Több Európa kell a válság legyőzéséhez

Nagyra értékeli a magyar EU-elnökség munkáját Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete. A misszióvezető lapunknak elmondta: hálásak a magyar stábnak azért, mert bepillantást nyújtottak a színfalak mögé is, amiből nagyon sokat profitálhattak a lengyel elnökség munkatársai is. Az uniós ügyek mellett a gazdaságról, a kétoldalú kapcsolatokról és a közelgő lengyel választásokról is kérdezősködtünk.

Hogyan tudott együttműködni a magyar EU Tanácsi elnökség a 2011 második félévében hivatalba lépett lengyel elnökséggel? Milyen előrelépések voltak a mindkét ország számára kiemelt fontossággal bíró Közös Agrárpolitika, illetve a Keleti Partnerség terén?

A magyar elnökségi időszak alatt nagyon intenzív volt a lengyel-magyar együttműködés, amely az összes lehetséges témakörben és minden szinten – a miniszteritől a szakértőkig – érvényesült. A magyar fél nyitottsággal és készségesen osztotta meg velünk tapasztalatait, és lehetővé tette, hogy a lengyel megfigyelők delegációi minden formális és informális találkozón részt vegyenek. Ez nagyban hozzájárult elnökségi felkészülésünkhöz.

Ami az előrelépéseket illeti, sikerült elérni a kohéziós politika jövőjéről szóló következtetések elfogadását valamint a Közös Agrárpolitikáról szóló elnökségi következtetések jóváhagyását is. Jó alkalom ez arra, hogy újra hangsúlyozzuk: a magyar EU-elnökség valóban sikeres volt, az általa felvetett témák pedig egész Európa számára fontosak.

A magyar elnökség számos támadásnak volt kitéve itthon és külföldön egyaránt. Szakmai szemmel mennyire elégedett a magyar stáb teljesítményével?

A lengyel fél megítélése szerint a magyar elnökség nagyon gördülékenyen és jól működött, szervezettség és szakmai hozzáértés szempontjából egyaránt, és arról se feledkezzünk meg, hogy rendkívül nehéz időszakban zajlott – a gazdasági válság idején –, vagy gondoljunk csak a Japánban bekövetkezett katasztrófára. A magyar elnökségnek ezen akadályok ellenére is sikerült megvalósítania a kitűzött célokat, a stáb rugalmassággal kezelte a váratlan helyzeteket is.

Jelentős volt az előrelépés a leglényegesebb kérdésekben is: elég megemlíteni azt a munkát, amivel a magyar elnökség hozzájárult az európai gazdaság újbóli növekedési pályára állításához. Többek között megállapodás született szinte mindegyik javaslatról (egy kivételével), amit a tagállamok a gazdasági koordinációt erősítő hatos jogszabálycsomaggal kapcsolatban tettek. Lezajlott az első európai szemeszter, a pénzügyi piacok megerősítése érdekében sikerült megállapodásra jutni a Tanáccsal a short-ügyletek szabályozásával, a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvvel valamint az Egységes Euró Fizetési Térséget létrehozó SEPA-rendelettel kapcsolatban. Végső megállapodás született az EP-vel a pénzügyi konglomerátumokról szóló irányelvről valamint az euró készpénz határon átnyúló, üzletszerű közúti szállításáról.

Az EU biztonságának és nyitottságának növelése terén a magyar elnökség lezárta a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalásokat, és előrelépett Izland csatlakozási folyamatában is: négy új csatlakozási fejezetet nyitott, és kettőt ideiglenesen le is zárt. Sikerült elfogadtatni az európai szomszédságpolitikát érintő tanácsi következtetéseket, amelyek a déli és a keleti szomszédság egyensúlyának kérdéséről rendelkeznek; továbbá jóváhagyták az energiastratégia és az energetikai infrastruktúra prioritásait érintő következtetéseket, amelyeket az Európai Tanács februárban hagyott jóvá, és elkészült az EU 2050-ig szóló Energia Útiterve is. A fogyasztóknak és az üzleti szereplőknek kedvező Európa és az egységes piac építése terén intenzívebbé vált az egységes szabadalmi oltalom bevezetését célzó együttműködés. Megállapodás született a fogyasztói jogokról szóló irányelvről, sikerült kijelölni az egységes piaci intézkedéscsomaggal kapcsolatos prioritásokat, stb.

