Tengeri falakat húznak fel Japánban

Mintegy 400 kilométer hosszú, helyenként ötszintes tengeri fal felhúzására összpontosítanak Japán északkeleti részén a jövőbeni szökőárak kivédésre négy évvel a térséget sújtó pusztító cunami után.

Az Abe Sindzó vezette liberális demokrata párti kormány mintegy 820 milliárd jenre rúgó tervének támogatói szerint a tengeri fal szükséges rossz, a falak megépítésétől munkahelyteremtést várnak – legalábbis egy időre – a természeti csapás sújtotta térségekben.

Az elképzelés ellenzői azzal érvelnek, hogy a hatalmas betonfalak károsítják a térség tengeri élővilágát, gátolják a kilátást, akadályozzák a szigetországnak létfontosságú halászatot, és nem védik meg a helybelieket, akiknek a tengerpartról magasabbra kellene áttelepülniük.

Az ilyen projektek paradoxona, hogy miközben bizonyos mértékben mérsékelheti a károkat, a nyugalom illúzióját keltheti, ami könnyelműség a szökőárak és más természeti katasztrófák által veszélyeztetett partszakaszok lakóira nézve. A 2011-es cunamiban mintegy 18 ezer 500 ember vesztette életét vagy tűnt el, mivel nem reagált időben a menedékkeresési felhívásokra.

A térség legnagyobb városától, Szendaitól délre fekvő Ivanuma település mintegy felét elöntötte a négy évvel ezelőtti szökőár. A városnál egy évvel korábban már felhúztak egy 7,2 méter magas tengeri falat, és magas növésű tölgyfákat is telepítettek a partszakaszon, hogy megpróbáljanak gátat vetni a térség strandjait pusztító eróziónak. A fal és a tölgyfák lelassították ugyan a vízfal előrenyomulását, de a víztömeg így is mintegy öt kilométernyire benyomult a szárazföldre.

A város azóta helyreállította a megsérült tengeri falat, de magasítani nem fogja. Helyette Igucsi Cuneaki polgármester Hoszokava Morihiro korábbi miniszterelnök tervét karolta fel vegyes erdők telepítésére, amelyek még azután is élni fognak, hogy az ember alkotta szerkezetek leomlanak. „Nem magasabb tengeri falra van szükségünk, hanem arra, hogy mindenkit időben kitelepítsünk. A legbiztonságosabb, ha az emberek magasabbra települnek, és úgy intézik hogy otthonaik és munkahelyeik különböző helyen legyenek. Ha ezt megvalósítjuk, nincs szükségünk a nagy falra” – hangoztatta Igucsi. „Bár jó néhányan ellenzik a tengeri fal felhúzását, nehéz megnyerni az embereket ahhoz, hogy erdőkből alkossunk nagy falat. Jelenleg sokan támogatják a falépítés tervét, mivel munkahelyeket teremt” – közölte Takahasi Tomoki, akinek feladata, hogy megnyerje a helyi közösségeket az erdősítés programjának.

Az erdősítés ugyan nem minden térségben hárítaná el az elárasztás veszélyét, de lelassítaná a tengervíz betörését és gyengítené a szökőárhullámok erejét. A víz visszahúzódása nyomán a növényzet megakadályozná, hogy épületelemek és más törmelék a tengerbe kerüljenek. Azt is elősegítené, hogy az esővíz visszajusson a tengerbe, ami a tengeri élővilág számára létfontosságú.

A terv ellenzői nem várt támogatásra leltek a japán kormányfő feleségétől, Abe Akiétól, aki szeptemberben az ENSZ-közgyűlésben számos ellenérvvel állt elő a tengeri fal helyettesítésére. „Ne folytassák az építést még akkor sem, ha már döntés született róla. A falak meghiúsíthatják azt, hogy a helyi lakosság szemmel tartsa a cunamiveszélyt, és a fenntartásuk drága lesz az egyre fogyatkozó tengerparti közösségeknek.