Síelés Törökországban – Erzurum, Palandöken

Most, hogy közeleg a síszezon vége és a sívilágbajnokság után Schladmingban is visszatér az élet a megszokott kerékvágásba, elérkezett az idő, ahogy minden évben, egy új síterep felfedezéséhez. A „szokványos” ausztriai, olaszországi vagy netán franciaországi sízést néha érdemes megfűszerezni egy kis változatossággal, egy teljesen másfajta környezetben eltöltött téli sportolással. Erről azóta vagyok meggyőződve, hogy két évvel ezelőtt egy baráti társasággal alkalmam nyílt Marokkóban, az Atlasz hegységben, illetve tavaly Törökországban a Kelet –Anatóliai Erzurum városánál magasodó Palandöken hegyen síelni. Idén Kazahsztán és Üzbegisztán merült fel, mint lehetőség, noha egyik barátom Libanon mellett érvelt. Kár, hogy a Malév csődje miatt már nincs közvetlen és viszonylag olcsó járat Budapestről Bejrútba. Elmondása szerint – ő járt már ott évekkel ezelőtt – olyan közel vannak a hegyek a tengerhez, hogy a délelőtti síelést délután egy tengerparti sétára és plusz húsz fok körüli hőmérsékletre lehet cserélni. Élménybeszámolója lavinát indított el és Boccaccio Dekameronjához hasonlóan, egymásra licitálva mindegyikünk elmesélt egy történetet. Kiderült, amit eddig is sejtettünk, hogy a világ számos, kevésbé ismert pontján jó minőségű sípályák várják a síelésre és az új terepek felfedezésére vágyókat. Mielőtt bárki is szerénytelenséggel vádolna, szeretném leszögezni, számunkra mindig fontos szempont volt az egzotikum mellett, hogy viszonylag könnyen megközelíthető helyen legyen, és ne kelljen túl mélyen nyúlnunk a zsebünkbe. Alapvetően olyan helyeket keresünk, ahol az európai felkapott síközpontokhoz hasonló árakon vagy olcsóbban lehet sízni, kikapcsolódni miközben egy teljesen más kultúrát, történelmet ismerhetünk meg. Az én törökországi történetem, tökéletesen megfelelt ezeknek a szempontoknak.
Minden tavaly, február végén, március elején történt. Egy korábbi döntés értelmében a célállomás a legnagyobb török tartomány székhelye, az Erzurum városa fölött magasodó Palandöken hegyen található síközpont volt. A Kelet – Anatóliai város és hegye többek között arról híres, hogy 2011-ben itt rendezték a téli Universiádét, az egyetemisták legrangosabb nemzetközi sportversenyét. Úgy okoskodtunk, ha egy ilyen sporteseményt rendeztek, akkor a sportlétesítmények is megfelelő minőségűek lesznek. Időben lefoglaltuk a repülőjegyeket a Török Légitársaságnál, ezért viszonylag olcsón sikerült megoldani az oda és visszautazásunkat. Érdemes megjegyezni, hogy a sífelszerelést ingyen szállították és az utazás alatt, ha nem is olyan kényeztetésben volt részünk, mint a reklámban a lengyel teniszcsillagnak, Caroline Wozniackinak, de meleg étellel és korlátlan italfogyasztással tették kellemesebbé az utunkat. Apró szépséghibája volt a dolognak, hogy Isztambulban át kellett szállni az Erzurumba tartó gépre. Természetesen igyekeztünk a hátrányból előnyt kovácsolni, ezért utunkat megszakítva két napot a város felfedezésével töltöttünk. Mondanom sem kell, hogy nem bántuk meg. Elképesztően forrongó, izgalmas hely. Mindannyiunkban ez a benyomás volt a legerősebb, miközben nem felejtettük el megcsodálni Isztambul történelmi nevezetességeit, a Hagia Szophiát, a Kék mecsetet, a Topkapi palotát. Hajóztunk az Aranyszarv-öbölben, megnéztük a Boszporusz hidat alulról és elköltöttünk egy fenséges vacsorát a Taksim tértől nem messze található Cicek Pasaji egyik borházában. A törökök vendéglátásáról csak egy példa: mikor jóval zárás után szabadkozva jeleztük, hogy még innánk egy pohár bort, a tulajdonos