígyókat, akkor előbb-utóbb pórul járhatnak.
A jogszabályoknak megfelelően minden itt található fajra van ellenszérum a Mérgesházban. Egy-egy doboz tartalma több százezer forintba is kerülhet. Hanga Zoltán elmondta: a Mérgesház történetében még nem volt példa arra, hogy a mérgeskígyók megmarják gondozóikat. Hozzátette, a szérumokat az elmúlt évtizedben csak pár külső megkeresés alkalmával használták.
A Mérgesházban nemcsak kígyók élnek, gyíkokkal is találkozhatnak az érdeklődők, például gilákkal. Ezek a különös gyíkok Észak-Amerika délnyugati részének sivatagos területeiről származnak. Feltűnő színük nem véletlen, mérgük kifejezetten erős, a korallkígyóéhoz hasonló, viszont a méreg leadása meglehetősen kezdetlegesnek mondható. Ferenc Balázs Roland kiemelte, a giláknak nincsenek méregfogaik, az alsó állkapcsukban helyezkednek el a méregmirigyek, és az ebből származó méreg egyszerűen a nyálba keveredik, és a harapással kis mennyiségű méreg jut a vérbe.
Eredeti élőhelyén – az emberi települések terjeszkedése, valamint a díszállatkereskedelem miatt – nagyon megritkult a gila állomány. Hanga Zoltán felhívta a figyelmet arra, hogy valószínűleg a gilák voltak a világon az első olyan mérges állatok, amelyeket a törvény erejével kezdtek el védeni.
A giláknál jóval nagyobb gyíkok is akadnak az állatkertben, például a komodói varánusz, más néven komodói sárkány, amelynek megsebesített zsákmányai egy idő után mérgezés tüneteit kezdik produkálni. Ez a jelenség gondolkozóba ejtette a tudósokat, hiszen a gilához hasonlóan, ennek az állatnak sincs méregfoga.
Az állatkert szóvivője elmondta, a kutatók először arra jutottak, hogy az állat tulajdonképpen nem mérget termel, hanem a szájában található baktériumok váltják ki a mérgezés tüneteit a zsákmányokban. A kimutatott baktériumok saját életműködésük során termelnek mérgező anyagot, és a harapás során a sebbe bekerülve okozzák a mérgezéses tüneteket – tette hozzá. Kiemelte, az utóbbi évek MRI vizsgálatai azonban teljesen más magyarázattal szolgáltak, kiderült, hogy az állat szájában méregmirigyek vannak.