Kezdőlap » A nap verse (oldal 20)

A nap verse

A nap verse: Finta Éva: Jönnek

Finta Éva

Jönnek megannyi tájon táncban a haldokláson végtelen förgetegben nem tudni, merre rettent sorokban, hullámokban akik szerettek egykor kiket egykor szerettünk egy volt velünk a vére egy volt velünk a léte jönnek tömött sorokban bámulva lankadatlan. 

Bővebben »

A nap verse: Fodor Géza: Zölderdőtűz

Fodor Geza

Mint körbefutó tüzek nádrózsája Vörösen sírt a láthatár előttünk Hogy átfolyt a kő kék obszidiánba  Az ég pereme olykor még előtűnt Míg füst gomolygott páraként a mélybe Hol sisteregve dúlt a zölderdőtűz 

Bővebben »

A nap verse: Németi Anett: Szalmaláng

nemeti anett 02

Már térdig ér a lusta köd, szivárvány-ajtókat nyitok, s az ezüst boltívek mögött egy külső héj, egy gyenge tok, alantas testszövet feszül – négyzetméternyi könnyű gyász – egy furcsa céda újra szül, s belém tapad a sűrű máz – fehér illúzió-burok, a mag belül atom-hideg, eredetemhez eljutok, de már tudom, nem éri meg. 

Bővebben »

A nap verse: Füzesi Magda: Szimultán

Füzesi Magda

Mint tűzhányó a hegy gyomrában, Úgy van bezárva önmagába Az én világtalan anyám.  Csak tapogat, mint magzat a méhben, Egyforma napok sűrűjében Kitartóan fohászkodik.  Magába néz csak, hosszan, mélyen, És fényt keres a feketében: Emberhez méltó küzdelem. 

Bővebben »

A nap verse: Tárczy Andor: Többet kaptam

tarcikicsi

Picit nyitottad meg az ajtót. S e réssel bomlott a világ. Tavaszi fákról érett alma, Nyárvégi gallyról friss virág.  Picit nyitottad meg az ajtót. És nagykapu retesze tárt: Elém lilában habzó kertet, S incselkedő lábak nyomát.  Picit nyitottad meg az ajtót. Többet kaptam, mint bárki más: Akácvirágot szétroppantva – Világvégét s feltámadást. 

Bővebben »

A nap verse: Lengyel János: Sorozatok

Lengyel Janos

Egyszer úgy is haza megyek, S elhagyom minden Porral lepett keservemet. Nem írok több verset, Zsíros kenyeret csomagolok A fehér papírosokba. Agyamba felvevőt szerelek, S lesem kóbor legyek Ablaküveg-szeánszát. A flakonokat borral töltöm, Gyorsan múló idő csöppen, S üresen állnak a sarokban. A plafonról vakolat pereg, Öreg takarók bőre Álmok verejtékét issza. Anyám hangja délben ébreszt, Üresen tátong a kályha, Meleget áhít az odú. A tető újra beázik, Hiába állítom el az esőt Az ásványvíz plakátokon. A tv-ben Mexikót látok, Az ablakon ...

Bővebben »

A nap verse: Lőrincz P. Gabriella: szívbaj

lőrincz p gabriella

a párnán az illatod te valahol máshol alszol el eszedben sincs csillagot kémlelni nehogy arra gondoljak hogy az ég feszül felettünk ez nem romantika még ablak sincs a szobán csak görcsök vannak fájdalom szorít hitetlenkedve gyógyszert teszek a nyelvem alá hallgatok  idegenek mondják szívroham vitte el 

Bővebben »