Berlinben vizsgálták a kommunizmus bűneit

Három nappal ezelőtt, június 16-án emlékeztünk a mártír miniszterelnök, Nagy Imre kivégzésének és újratemetésének évfordulójára. Az 1956-os események részesei – sajnos egyre kevesebben élnek már – jószerével nem tudták, nem tudhatták, hogy tetteik miként formálják a történelmet, s nem is ez a szándék vezette őket. Csupán le akartak számolni a hazugságokkal, demokratikussá alakítani a diktatúrában élő Magyarországot.

S bár kísérletüket a forradalom fegyveres elfojtása, újabb elnyomás, véres megtorlás, börtön és üldöztetés követte, az életben maradottak közül sokan úgy vélik, az úgynevezett konszolidált időszak rosszabb volt, mint a közvetlen megtorlás. Így gondolja ezt Kiss Tamás is, akiről kevesen tudják, hogy szinte elindítója, gerjesztője volt a forradalomnak. A Magyar Egyetemek és Főiskolák Szövetségének megalapítóját – s ezt nagy szerencsének tartja – „csupán” nyolc évnyi börtönnel büntette a kommunista rezsim, s az is csodaszámba megy, hogy néhány évtizednyi „halasztás” után mégis jogi diplomát szerezhetett. A rendszerváltás óta munkálkodik azon, hogy a diktatúra tettei ne merüljenek feledésbe, az egykori politikai üldözöttek elégtételt nyerhessenek. Ezt a munkát folytatja most, az üldözöttek berlini tanácskozásán is, s ezt tette az Inter-Asso elnökségi tagjaként is.

A szegedi forradalmár ma is harcol azért, hogy Európa tudomásul vegye, a nácikénál nem rövidebb a kommunista diktatúrák bűnlajstroma sem, s egyik sem megbocsájtható.

MR1-Kossuth Rádió alapján