Az Európai Unió kapta a Nobel-békedíjat

Az Európai Unió a 2012-es Nobel-békedíj kitüntetettje – jelentette be pénteken Oslóban a norvég Nobel-bizottság (a képen).
Thorbjorn Jagland, a bizottság elnöke azzal indokolta a döntést, hogy az Európai Unió hat évtizeden keresztül meghatározó szerepet játszott Európa békés fejlődésében. Emellett 1989 után hozzájárult a kelet-európai államok stabilizálásához.
„Az Európai Unió stabilizációs szerepe hozzájárult ahhoz, hogy az egykor háborúk szabdalta kontinens a béke kontinensévé alakuljon át” – mondta Jagland beszédében.
Az Európai Unió a II. világháború romjain épült fel, azzal a meggyőződéssel, hogy az egyre szorosabbra fűződő gazdasági kötelékek garantálják, hogy az évszázados ellenségek soha többé ne forduljanak egymás ellen. Az integráció elképzelése 1950. május 9-én öltött konkrét formát, amikor Robert Schuman francia külügyminiszter azt javasolta, hogy hazája és Németország rendelje szén- és acéltermelését egy közös főhatóság, az Európai Szén- és Acélközösség alá, amelyhez más európai országok is csatlakozhatnak. Az egykori gazdasági közösséget megalapító hat országból mára Európát egyesítő unió vált, amely egészen a közelmúltig töretlenül fejlődött a nemzetek feletti integráció felé. A 2007 óta tartó pénzügyi és gazdasági válság azonban példátlan kihívásokkal szembesítette az Európai Uniót.

Reagálások

Óriási megtiszteltetés, hogy az Európai Unió kapja idén a Nobel-békedíjat – jelentette ki rendkívüli sajtótájékoztatóján az Európai Bizottság elnöke a norvég Nobel-bizottság bejelentésére reagálva pénteken Brüsszelben.
José Manuel Barroso kifejtette, hogy a díj megtiszteltetés az Európai Unió mind az 500 millió polgárának, minden tagállamának és minden uniós intézménynek. Mint fogalmazott, a Nobel-békedíj odaítélésének üzenete az, hogy az Európai Unió nagyon értékes dolog, amelyet az európaiak és az egész világ érdekében meg kell becsülni. A bizottság elnökének véleménye szerint a Nobel-békedíj annak a tevékenységnek az elismerése, amelyet a szervezet az elmúlt évtizedekben a világ jobbá tétele érdekében kifejtett. Barroso felelevenítette, hogy az unió elődje „a béke projektjében” egyesítette a világháborús pusztításból kilábaló országokat.
Az Európai Unió, korábban az Európai Közösség „az emberi méltóság tisztelete, a demokrácia, az igazság, a jogállamiság és az emberi jogok tisztelete mentén jött létre” – emlékeztetett José Manuel Barroso, aki úgy vélekedett, hogy emberek szerte a világon ezekre az értékekre vágynak.
Barroso rámutatott, hogy a szervezet hat ország közösségeként kezdődött, ma pedig majdnem az egész földrészt magába foglalja, egyesítve az egykor a hidegháború által megosztott országokat, és „büszkén” kitért arra is, hogy az Európai Unióból származik a világ fejlesztési forrásainak többsége, vagyis az Európai Unió a világ legnagyobb segélyezője, „a bolygó megőrzéséért és a klímaváltozás ellen folytatott küzdelem élharcosa”.
Végül a bizottság elnöke leszögezte, hogy a díj azt mutatja, hogy az unió továbbra is inspirációt jelent a világ országai és népei számára, valamint, hogy a világnak erős Európai Unióra van szüksége.
Pia Ahrenkilde Hansen, a bizottság szóvivője, a testület szokásos déli sajtótájékoztatóján fantasztikus hírnek nevezte, hogy az oslói Nobel-bizottság az uniónak ítélte a békedíjat.
Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke közös közleményt adott ki az Európai Bizottság elnökével. Ebben a belga és a portugál politikus úgy ítéli meg, hogy a Nobel-békedíj a lehető legerősebb elismerése az unió mögött meghúzódó politikai motivációknak; egyre több ország erőfeszítésének annak érdekében, hogy felülemelkedjenek a háborún és a megosztottságon, és közösen alakítsák a béke és jólét kontinensét.
Az Európai Uniónak odaítélt Nobel-békedíj az unió valamennyi polgárát illeti – hangoztatta pénteki közleményében Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke.
Kiemelte, hogy az EU békés úton újraegyesítette a kontinenst, és ősellenségeket hozott egy tető alá. „Az újraegyesítés történelmi tette joggal nyerte el az elismerést” – fogalmazott.
Az Európai Parlament elnöke megerősítette, hogy az uniót mind belső, mind külső politikájában továbbra is az alapvető értékek tiszteletben tartásának szempontja vezérli. Az a tény – tette hozzá -, hogy számos nemzet szabad akaratából folytat tárgyalásokat az Európai Unióhoz való csatlakozásról, azt jelzi, hogy az EU a kihívást jelentő gazdasági helyzetben is „a stabilitás, a prosperitás és a demokrácia vonzerejével bír”.
Az unió „a Balkántól a Kaukázusig a demokrácia és a megbékélés fénysugarát jelenti” – hangoztatta Schulz.
A NATO-főtitkár nyilatkozatban gratulált az Európai Uniónak a Nobel-békedíj elnyeréséhez. Anders Fogh Rasmussen az EU-t az atlanti szövetség lényeges partnerének nevezte, hangsúlyozta, hogy a két szervezet közös értékeket vall. Kifejezte azon reményét, hogy a béke, a stabilitás és a biztonság előmozdítása érdekében tovább lehet erősíteni a NATO és az EU stratégiai partneri viszonyát.