Nem is teljesen értek egyet azon véleményével, hogy a magyar elnökség támadásoknak volt kitéve, mert emlékezetem szerint az elnökséget általában véve professzionálisnak és megfelelőnek értékelték. Vita inkább az elnökséghez szorosan nem kapcsolódó kérdések körül bontakozott ki.

A Keleti Partnerség Csúcs a magyar félév kiemelt eseménye lett volna, azonban mégis a lengyel félév alatt fog megvalósulni. Elhárultak-e az akadályok a találkozó sikeres megszervezése elől, illetve számíthatunk-e előrelépésre az elmúlt évek csendje után? Van-e információ arról, hogy Belaruszt ki képviseli majd az eseményen?

A magyar elnökség döntését, amely a Keleti Partnerség Csúcsot a mi elnökségünkre halasztotta – e döntést egyébként a két miniszterelnök konzultációja előzte meg – nagyon pragmatikus lépésként értékeljük. Rendkívül rossz hatással lett volna erre a Magyarország és Lengyelország számára egyaránt fontos kezdeményezésre, ha a találkozón nem minden érintett tudta volna biztosítani a részvételét, és ezáltal nem lett volna lehetőség a lényeges kérdések megvitatására, sőt ezzel csökkent volna a csúcs presztízse. Ez a projekt keleti partnereink számára rendkívül fontos – és ez itt a lényeges szempont, nem pedig az, hogy a csúcstalálkozó az adott elnökség eseménye lesz-e. Azt gondolom, ezt mindannyian értjük.

Belarusz részvétele nagyon fontos, ugyanakkor – világos okokból – a csúcson nem képviselheti az országot Lukasenko elnök. A külügyminiszternek továbbítottuk a meghívót, és tudomásom szerint a minszki kormányt varsói nagykövete fogja képviselni.

Mennyiben befolyásolja a lengyel elnökségi célok megvalósítását az elhúzódó euróválság, illetve a Görögországot és több más tagállamot érintő adósságválság?

A lengyel elnökség természetesen számolt ezekkel a kihívásokkal. Annak ellenére, hogy Lengyelország nem tagja az euróövezetnek, mindent megteszünk azért, hogy hosszú távra rendbe hozzuk a helyzetet. Ezt a célt szolgálja az a hatos jogszabálycsomag, amibe – amint azt már említettem – a magyar elnökség rengeteg munkát fektetett. Szeptember közepén, a Wroclawban megtartott Ecofin informális találkozón az uniós pénzügyminiszterek megegyeztek azokról a megoldásokról, amelyek lehetővé teszik a jogszabálycsomag előkészítési munkálatainak gyors lezárását. Ez pedig hozzásegít ahhoz, hogy az Európai Parlament minél gyorsabban megszavazza a csomagot. Ezt követően az október 4-i Ecofin Tanács formálisan jóváhagyja majd a csomagot.

Ennek köszönhetően a lehető legrövidebb idő alatt lehetséges lesz az EU gazdaságirányítását érintő hatos jogszabálycsomag bevezetése. A jogszabályok célja a gazdasági kormányzás erősítése az EU-ban, különösen az euróövezetben. A legfontosabb változtatások a Tanács döntéshozatali folyamatának erősítése a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágában, az európai intézmények közti párbeszéd javítása a makroökonómiai ügyekben valamint a deficittel vagy többlettel rendelkező tagállamok felügyelet alá helyezése a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás értelmében. A megállapodás jelzés a befektetőknek és a pénzügyi piacoknak, hogy az Unió és intézményei képesek együtt fellépni, Európa pedig határozott választ tud adni a kihívásokra.