egyszerűen csak annyit mondott, hogy ez az önök vendéglője, addig maradnak, amíg jól esik. Ennek fényében másnap telítődve a város energiájával és a pozitív élményekkel optimistán szálltunk fel az Erzurumba tartó gépre. Két óra repülőút után az Isztambuli tavaszias idő után visszaérkeztünk a télbe. Mindent hó takart és kevéssel nulla fok alatt volt a hőmérő higanyszála. Elégedetten dörzsöltük össze a tenyerünket. Hó hiánytól nem kell félnünk. A város eleve közel kétezer méteren fekszik, míg a településtől mintegy tízpercnyi autóútra lévő hegy csúcsa 3270 méter magas, és általában októbertől májusig hó biztos. A városközponttól egyébként tíz kilométerre található repülőtérről egyenesen a pályaszállásunkra mentünk. A meredeken emelkedő útról csodálatos kilátás nyílt az előttünk magasodó hegyre és az alattunk elterülő Anatóliai – fennsíkra és Erzurum városára. A panorámát hamar ejtettük, amint megpillantottuk a pályákat. Egy Gondola – „tojás” felvonó az alacsonyabban fekvő hotelektől indult, ahová le lehetett síelni a magasabban fekvő pálya rendszertől. Szállásunk, a Dedeman hotel azonban magasabban, az út legvégén, közvetlenül a pályák mellett volt. Pazar kilátás nyílt a szobából a hegyre és a pályákra. A szállodában síkölcsönző is üzemel, ha valaki nem szeretné magával hurcolni a felszerelését. A terasz amolyan apre ski-ként üzemel. Természetesen a Jager parti itt nem honos, de nagyon kellemes helyi és külföldi söröket és alkoholos italokat lehet fogyasztani, de kérhetünk forró csokit és istenien zamatos teát is. Összesen 22 pálya található 2200 méter és 3176 méter között. Ez a sícentrum büszkélkedhet Törökország leghosszabb (12 km) és két olimpiai minősítésű pályájával. Ezeken kívül nyolc könnyű, nyolc közepes, két nehéz és négy úgynevezett road track pálya van. A síliftek többségét az Universiadera építették, jó minőségűek. Mivel nincsenek fák, ezért lehet off piste sízni, de ezt a helyi pályahatóságok nem feltétlenül díjazzák. A hegy magassága és kopársága miatt ugyanakkor az időjárási viszonyok is gyorsan változnak. Előnye, hogy a napi síjegy olcsó, ötezer forintnak megfelelő összegbe kerül. A legtöbb síző – Törökország legnagyobb sícentrumáról lévén szó – török, de szép számban vannak oroszok, ukránok és irániak. A személyzet egy része orosz anyanyelvű, de beszélik az angolt is. A szállodában wellness részleg is található, igazi török fürdővel kiegészítve. A wellness részleg ingyen használható, míg a fürdőben ötven dollárért megfürdetnek, megmasszíroznak és az arcodra iszappakolást tesznek. Az egész művelet két órát vesz igénybe és feledteti az egész napos sízés fáradalmait. A pályák mellet érdemes felfedezni a várost is, melyről az első feljegyzés Kr.e. 4000-ből datálódik. Izgalmas kulturális kavalkád jellemzi a város történelmét. Római, perzsa, arab, örmény, török és számos más nép kultúrája van jelen. Az egyik leglátványosabb épület az óvárosi részben található: a XIII. században épült Cifte Minareli Medrese, vagyis az iker minaret, vagy a citadella. A városban járva érdemes megkóstolni Erzurum egyik ételspecialitását, a Cag Kebabot, amely bárányhúst tartalmaz és hasonlít a Döner kebabra, és a Kadayif Dolmasi édes, diós süteményt. Nem szabad megfeledkezni az Oltu kőről, egy helyi fekete kőféleségről, amelyet előszeretettel használnak az ékszerészek különböző ékszerek díszítéséhez, de készül belőle pipa, cigarettatárca is. Utunk végén eldöntöttük, pár év múlva, ha lesz rá lehetőségünk, újra ellátogatunk Palandökenre, illetve felfedezzük a nem messze található Konakli síközpontot is.