Zeneiskoláinkban nincs tárogató szak. A hangszerből is mindössze öt van a megyénkben. Hogyan lesz mégis valakiből tárogatós Kárpátalján? Erről mesél Pirigyi Gergely, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol-történelem szakos hallgatója, aki már négy éve rendszeresen tárogatózik különböző rendezvényeken, megemlékezéseken, ünnepeken és összejöveteleken.

Ha Babics János néven nem is, de Mókus néven mindenki ismeri. Tudják, hogy ő az, aki nem tud megélni két napig sem anélkül, hogy ne vegyen hangszert a kezébe, vagy ne énekeljen.

Bacsi Pál (harmonika), Czébely József (nagybőgő), Hánka Evelin (ének), Takács Dóra (tánc), Keresztúri József (hegedű), Péter Edit (hegedű), Páva Csaba (tánc) és Kovács Valéria (brácsa) alkotják a Felső-Tisza-vidék leghíresebb népi együttesét, a Viski Bicskásokat.

Bocskor Attila életrajza még nem hosszú: tizenkét éve született Beregszászban, az első négy osztályt a helyi 4. számú Kossuth Lajos középiskolában végezte, jelenleg a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium tanulója. Néhány éve jár zeneiskolába, nagyon jól zongorázik – ezt egyre többen tudják róla. Én is emiatt kerestem fel.

A szovjethatalom 1949. februárjában elkezdte véglegesen felszámolni a görögkatolikus egyházat. A kárpátaljai görögkatolikusok, s így a kórus számára is igen nehéz időszak következett be – az elhallgattatás kora. A hívek, a kórustagok azonban a némaság 42 éve alatt is megőrizték az újjáéledésbe vetett reményt és hitet.

Szatmári Károly – ének, szaxofon, Nagy Ádám – akusztikus gitár Rozgonyi Ádám elektromos gitár, Solymos Szilárd – basszusgitár, Bodnár Attila, Baláczky Dominik – dob. Ők alkotják az Adam’s Band együttesét.

Mondhatnám: nem kell bemutatni, hiszen mindenki ismeri. Én mégis bemutatnám. Hiszen amellett, hogy énekel, verset, könyvet ír, dobszakkört vezet, kacagtat. Egy olyan emberről van szó, aki szeret élni, szeret alkotni, és szeret szeretni. Baláczky Vlagyimir, azaz Pitkin mesél életéről, munkájáról, próbálkozásairól, sikereiről, Beregszászról, egyszóval az elmúlt öt évtizedről…

A cselló és a hegedű hangja külön-külön is magával ragadja az embert, de ha együtt szólalnak meg, különleges hangzásuk felejthetetlen élményt nyújt. Hasonlóképpen gondolja ezt Fiscsenko Emília, Szurma Krisztina, Táncsinec Natália és Babec Okszana, akik három éve hozták létre az ungvári Emília vonósnégyest, hogy zenéjükkel gyönyörködtessék és simogassák az őket hallgatók lelkét. Műveltek, szépek, szerények – ezáltal nagyok!

Gerber Anzselikát már megismerhettük a téglási Pergettyű citeraegyüttes vezetőjeként. Ez alkalommal egy másik szerepben mutatkozik be: a Nagydobronyi Virág Folklóregyüttes népdaltanáraként.

Ha lehet, próza helyett inkább verseket szaval. Aztán, ha teheti, a verseket dallammal párosítja, mert, elmondása szerint, csak ily módon fejezheti ki igazán érzéseit.