Az arab tavasz hatására fokozódott a bevándorlás-ellenes hangulat az Unióban; Olaszország és Málta az EU segítségére szorult a menekültáradat kezelésében, továbbá Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról sincsen megegyezés. Ezen események tükrében mennyire vihetők sikerre a lengyel elnökség prioritásai (az integráció, mint a növekedés forrása; az európai biztonság és a nyitott kapuk politikája)?

A biztonság maga, mint lengyel prioritás minden területet magában foglal. A bevándorlás a kulcselem, ám ugyanolyan fontos, mint a többi terület, a gazdaság, a klasszikus biztonság és a szomszédságpolitika. Sajnos úgy alakult, hogy a mai napig nem sikerült továbbvinni Románia és Bulgária ügyeit. Ettől függetlenül reméljük, hogy még a lengyel elnökség ideje alatt előre tudunk majd lépni ezen a téren is. A lengyel álláspont pontosan ugyanaz, mint a magyar: ha egy állam a vállalt a kritériumokat teljesíti, teljesítette, akkor nem szabad újabb és újabb követelményeket felállítani vele szemben. Egyrészt ez nem lenne igazságos, másrészt azt mutatná, mintha különböző kritériumok lennének megszabva a különböző országokkal szemben. Vannak ugyan technikai problémák, de született egy olyan javaslat, amely alapján lépcsőzetesen teljesíthetné a két ország az elvárt szintet. Ez egy megoldandó technikai jellegű kérdés, amely ha politikai üggyé válik, sokkal nehezebben lesz kezelhető. Szerintem rengeteg munkát fektetnek a bolgárok és a románok a schengeni csatlakozásba és reméljük, hogy erőfeszítéseik sikerrel járnak majd.

A prioritásoknál maradva, hogyan kapcsolódik össze a lengyel-dán-ciprusi elnökségi trió programja? Hiszen Dánia például a schengeni térség vívmányait felfüggesztve idén szúrópróbaszerű határellenőrzést vezetett be a határokon átnyúló bűnözés, fegyvercsempészet és emberkereskedelem miatt.

Dániában új kormány van, és nem lehet kizárni, hogy e téren is változik a dán vezetés álláspontja. Úgy vélem, hogy ez egy nagyon komoly probléma. A dániai események egy új tendenciára mutatnak rá az európai gondolkodásban, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Brüsszel is gondolkodik a témában és lehet, hogy születni fognak olyan döntések, amelyek értelmében az uniónak ezen a téren is nagyobb befolyása vagy döntési hatásköre lesz, mint a tagállamoknak. Szerintem az utóbbi hónapok tapasztalata az, hogy ezen a téren is nagyobb közösségi hatáskörök jöhetnek majd a jövőben. Ami Dániát illeti, reméljük, hogy a korlátozás egy ideiglenes megoldás, és nem is fog tovább létezni. De ez persze a dánok döntése. Adjunk esélyt az új kormánynak.

Az idei ENSZ Közgyűlés első számú témája a palesztin államiság kérdése. A közel-keleti kvartett a békés tárgyalások folytatását szorgalmazza Izrael és a Palesztin Hatóság között, az Európai Unió tagállamai megosztottak a palesztin állam elismerése ügyében. Mi a Lengyelország álláspontja e kérdésben soros elnökként?

Itt nincs elnökségi álláspont. Az elnökségnek ugyanaz a szerepe, mint a magyar elnökségnek: a koordinációs munka. Mi ragaszkodunk ahhoz, hogy minél egységesebb európai álláspont legyen a kérdésben. Magyarország, Lengyelország és a többi közép-európai ország különös helyzetben vannak, mert mi már valamikor elismertük Palesztinát, mint a független államot. Nekünk ugyanolyan fontos ez a probléma, mint a magyaroknak: nem akarunk semmiképp olyan döntést hozni, amely a helyzetet nemcsak nem fogja javítani, de még rontani is tud azon.

