Az eltűnő birodalom – Egész régiók elnéptelenedése várható a posztszovjet térségben
A berlini népességtudományi intézet nagyívű tanulmányt tett közzé arról, hogyan alakul Oroszország és a posztszovjet térség többi államának demográfiai helyzete a következő évtizedekben. A lesújtó következtetés a címben is megragadható: „Az eltűnő világbirodalom.”
A kutatás tárgya a volt Szovjetunió egésze volt, ezt azzal indokolta a projektet vezető Reiner Klingholz professzor, hogy az egykori köztársaságok a függetlenné válás ellenére is sok tekintetben egységes rendszert alkotnak.
Klingholz professzor szerint a volt Szovjetunió demográfiai folyamatai részben a Nyugaton is végbement változásokkal állnak párhuzamban. Azaz a második világháború után itt is bekövetkezett a „baby-boom”, a ’70-es évek második felétől azonban kezdtek kimerülni a demográfiai növekedés tartalékai. A volt Szovjetunióban ráadásul a ’90-es években alkalmazott neoliberális sokkterápiák újabb éles visszaesést eredményeztek a születések számában.
1960-ben még Oroszország volt a világ negyedik legnépesebb állama, ma viszont már csak a kilencedik, hiszen Brazília, Pakisztán, Banglades és Nigéria is megelőzték. Mivel Oroszországban továbbra is csökken a népesség, a közeli jövőben Mexikó, a Fülöp-szigetek, Etiópia, Egyiptom is megelőzhetik a népesség számát illetően.
Mindazonáltal a posztszovjet térség egészében a demográfiai folyamatok korántsem egyoldalúak. A német demográfusok öt különböző kategóriát különböztettek meg a népesedési helyzet leírására az egykori Szovjetunió területein. Ezek szerint az öt csoporton belül négyben csökkenni fog továbbra is a lakosság száma, s csak az ötödik kategórián belül várható további növekedés. Utóbbiba tartozik az egész posztszovjet Közép-Ázsia, valamint Oroszországon belül Csecsenföld, Tuva, az Altáji terület. Ezekben a régiókban a születések száma igen magas, néhol afrikai szintű, egy nő átlagosan 2,78 gyermeket hoz világra. Jelentős a népesség növekedése az oroszországi Nyugat-Szibériában és Kazahsztán olajban gazdag területein, itt a magas fizetések továbbra is mágnesként vonzzák a bevándorlókat.
A magas migrációnak köszönhetően Moszkva, Kijev, Minszk, Szentpétervár, Szevasztopol, Jekatyerinburg, Nyizsnyij-Novgorod, Novoszibirszk, a Krasznodari terület, Tatarsztan, Belgorod megye is meg tudja őrizni demográfiai stabilitását.
A második csoportba tartozó területek viszonylag mérsékelt demográfiai veszteséget fognak elkönyvelni a jövőben. Ide tartozik a német kutatók szerint a Kaukázus, Nyugat-Ukrajna, Nyugat-Belarusz és a Baltikum. Ezekre a területekre a falusias életforma, az átlagosnál magasabb életkor, erősebb vallásosság jellemző, melyek demográfiai megtartó erejű tényezők.
A harmadik csoportba tartozó területekre a születések alacsony száma és a népesség elöregedése a jellemző. Ide tartozik Belarusz, Ukrajna, Oroszország nagyobb része. A szibériai Krasznojarszki területen például a népesség több mint 20 %-a 60 év feletti, az ukrajnai Csernyigov megyében a lakosság 25 %-a idősebb 60 évesnél. Ma még ebbe a csoportba tartozik a posztszovjet térség régióinak többsége, azonban a helyzet hamarosan romlani fog.
A negyedik csoportba tartozó régiókban az elnéptelenedés nagyobb ütemű lesz. Ide tartozik a Sarkvidék, a Távol-Kelet, Észak-Kazahsztán, Moldova. Csukotka például 1989 óta elvesztette lakosságának harmadát, Magadán a felét. Szahalinról, Kamcsatkáról, Murmanszk megyéből igen nagy mértékű az elvándorlás.
Oroszország lakossága 1993 és 2009 között 149 millióról 142 millió főre csökkent. Nagyobb veszteség csak azért nem következett be, mert a Szovjetunió más köztársaságaiból sok etnikai orosz költözött be az Orosz Föderációba. Ez az erőforrás azonban mára lényegében teljesen kimerült: aki akart, az már beköltözött Oroszországba.