Szabadon bocsátották Dominique Strauss-Kahnt
Ha az amerikai külügyminisztérium közleményben szögezi le, hogy a Dominique Strauss-Kahn-ügy nem rontja a francia-amerikai kapcsolatokat, akkor mindenki tudja, hogy a két ország között amúgyis meglevő feszültség magasra hágott. Az IMF korábbi vezérének, Dominique Strauss-Kahnnak letartóztatása, majd szabadon bocsátása több mint kínos, nemcsak a vádló manhattani ügyészségnek, de az amerikai igazságszolgáltatásnak is.
Ugyan ki kételkedett volna abban, hogy nem tökéletes bizonyíték volt a rendőrség kezében, amikor május 14-én a repülőgépről szedték le a New York-i luxusszálló szobaasszonyának megerőszakolásával vádolt Dominique Strauss-Kahnt. Az ügyészség feltehetően Roman Polanski filmrendező szökéséből okulva, elkobozta a korábbi francia pénzügyminiszter útlevelét, egymillió dollár készpénz és ötmillió dollár kötvény letétbe helyezése után Manhattanban háziőrizetben tartotta. Bár a havi 20 ezer dolláros luxus lakás nem tűnt kényelmetlennek, de a vádlottra elektromos jelzőt helyeztek, a házat rendőr őrizte, nehogy elhagyja.
Az amerikai média kétségkívül fittyet hányt az ártatlanság vélelmére: az erőszaktevőként feltűntetett Strauss-Kahnt, aki akár 25 év börtönt is kaphatott volna bűncselekményéért, visszatérően bilincsbe verve mutatták. Sőt, a sajtóban társadalmi vita kerekedett a munkahelyi szexuális visszaélésekről, a hatalommal bíró férfiak elítélendő viselkedéséről.
A 62 éves szoknyapecér Strauss-Kahn elleni vádakat a korábbi partnerek, szeretők is aláhúzták. A New York Times az IMF korábbi munkatársával, Nagy Piroskával való romantikus-szexuális kapcsolatát is részletesen ismertette.
A szobaasszony megerőszakolásának vádja persze elindította az összeesküvés-elméletek sorozatát is, többen úgy vélték, tőrbe csalták a bankvezért, azt is sejttették, ki vagy kik állhatnak a háttérben. Tény ugyanis, hogy az amerikai szállodák szabályzata szerint a szobaasszony nem lép a szobába, amikor a vendég ott tartózkodik, a kijelentkezés napján pedig megvárja, míg a recepció zöld utat ad neki.
Ám az ügyészség minden gyanút kizáró állítása elhitette, hogy Strauss-Kahn megerőszakolta a 32 éves guineai származású hölgyet. Bár panaszát változatlanul fent tarja a sértett, a nyomozás utóbb kiderítette, hogy korábban sorozatos hazugságon, adócsaláson, pénzmosáson kapták rajta. Hazudott arról, miért kért menedékjogot az Egyesült Államokban, de hazudott magáról a megerőszakolás körülményeiről is. Megváltoztatta azt a korábbi vallomását, hogy a nagy trauma után azonnal segítséget kért a szállodai vezetőktől. Ehelyett még két szobát kitakarított, és utána jelentette az esetet. Az is napvilágra került, hogy drogdealerekkel állt kapcsolatban, és az egyik letartóztatott barátja hívta fel a figyelmet Strauss-Kahn gazdagságára.
A szobaasszony ügyvédje elismerte, hogy a sértett követett el hibákat, de szerinte a bűntény így is fennáll. Az ügyben július 18-án ugyan lesz még meghallgatás, de úgy fest, hogy ejtik a vádakat a vádló hiteltelensége miatt.
A letartóztatást elrendelő manhattani főügyész, az ifjabb Cyrus Vance a bírálatok kereszttűzében áll. (Édesapja, Cyrus Vance, Jimmy Carter külügyminisztere hozta vissza 1978-ban a magyar koronát Budapestre.) A részletek, az összefüggések még nincsenek tisztázva, nemcsak az elsietett letartóztatás kérdése vár válaszra, hanem a szabadlábra helyezés időzítése is. Többen abban is konspirációt látnak, hogy két nappal az IMF új igazgatójának beiktatása után vett drámai fordulatot az ügy. A szkeptikusok úgy vélik, hogy a szegény embert mindig is ízekre szedik a gazdagok ügyvédjei. Mások arra kíváncsiak, hogy a május 19-én lemondásra kényszerített bankvezér perelheti-e az amerikaiakat.
Egy biztos, hogy az amerikaiak bánásmódja Franciaországban népszerűséghez segítheti Dominique Strauss-Kahnt, aki akár a közelgő elnökválasztás politikai térképét is átrajzolhatja.