A Nobel-békedíj és kitüntetettjei

A Nobel-békedíj az egyetlen, amelyet nem a díjak svéd alapítója, Alfred Nobel hazájában, hanem Norvégiában, Oslóban ítélnek oda és adnak át. Ennek magyarázata, hogy Nobel halálakor a két ország még egy államot alkotott, s Nobel úgy rendelkezett, hogy a békedíjat norvég bizottság ítélje oda, a hagyomány Norvégia 1905-ös függetlenné válása után is fennmaradt. A díjat adományozó bizottság a norvég parlament, a storting által kinevezett öt tagból áll, döntését kizárólagos felelősséggel hozza meg, de kikérheti szakértők véleményét. A kitüntetést „a békekonferenciák előmozdítói, a leszerelési tárgyalások főbb szereplői és a népek közötti testvériség élharcosai”, valamint – az alapító szándékait figyelembe véve – az emberi jogokért küzdők kaphatják meg.
A díjat 1901 óta most 93. alkalommal osztották ki, 99 alkalommal személyeknek és 24 alkalommal szervezeteknek ítélték oda. A kitüntetettek száma 124, mivel azonban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát háromszor, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalát pedig kétszer is díjazták, összesen 101 személy és 21 szervezet a Nobel-békedíj kitüntetettje. 63 alkalommal volt egy díjazott, 28 alkalommal ketten, két esetben hárman kapták megosztva a Nobel-békedíjat, a díjazott személyek között 15 nő van. A díjazottak átlagéletkora 62 év; legfiatalabban, 32 évesen tavaly a 32 éves Tavakkul Karman jemeni újságírónő, legidősebben, 87 évesen a Pugwash-mozgalmat elindító brit Joseph Rotblat részesült az elismerésben 1995-ben. A Nobel-békedíjat 1961-ben posztumusz ítélték oda Dag Hammarskjöld volt ENSZ-főtitkárnak (1974 óta csak élő személyt lehet jelölni). Visszautasításra is csak egy példa van: 1973-ban a vietnami Le Duc Tho és az amerikai Henry Kissinger megosztva kapta meg a kitüntetést a vietnami békeszerződés megkötéséért, ám a vietnami politikus nem vette azt át. A díj odaítélésekor három kitüntetett volt letartóztatásban: 1935-ben a német Carl von Ossietzky, 1991-ben a burmai Aung San Suu Kyi és 2010-ben a kínai Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo).

Az elmúlt tíz év Nobel-békedíjasai

2002. – Jimmy Carter volt amerikai elnök a nemzetközi konfliktusok békés megoldását célzó, a demokrácia és az emberi jogok előmozdítását, a gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítését szolgáló több évtizedes erőfeszítéseiért.
2003. – Sirin Ebadi iráni jogásznő, emberi jogi aktivista a nők és a gyermekek jogaiért folytatott harcáért.
2004. – Wangari Maathai kenyai környezetvédő a tartós fejlődés, a demokrácia és a béke érdekében tett erőfeszítéseiért.
2005. – A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) és a szervezet főigazgatója, Mohamed el-Baradei az atomenergia katonai célú fölhasználásának megakadályozását célzó erőfeszítéseiért.
2006. – Muhammad Junusz bangladesi közgazdász és az általa alapított és vezetett mikrohitelező Grameen Bank, amely a szegénység elleni harc jegyében kisembereknek és elesetteknek is nyújt kölcsönöket.
2007. – Al Gore volt amerikai alelnök és az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) azokért az erőfeszítéseikért, amelyeket az emberiség okozta éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek terjesztésére, illetve a klímaváltozás elleni harchoz szükséges intézkedések alapjainak lefektetésére tettek.
2008. – Martti Ahtisaari volt finn államfő számos nemzetközi konfliktus megoldásáért több kontinensen és több mint három évtizeden át tett fontos erőfeszítéseiért.
2009. – Barack Obama amerikai elnök a nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéseit.
2010. – Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo) bebörtönzött kínai ellenzéki, másként gondolkodó az alapvető emberi jogok érvényesüléséért folytatott békés küzdelméért.
2011. – Johnson-Sirleaf libériai elnök asszony és honfitársa, a nőket a polgárháború ellen mozgósító Leymah Gbowee, tovább a jemeni nőjogi és demokráciaparti aktivista Tavakkul Karman, mert „erőszakmentes küzdelmet folytattak a nők jogaiért, a politikai részvételért és a békéért”.
Forrás: MTI/Vajdasag.ma