Nem mi vagyunk a kulcsjátékosok a témában, de tudatában vagyunk annak, mennyire fontos minden egyes ország döntése. Ez nagyon komoly dolog, mert hiába gondoljuk úgy, hogy kicsik vagyunk, most minden ország számít, aki elismeri a palesztin államot. Palesztina számára ez életfontosságú, ezt meg kell érteni. Másrészt a palesztin állam elismerése az egész közel-keleti békefolyamatra hatással lehet. Lengyelország, mint az tanácsi elnök próbál segíteni, hogy megszülethessen egy közös európai álláspont, de ez nem egyszerű, mert eléggé különböznek az európai vélemények a témában.

Ön szerint mitől lesz sikeres a lengyel elnökség?

A lengyel elnökség is a gazdaságra koncentrál. Azt szokták mondani, egyetlen dolog biztos az elnökség kapcsán: hogy biztosan lesz egy váratlan probléma, amit meg kell oldani. A magyarok elnöksége alatt is voltak ilyen fordulatok, azóta a válság és az egyéb kihívások csak súlyosabbak lettek. Nem azt történt, amire sokan számítottak, hogy Európa gazdasága majd valahogy kimászik majd a válságból. Kiderült, hogy a problémák még mindig nagyon komolyak. Az Arab Tavaszról már most látható, hogy nem egy véges folyamat, hanem még mindig újabb és újabb országok indulnak el az Egyiptom által kijelölt úton. A magyar elnökség alatt ez még váratlan esemény volt, mára azonban egy stabil probléma lett. Ezzel a kérdéssel nekünk is foglalkoznunk kell.

Mi lehet a lengyel elnökség sikere? Globálisan szerintem akkor lesz sikeres a lengyel elnökség, ha minden gazdasági, politikai és egyéb problémát figyelembe véve sikerül megtartani az európai törekvést, az Európai Unió pozitív gondolkodását és aktivitását. Ahogyan a lengyel elnökség szlogenje is kifejezi, a válságra nem a kevesebb, hanem a több Európa lenne a válasz. Ezt az elvet próbáljuk a gyakorlatba átültetni. Ha válság ellenére a lengyel elnökség után több Európa lesz, nem kevesebb, az szerintem nagyon-nagyon siker lenne. Mi nagyon euróoptimisták vagyunk, reméljük, hogy a több Európa jobb válaszokat tud adni a problémákra, mint a kevesebb Európa. A több Európa azt is jelenti, hogy jobb a partnerség a szomszédos országokkal, hatékonyabb az eurózóna és a pénzpiacok közös kezelése, szabályozása. Rengeteg olyan terület van, ahol lehetőséget látunk az erősebb együttműködésre.

A lengyel kormányt többször is támadás érte orosz és belorusz részről amiatt, hogy támogatja Lukasenko elnök ellenzékét. Az év eleji varsói donorkonferencia óta történtek előrelépések ezen a téren? Kapnak segítséget Magyarországtól a demokrácia megerősítésében?

gyekszünk konzekvens politikát folytatni Belarusszal szemben. Természetesen külön kell választanunk a hatalomhoz fűződő viszonyunkat a belarusz társadalom egyértelmű támogatásától. Erre vonatkozóan teljes az egyetértés európai partnereinkkel, így Magyarországgal is. Lengyelországban és Magyarországon egyaránt jól értjük a belaruszok helyzetét, különösen saját egykori tapasztalataink fényében. Ezt a megértést igyekszünk olyan hatékony kezdeményezésekbe önteni, amelyek segíthetik az átalakulást és a demokrácia erősítését Belaruszban.

Hogyan áll a közép-európai együttműködés? A Visegrádi Négyekről viszonylag keveset hallani mostanában, milyen állapotban van ez a regionális fórum, illetve milyen lehetséges szinergiák vannak a lengyel EU-elnökséggel?

