Oroszország online médiája és blogjai a drákói törvény alatt

Augusztus 1-jén, pénteken Oroszországban életbe lépett egy internetet szabályozó törvény, amely újabb megszorításokkal gyarapítja az ország eddigi online-regulázó arzenálját – olvashatjuk BBC hírportálján.

Oroszország kormánya nem tétlen, ha az internetről van szó. Az elmúlt években számos rendelet és törvény született, amely különböző tiltásokkal igyekszik az információ ki- és beáramlását nyomon követni, szabályozni. Mivel az ilyen törvényekből sosem elég – ismervén az internet káros hatásait –, most egy újabbal lepte meg a hálózaton szörföző lakosságot. Mielőtt bővebben beszélnénk róla, röviden tekintsük át az eddigi huncutságokat!

2012 júliusában az orosz parlament megszavazta egy törvényt, melynek értelmében az e célra kirendelt hatóságok cenzúrázhatják a világhálót. Ez abszolút hatalommal ruházta fel a kormányt, így akár tárgyalás nélkül bármely olyan oldalt bezárhatnak, amelyről úgy gondolják, káros információt tartalmaz. A támogatók szerint ezáltal könnyebben kiszűrhetőek majd az olyan tartalmak, amelyeknek nem kívánatos mellékhatásai vannak az internet használóira. Ilyenek például a droghasználatra bátorító írások, gyermekpornográfia, gyermekbántalmazás, nemi erőszak stb. Ezért a könnyebb és kényelmesebb munka érdekében létrehoztak egy feketelistát, amely azokat az oldalakat gyűjti egybe, ami a kormány nem szívesen látott vendége a nagy online svédasztalnál. A feketelistára felkerülő portálok egy része vagy teljes bannolásra (tiltásra) kerül, vagy tartalomszűrésen esik át. (A feketelistát és a rajta szereplő oldalakat a Roskomnadzor orosz szövetségi tömeg- és telekommunikáció felügyeletéért felelős szerv birtokolja. A listán szereplő honlapok nevei nem nyilvánosak.)

A törvény továbbá kimondja, hogy azokat a weblapokat, amelyeket a hatóság nem tud maga szabályozni, azt a szolgáltatónak kötelessége megtenni.

Ám nem mindenki értett egyet a törvénnyel. Az ellenzék attól tartott, hogy előbb, vagy utóbb vérszemet kap a kormány és megvalósul az internet teljes bírósági szabályozása, tehát megszűnik a szólás szabadsága az online felületeken. Egyes kritikusok úgy hiszik: minden demokráciaorientált oldal a tiltás kockázatának van kitéve oroszföldön. A törvény november 1-jén lépett életbe.

Ugorjunk egy nagyobbat az időben, egészen 2014 júliusáig. Az Állami Duma jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely arra kötelezi az internetszolgáltató cégeket, hogy a felhasználók személyes adatait tárolják az országon belül különböző szervereken, ezáltal az adatok nem hagyhatják el az országot semmilyen körülmények között. A Kreml szerint erre a lépésre azért volt szükség, hogy a személyes adatokat megvédjék – ki tudja mitől. A Kremllel szembemenve a kritikusok azt állítják, hogy a javaslat egyfajta kapu az olyan nemzetközi közösségi portálok elhallgattatására, mint a Twitter, vagy a Facebook.

A kritikai és spekulációs szempontból a képlet egyszerű: a törvény által nemcsak megfigyelhetővé válnának az internet-felhasználók, hanem az adataik legalizált határon belül tartásával már csak a megfelelő indokot kell megtalálni, hogy pl. nemzetbiztonsági szempontból károsnak ítéljék a külföldi közösségi oldalakat. Politikai analitikusok úgy vélik, az orosz kormány keresi a lehetőségeket egy saját, cenzúrázott internet létrehozására, megalkotva egy online-hegemóniát. Így megfigyelhetővé és szabályozhatóvá válnak majd az emberek.

Anton Nosszik internetszakértő és blogger a Reuters hírügynökségnek adott interjújában elmondta, hogy a törvénytervezet feladata az lenne, hogy kvázi-legális indokot gyártson arra, hogy bezárja Oroszországban a nem orosz közösségi oldalakat, illetve egyéb külföldi, főleg amerikai webhelyeket. Legfőbb célja pedig, mint fogalmazott – „szájak befogása” és egy olyan állapot megteremtése, amelyben a világháló nem lehet az egyéni véleményformálás eszköze..

Ezzel szemben Vagyim Gyengin orosz politikus úgy indokolta a törvény szükségességét, hogy a legtöbb orosz polgár nem szeretné, hogy személyes adatai elhagyják az országot, mivel azok majd amerikai hackerbűnözők kezébe kerülne (hova máshová).

