Liliom a Vígszínházban

December 15-e óta játszák a Vígszínházban Molnár Ferenc világhírű színművét, a Liliomot. A darab közel 110 éve hódít a világ színpadain, Orson Welles rádiójátékot készített, Fritz Lang pedig filmet forgatott belőle. Budapest közönsége ezúttal ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében láthatja Molnár külvárosi csirkefogójának történetét.

Mintha csak egy régi moziban, vagy inkább füstös kabaréban ülnénk, a háttérben zenekar idézte meg a Monarchia Budapestjének hangulatát. Hajduk Károly a címszerepben egy tragikomikus figurává alakította Liliomot, aki komiszul bánik a nőkkel, kegyetlenül kihasználja a naiv Julikát, ennek ellenére balekként viselkedik, amikor a dörzsölt Ficsur ráveszi a gyilkossággal súlyosbított rablásra. Liliom már a várakozás alatti kártyajátszmában elveszíti a reménybeli zsákmányát, ezért, ha sikerül az akció, tulajdonképpen a semmiért gyilkolt volna, minden pénz Ficsur zsebében köt ki. Külön ki kell emelni Orosz Ákos játékát, aki alakításában egy külsejében is visszataszító, velejéig romlott Ficsurt varázsolt a színpadra.

A rendező kevés kellékkel dolgozik, Liliomék otthonát például egy kályha, egy kisszék és egy kád szimbolizálja.. A szünet sem hagyományos mederben zajlik. Ilyenkor általában legördül a függöny, a színészek átöltöznek, pihennek, miközben a munkások berendezik a színpadot a következő felvonáshoz. Itt nem ez történt. Nem ment le a függöny, a szemünk láttára folyt a második szín berendezése. A nézőtér fölött egy angyal mutatott be akrobatikus elemeket, ami még érthető is, őt a Hollunder lányt játszó Rudolf Szonja próbálta elérni sikertelenül, némely színész látszólag céltalanul őgyelgett, vagy éppen szaladgált a színpadon. A furcsa szünet talán legfurcsább mozzanata az volt, amikor Hollunderné már említett leánygyermekét az egyik detektívet játszó színész ismétlőlegesen ledobta a színpadról. Az viszont kifejezetten ötletes és humoros, amikor a másvilági képben a Felolvasót játszó Seress Zoltán a magasabb hatalmat jelképezendő, egy kosaras emelővel a magasba emelkedik, a szerkezet nyikorgását pedig hegedűszó jelzi.

Az elhunytakat elbíráló bizottság megjelenítése igencsak komorra sikeredett, amit a rendező több mozzanatban tesz oldottabbá. Ilyen, amikor a tisztítótűzbe alászállók porral oltót vesznek magukhoz, vagy amikor a bizottsági elnök kijelenti, ha az illető művész, nem lehet tisztességes ember. Liliom ebben a helyzetben igazi fatalistaként viselkedik, elismeri, hogy rosszul bánt Julikával és gyilkosságra készült a pénzért, semmit nem bán meg, belenyugodva várja a sorsát. A Felolvasó ezen felháborodik, hiszen előtte mindenki esküdözik, mentegeti magát, ráadásul Liliomnak lenne egy gyenge mentsége is, hiszen asszonya gyereket vár. Ám éppen ez az, ami komoly gondot okoz a kezdetben magabiztos ligeti nehézfiú számára. A korábban látott előadásokban fontos szerepet kap Liliom és Julika szerelme, Vidnyánszky rendezésében viszont csak Julika igazán szerelmes, az önpusztításig, míg Liliomot, ha kezdetben szerette is a lányt, a mindennapok lelketlensége, a megélhetés nehézségei kiábrándulttá teszik. Ezt csak Julika bejelentése változtatja meg kis időre. Liliom újra lelkes lesz, terveket sző, de mivel nem hisz a törvényekben, inkább a Ficsur kínálta megoldásban látja a gyors kiutat. A rosszfiúból mégsem válik valódi gazember, szinte szánalmas, ahogy Ficsur tanítja, hogyan kell a késsel bánni. A rendező rávilágít, hogy a magát nagyra tartó életművész azt sem tudja, hogyan kell megszúrni valakit. És nem is tudja meg soha, hiszen a balul sikerült rablás közben, a letartóztatás és a börtön elől menekülve saját magát szúrja szíven, és ezzel megöli a szerelmet is. A sajátját, mert az asszonyé tovább él.

A majd háromórás előadás újragondol egy évszázados történetet. Vidnyánszky modernizálta Molnár darabját, mai környezetbe helyezve azt.

Lengyel János
Kárpátalja.ma