A Visegrádi Együttműködés, megítélésem szerint, továbbra is nagyszerű együttműködési fórum a régió országai számára. Jól beváltak az úgynevezett V+ formulában megtartott találkozók, ahol a plusz a résztvevő felek számára vonatkozik, hiszen a tárgyalások témái az egész régiót foglalkoztatják. Az együttműködés lényegében minden tekintetben kiváló. Azon túl, hogy természetes kereskedelmi partnerei vagyunk egymásnak (Lengyelország visegrádi országokkal folytatott kereskedelmének mérlege tavaly pozitív volt, mintegy 4 milliárd eurót tett ki, 23 milliárd euró nagyságrendű forgalom mellett. Ez négyszerese Lengyelország és az USA kereskedelmi forgalmának, duplája a lengyel-brit vagy lengyel-kínai forgalomnak, és csaknem 40 százaléka a lengyel-német kereskedelmi forgalomnak. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy e kapcsolat alapja lényegében kizárólag a hagyományos, történelmi, éveken át épített kapcsolatokban és a földrajzi közelségben keresendő.), többek között együttműködünk az energetikai projektekben, amelyek nyugodtabb jövőt hivatottak biztosítani számunkra, vagy például. a közlekedési projektek terén.

A V4 egyúttal jól bevált platformja a közös európai uniós érdekeink egyeztetésének. Érdemes megemlíteni azt a kiváló hátteret is, amely közös, érdekes kezdeményezéseink mögött áll – ez az országaink társfinanszírozásával működő Visegrádi Alap. Hamarosan (október 7-8. között) Budapest és Visegrád adnak otthont a Visegrádi Együttműködés elnöki csúcstalálkozójának, amelynek legfőbb témái a közép-európai régió előtt álló gazdasági kihívások.

Cséfalvay Zoltán államtitkár nemrég a krynicai fórumon tett látogatásán kijelentette, Közép-Európa lehet az EU gazdasági megújulásának motorja. Szavai alátámasztották Orbán Viktor kijelentéseit, amelyek a misszióvezetői értekezleten hangzottak el. A régió országainak eltérő gazdasági eredményei mennyire könnyítik, vagy éppen nehezítik meg az együttműködést? Orbán Viktor azt is elmondta: Magyarországnak most fel kell zárkóznia a térség országaihoz. Milyen segítséget tud ebben nyújtani Lengyelország?

A krynicai gazdasági fórum, melyet „közép-európai Davos”-nak is neveznek, kitűnő lehetőséget ad arra, hogy a régiónk gazdasági, társadalmi és politikai életének jelentős képviselői évenként találkozzanak és eszmét cseréljenek. Tökéletesen egyetértek Cséfalvay Zoltán államtitkár úr szavaival és úgy vélem, hogy hatalmas lehetőség van bennünk, melyet hatékony együttműködés révén ki tudunk majd használni és a javunkra tudjuk fordítani. A lengyel gazdaság valóban kitűnően kezelte a gazdasági és pénzügyi válságot (Európa és a világgazdaság számára legrosszabb 2009-es évben gazdasági növekedésünk pozitív értéket mutatott, 1,6%-ot ért el, tavaly már 3,8%-ot, idén pedig szintén 4% körüli növekedést prognosztizálnak).

Magyarországot érzékenyebben érintették a gazdasági válság hatásai, ezért most jelentős reformokat hajt végre, hogy visszaállítsa a magyar gazdaságot a növekedési pályára. Természetesen drukkolok és szorítok a reformok sikeréért, melyeket nem titkolom, nagy figyelemmel követünk.

A lengyel gazdaság teljesítményének sokan csodájára jártak az elmúlt években, viszont egyre több helyről lehet hallani, hogy a fellendülés motorja elsősorban a 2012-es futball-EB-re való felkészülés. Mennyiben igazak ezek a kijelentések, illetve mennyiben fenntartható a lengyel gazdaság mostani pályája?