A kormányfő és a felsőház még nem hagyta jóvá a tervezetet, ami 2016-ban lépne érvénybe, de erre hivatkozva az orosz kormány már így is betilthat károsnak ítélt oldalakat.

Ezzel pedig elérkeztünk a cikkünk címében említett legújabb törvényhez: a drákói szigorú bloggertörvényhez. A kritikusok és ellenzékiek félelme úgy látszik nem volt alaptalan. A pénteken hatályba lépett és még áprilisban a felsőház által jóváhagyott törvény felszólítja a több mint 3000 olvasóval dolgozó bloggereket, hogy regisztráljanak a már említett tömegkommunikációt szabályozó szervezetnél, a Roskomnadzornál, hogy megkönnyítse a szervezet szabályozói (megfigyelői) munkáját. Mindemellett kötelezi az internetszolgáltatókat, hogy bocsássák a hatóságok rendelkezésére a felhasználók adatait.

A törvény értelmében ezek a bloggerek búcsút mondhatnak a névtelenségnek, illetve hat hónapig megfigyelik online tevékenységüket a közösségi oldalon is. Az összegyűjtött adatokat pedig szervereken rögzítik majd az orosz határon belül, amihez bármikor hozzáférhetnek a hatóságok.

Kritikusok szerint „az internet az önkifejezés egy szabad szigete Oroszországban, és ezt a szabályozói rendelet most a kormány irányítása alá helyezi”.

Természetesen az orosz bloggerek sem vonták meg a vállukat, beletörődve a helyzetbe. Többen közülük felkészültek az augusztus elsejére, amikor is az információs biztonsági törvény hatályba lépett. Egyesek tippeket osztogatnak, hogyan használják a proxy szervereket okosan; akadnak olyanok is, akik egy másik, talán nehezebb utat választanak. Ők próbálják blogjaik statisztikáját 3000 olvasó alatt tartani különböző csalásokkal. Bár nehéz elképzelni, hogyan érvényesítik majd a törvényt, mivel a legtöbb blogger online platformja Oroszországon kívüli szervereken működik.

Anton Nosszik a bloggertörvény kapcsán azt mondta, hogy „az online platformok bannolásának kérdése politikai kérdés, és ebben a kérdésben csak egy ember fog dönteni” – s itt Vlagyimir Putyinra gondolt.

Itt még nincs vége!

Már említettük a törvényt, amely korlátlan hatalmat biztosít az orosz kormánynak, hogy bármilyen weboldalt letiltson kérdés és magyarázat nélkül…

Még márciusban Moszkva blokkolt két olyan oldalt is, amelyet az orosz kormányt kritizáló Garry Kaszparov üzemeltetett, s ezt azzal magyarázta, hogy a blokkolt portál illegális tüntetések megszervezésében segédkezik. Az természetesen kérdésként lebeg a levegőben, hogy a magyarázat nem inkább annak a tussolása, hogy az internetet szabályozó törvények meghozatalával ténylegesen nem-e a nép kritikáját és a véleményét akarják megzabolázni; illetve atomizálni szeretnék azokat, akik az egyetértés fényében egymásra találnak, és egyre hangosabban közlik véleményüket, hogy azt határon túl is hallják.

Vannak azért érthető lépések is: múlt héten egy Kreml-ellenes egyén Twitterének tiltását kérvényezte a Roskomnadzor, mert az kiszivárgott kormánydokumentumokat töltött fel rá. Hogy mi állt ezekben a dokumentumokban, már egy másik téma.

Az internet szabályozására meghozott törvények és javaslatok számát és minőségét végignézve úgy látszik, Oroszország a világháló által biztosított szólásszabadság korlátlanságára egyfajta kriptonitként tekint. Az internet tehát veszélyt jelent egy olyan kormány számára, ami igyekszik mindent az uralma és fennhatósága alá rendelni. Megdőlhet a már stabil, jól bevált rendszer. Így már teljességgel érthető, hogy Putyin szerint a net nem más, mint egy folyamatosan hömpölygő, ajtó rése alatt befolyó CIA-projekt. Drákói szigorral kell hát ezt a színteret felügyelni…

Olyan további kérdések is felmerülnek, hogy amennyiben az orosz kormány különböző objektív okok miatt nem szeretné az információ szabad áramlását, mi az, amitől igazán fél? Attól, ami kikerül, vagy attól, ami be, esetleg mind a kettőtől? Hihetünk-e annak a médiaorgánumnak, amelyet olyan kormány felügyel, ami kézzel-lábbal meg akarja akadályozni országában az önkifejezést és szólásszabadságot, illetve az információ szabad terjedését? Mert ha az ország már a saját polgárainak gondolatait kívánja szabályozni és irányítani, akkor miért pont a „külvilág” lenne kivétel?