Kázsmér Kálmán rendező a Fölszállott a páváról

Kázsmér Kálmán, az MTVA vezető rendezője a Fölszállott a páva népzenei vetélkedősorozat technikai irányítója. Ő maga is régóta foglalkozik népzenével.

„Szeptemberben befejeződtek a válogatások, október 6-ától a nézők hetente élhetik át azokat a felejthetetlen pillanatokat, amelyekben az utóbbi hónapokban nekünk már részünk volt. Ugyanakkor egy félszázfős csapat már az élőadások előkészítésén dolgozik: a napokban fogadják el a végleges díszletterveket, a műsor grafikai elemeit. A műfajnak ugyan vannak nemes hagyományai, de évtizedek maradtak ki korszerű népzenei műsorok nélkül. Így nagyon fontosnak tekintem az enteriőrt: az évezredes, hagyományos népművészetet XXI. századi színvonalon tárhassuk a nézők elé. Ennek része a szép, tiszta, derűs díszlet, a gondos világítás, a produkcióhoz igazodó kameramozgás. Szeretnénk meglepni a közönséget, visszaadni a népzene és a néptánc barátainak a táncházak, fonók, koncertek hangulatát. Egyben nagy a felelősségünk is: a versenyzőket egyenlő módon, egyenlő eséllyel kívánjuk bemutatni. Ebben kiválóan tudom saját tapasztalataimat is hasznosítani, mivel negyedszázada játszom különböző népzenei együttesekben. Emlékezzünk, egykor a Röpülj páva adásait, a Ki mit tud? versenyeket egy egész ország izgulta végig, szeretném, ha ismét sokan követnék az elődöntőket és a döntőket.

Tisztelem a zsűri munkáját, mivel a válogatók tapasztalatai alapján nagyon erős versenyzői gárda kerülhet az elődöntőkbe. A bőség zavarával küzdünk, s minden bizonnyal a pillanatnyi forma dönt a továbbjutásról.
A helyszíni bemutatkozásokon nagyon sok fiatalt ismertem meg. Sokan kisebb, elzárt településekről jöttek, ahol még a „nagy öregektől” leshették el a zene, a tánc ritmusát. Mások neves együttesek tagjaiként érkeztek, amelyekben profi koreográfusok keze alatt sajátították el a szakma fogásait. Mindegyikük életfilozófiája szimpatikus volt: nem tengnek-lengenek, „lógnak a levegőben”, határozottak, céltudatosak, szabadidejüket maximálisan kihasználják. Egy életre elkötelezték magukat a népi kultúra mellett. Ugyanakkor, mint a legtöbb fiatal, szeretnek diszkóba, koncertekre járni, mulatni. Felfigyeltem arra is, hogy noha a versenyszellem mindegyikükben meg volt, de nem nyerni jöttek, a találkozás, a barátkozás élménye volt számukra az igazán fontos.”