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Lengyelország gazdasága a rendszerváltás óta (tehát több mint 20 éve) töretlenül fejlődött, a gazdasági növekedés nem torpant meg, még az utolsó három évben, a pénzügyi világválság történelmének legnehezebb idején sem. Mikor más ország a recesszió útján haladt, addig a lengyel gazdaság pozitív GDP növekedést ért el, mely 2011. évben továbbra is tart. A 2011. évi GDP előrejelzések szintén nagyon biztatóak. A vezető európai pénzügyi intézetek (OECD, Világbank) becslései szerint Lengyelország növekedési üteme 4 – 4,2%-os szinten lesz. Véleményüket igazolják hazánk további gazdasági növekedésének kilátásai. Természetesen vannak nálunk is problémák, de a többi országhoz képest, jelenleg ezek határozottan kisebbek.

Közép-Kelet Európa legnagyobb piaca vagyunk (38 millió potenciális vásárlóval), melynek felvevőképessége és széleskörűsége igen nagy. A belső kereslet folyamatosan növekszik, a megjelenő jól kereső fiatal rétegnek köszönhetően. Érdemes megfigyelni, hogy az EU-csatlakozást követő években Lengyelország miként alapozta meg szerepét az európai piacon az uniós tagországi partnerekkel való kereskedelmi kapcsolatok megerősítése révén. A tavalyi évben a lengyel export 80%-a uniós piacra irányult, míg országunk összes import termékeinek 60%-a erről a piacról származik. Így az EU-ba irányuló export, az erős belső piaccal együtt ad teljes képet a lengyel gazdaságról, mely nagyobb mértékben képes alkalmazkodni a világban bekövetkező változásokhoz, mint a legtöbb európai ország gazdasága. Továbbá a 2010-es évben a beáramló közvetlen külföldi befektetések (FDI) értéke 2,9 milliárd dollárt tett ki, mely első helyre helyezte Lengyelországot a régióban. A közvetlen külföldi beruházások mértéke azt mutatja, hogy a befektetők bizalommal vannak Lengyelország iránt, és a vállalkozásuk szempontjából biztos helynek tekintik.

A következő években Lengyelország gazdasági helyzetét befolyásolni fogja az európai, illetve a világ gazdasági helyzetének alakulása. Azonban a Lengyelországról kialakult pozitív kép több tényezőből áll össze. A legfontosabb ezek között az uniós támogatások beáramlása. 2013-ig Lengyelország 67 milliárd euró támogatással gazdálkodhat, melyet az infrastruktúra fejlesztésére, oktatásra, más, kiemelten fontos közösségi célokra fordítanak. Természetesen a gazdasági növekedés szempontjából jelentős mozgatórugónak számít az EURO2012-vel kapcsolatos fejlesztéssorozat, mely lehetőséget a lengyelországi infrastruktúra nagymértékű modernizációjára és bővítésére.

Amikor az Orbán-kormány hivatalba lépett, ígéretet tett arra, hogy rövid időn belül ismét megnyitják a krakkói magyar főkonzulátust, aminek bezárása jelentős hullámokat keltett mind a kétoldalú kapcsolatokban, mind pedig Krakkó életében. Érzékelnek-e a magyar kormány részéről kezdeményezést arra, hogy újra megnyissák ezt a missziót?

Krakkó életében lehet, hogy ez egy jelentős kérdés, de a bilaterális kapcsolatokban egyáltalán nem az, mert mi is tudatában vagyunk annak, mit is jelentenek a pénzügyi problémák. Az utóbbi években mi is több képviseletet zártunk be, mert egyszerűen nem volt rá pénzünk.

