Újabb éhínség Afrikában?

A Száhel-övezet nyugat-afrikai részén, ezen belül elsősorban Csádban, Nigerben, Maliban és Mauritániában több millió embert fenyeget az éhínség. A helyzetet csak rontja, hogy napjainkig a korábbi kríziseket sem sikerült kipihennie a régiónak.

A száhel az arab nyelvben a „sivatag szegélyét” jelenti: azaz a Száhel-övezet a Szahara déli pereme az Atlanti-óceántól egészen a Vörös-tengerig. Általános természeti jellemzői éppen azok, amik miatt itt nagyon sűrűn fordulnak elő éhínségek, és amelyek a jövő évi krízist is okozhatják. Ilyen a csapadékkal és a vízzel összefüggő probléma: eleve kevés eső esett a június és október közötti esős évszakban, ami pedig esett, az olyan eloszlásban, ami nem segítette a földművelést. Mivel a csapadék nem táplálta a folyókat, ezért a régió vizeinek vízállása is vészesen alacsony, aszály-közeli az állapot. A kevés víz miatt rossz lett az idei terméshozam, és mivel a legelők sem tudtak regenerálódni, legelőhiány állt elő. Ezek miatt még inkább fájó, hogy a különböző kártevők, a sáskák, hernyók a termést meg is dézsmálták.

A természeti tényezők mellett vannak egyéb problémák is, mint az alacsony szintű egészségügy, a rossz higiéniás körülmények és a nem megfelelő étkezési szokások. De emellett a nyugat-afrikai Száhel-régióban megfigyelhető két típusú életmódbeli változás is. Egyrészt az emberek sok helyen felhagytak a nomád életvitellel, helyette állandó településeket hoztak létre. Ezzel az ökoszisztéma is megváltozik, hiszen fákat kell kivágni, állandó legelőket kell keresni. A másik típusú változás pedig az elköltözés: mivel a gazdálkodás ezekben az országokban nem túl jövedelmező, egyre többen költöznek el és keresnek más munkát Afrikában vagy akár Európában.

Rengeteg éhező

A segélyszervezetek szerint az imént számba vett tényezők a nyugati Száhel-övezet minden országának lakóit veszélybe sodorják. Így Csádban, Nigerben, Maliban, Mauritániában, Burkina Faso-ban és Szenegálban összesen 12 millió ember érintett, köztük legalább egymillió gyermek.

Súlyos gond az, hogy a jövőre prognosztizált krízis egy évtizeden belül már a negyedik lesz. Ez azt jelenti, hogy a lakosság és az állatállomány sem volt még képes megfelelően regenerálódni, hogy zökkenőmentesen vészelje át a várható újabb szárazságot. Ezt jelzi, hogy a térség kulcsfontosságú gabonája, a köles az elmúlt öt évben 40-50 százalékkal, sőt egyes térségekben akár 93 százalékkal is drágult.

A segélyszervezetek már készülnek

A Famine Early Warning System (Éhínség-előrejelző Rendszer) szerint az ötös skálán hármas, „krízis” erősségű éhínség várható Nyugat-Afrikában. Az Oxfam szerint „a helyzet rendkívül aggasztó a nyugat-afrikai emberek millióira nézve, de a legrosszabb még elkerülhető. A krízist hamar felismerték és tudjuk, hogy vannak költséghatékony megoldások, amikkel a legsebezhetőbbeket megvédhetjük. Ezúttal azelőtt tudunk cselekedni, mielőtt lesújt a vészhelyzet.” A Tearfund hozzátette: ugyan időben sikerült felismerni a veszélyt, de nem sikerült teljesen felkészülni, „kevés lehetőség van, hogy megelőzzék a következő évi krízist.”

Az egyik legnagyobb veszély az, hogy az élelmiszerárak növekedéséről szóló hírek miatt, aki megteheti, élelmiszer-felhalmozásba kezd, ami öngerjesztő módon drágító hatású. Ezért is gondolják úgy, hogy az élelmiszerkereskedelem mérsékelheti a krízist. Fontos tehát, hogy a térség gazdasági társulása, az ECOWAS (Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége) fenntartsa a kereskedelmet, csökkentse az élelmiszerek vámját, és a tagállamok ne kezdjenek protekcionista politikába, hanem, ha megtehetik, árusítsák ki élelmiszer-tartalékaikat. Más kérdés, hogy itt is, akárcsak Szomáliában, előfordulhat az, hogy ugyan az élelmiszer megérkezik, de a például a közbiztonság romlása miatt elosztási problémák lépnek fel. Márpedig a régióban erősödő al-Kaida, valamint a líbiai polgárháborúból hazatérő fegyveres tuaregek újbóli lázadása mind-mind nehezítik bizonyos területek megközelíthetőségét.

A segélyszervezeteknek is oda kell figyelniük, hol és mivel tudnak leginkább segíteni. Például egyes területeken, ahol legelőhiány van, inkább takarmányt kell biztosítani. A Save the Children például arra készül, hogy ingyenes egészségügyi ellátást biztosítson Nigerben, az egyik legveszélyeztetettebb országban.

Az Oxfam jelentésében hozzáteszi: nem várható katasztrófa, köszönhetően annak is, hogy az előrejelző és segélyezési rendszer egyre jobban működik. Éppen ezért ugyan a legfontosabb feladat a 2012-es krízis enyhítése, de elkerülhetetlen, hogy hosszú távon a problémák gyökerét kezeljék. Ugyanis a régió legszegényebb területein egy krízis nélküli évben is 300 ezer gyermek hal meg alultápláltsághoz köthető betegségek miatt.

forrás:kitekinto.hu