Természetesen ebben az ügyben nagyon fontos az emocionális kapcsolat, nagyon tiszteljük azt, hogy a magyaroknak mennyire fontos Krakkó, és egész Dél-Lengyelország. Gyönyörű dolog volt fenntartani tartani ezt a konzulátust, ami szerintem Krakkó számára is nagyon megtisztelő és fontos volt. Én biztos vagyok abban, hogy ha majd a helyzet megengedi, akkor a krakkói főkonzulátus az egyik első lesz, amely majd újra meg fog nyílni, mert tudom, mennyire fontos és hasznos volt a képviselet mindkét ország számára. Mi nagyon drukkolunk, hogy ismét megnyílhasson a krakkói misszió, amire nagyon fontos szerep vár, nemcsak a konzuli munka, hanem a kultúra és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése terén is. Bízunk benne, hogy hamarosan változás jöhet, de ez a kérdés egyáltalán nem vitatéma a bilaterális kapcsolatokban.

ilyen hatással lehet a lengyel EU-elnökségre az, hogy éppen most kerül sor az általános választásokra?

Néhány nap múlva választások lesznek, de az időhiányon kívül jelentős problémát nem észlelünk. Az elnökségi előkészületek régen megkezdődtek, és a munka rendben folyik. Ez egyébként nem az első olyan eset, mikor egy országban az elnökség ideje alatt választásokat tartanak. Remélem, hogy mindkét feladattal egyaránt megbirkózunk és végeredményben csak további tapasztalatokat szerzünk. Az időpontok egybeesése azt eredményezi, hogy az európai témakör nagyobb mértékben van jelen a kampányok és a jelenlegi politikai viták során. Lehetséges, hogy ez társadalmunk javára fordul, és a lengyel választók még közelebb kerülnek a kulcsfontosságú európai ügyekhez és a hazai politikához.

A kampány során mennyire kerültek előtérbe az EU-ellenes kijelentések? Mennyire elégedettek az átlagos lengyelek az uniós csatlakozás eredményeivel?

Kifejezetten Európa-pártiak vagyunk. Ez minden bizonnyal nehéz történelmünknek, és azon vágyunknak köszönhető, hogy ne kelljen újra es újra létkérdésekkel kapcsolatos döntéseket hoznunk. Ez a lelkesedés és optimizmus azonban a csatlakozásunk pragmatikus sikereinek az eredménye is. A lengyelek sokkal több, mint 80%-a jelenleg támogatja az EU-tagságunkat. Lengyelország jól kihasználta az csatlakozás lehetőségeit. Még a lengyel gazdák, akik akkoriban leginkább Európa-szkeptikusok voltak és tartottak a csatlakozástól, ma határozottan támogatják a tagságot. Minden évben látni Lengyelországban az uniós támogatások kihasználásának pozitív hatását, hazánk nyitottá vált Európa felé, és Európa egyértelműen nyitott Lengyelország felé. Ez mindannyiunk hasznára válik. Természetesen hallani a kampányban azok hangjait is, akik nem támogatják az Uniót, de ez csekély jelentőségű. A viták inkább abban ügyben folynak, hogyan használjuk ki még jobban az Unió-tagság adta lehetőségeket.

Több jel mutat arra, hogy az ellenzéki PiS vezetője ismét felmelegíti a 2010. áprilisi szmolenszki tragédiát, saját politikai haszonszerzésének érdekében. Ugyanakkor a lengyel kormány számára is döntő eredményeket hozott az államközi vizsgálat: a honvédelmi miniszter lemondott, az állami VIP-szállításokat végző légi ezredet pedig tudomásom szerint feloszlatták. Milyen hatással lehet a tragédia a mostani választásokra?

Ez nagy tragédia volt, és érthető, hogy sokáig még vitatéma lesz. Befejeződött a lengyel kormánybizottság általi kivizsgálás, melynek eredményeképp több nehéz szervezeti és személyzeti döntés született. Ez továbbra is politikai viták témája, a jelenlegi kampányban is, de az ügy szerepe nem kiemelkedő.

 Forrás: kitekinto.hu