Nyári esték alkalmával a beregszászi Pacsirta étteremből egészen a házunkig elhallatszott az együttes zenéje, ahol több éven át muzsikáltak. Éppen emiatt nagy élmény volt számomra az interjú. Murzsa Gézával és feleségével, Pincés Angelinával beszélgettem.

Váradi Enikő, Jakab István, Szalontai Richárd, Galgóczy Martin, Tóth Sándor, Fekete Krisztián és Halász Bertalan egy olyan csapatot alkotnak, mely ismert és kedvelt Kárpátalja-szerte, és azon túl. Ahol megjelennek, jó hangulatot teremtenek, s ehhez nem kell más, csak néhány hangszer, valamint két pár tánchoz alkalmas cipő. Eleinte név nélkül szerveztek táncházat, de mióta megvolt a keresztelő, azóta Sodró együttesként szerettetik ...

Beregszászban született, magyar iskolát végzett, örmény és magyar nemzetiségű, angol- és orosztanár, és egyébként énekesnő, aki jelenleg a spanyol flamencoból meríti életerejét. Ha szeretnék közelebbről megismerni a sokoldalú Yazhyan Teréziát, tartsanak velem!

Korábban Amaro Del (A Mi Istenünk) néven volt ismert a munkácsi keresztény együttes. Dicsőítő énekeikkel bejárták egész Európát. Több lemezük is megjelent a Kelet-Európa Misszió támogatásával. Közben zajlott az élet, és néhányukat más kötelesség szólított el. Hárman maradtak, akik továbbra is aktív tagjai a zenekarnak: Kotlár Tibor (dob), Jankovszky Ruszlán (gitár), Tejföl Sándor (billentyű). A zene számukra eszköz, mely által ...

A Komótos együttes 2016 márciusában alakult Szalókán Pál István „Szalonna” beregszászi népzenei mesterkurzusának a hatására.

Közel három éve keresek fel kárpátaljai magyar zenészeket, hogy bemutassam tevékenységüket, életüket, meséljek sikereikről, terveikről. Ez alkalommal olyan személlyel találkoztam, aki munkájából kifolyólag átlátja a muzsikusok helyzetét, minden erejével azon dolgozik, hogy legyen lehetőségük a fejlődésre, biztatja őket, figyelemmel kíséri törekvéseiket, újabb tehetségeknek ad teret. Idén kapta meg Ukrajna Érdemes Művelődési Dolgozója címet, továbbá a Megyei Közigazgatási Hivatal A régió ...

A Beregszászi járásban található Mezőgecse az utóbbi években böllér- és lekvárfőző fesztiváljáról lett ismert. Finom ízei nem csak a helyi lakosokat, hanem a határon vagy hágón túlról érkezett turistákat is odacsalogatják. El kell árulnunk, hogy a mezőgecseiek mindennapjainak is szerves része a hagyományőrzés. Híven őrzik a kukoricamorzsolás, tollfosztás és más hagyományok folyamatának őseiktől ellesett mozdulatait.

Sok évvel ezelőtt a Beregszászi 8. számú Középiskolában egy tanár megkérdezte tanítványát, hogy lenne-e kedve verset szavalni a közelgő ünnepségen. A szégyenlős kisfiú nem szívesen vállalta a fellépést. Sem a tanár, sem a tanítvány nem sejtette, hogy felnőttként a Magyar Állami Operaház tenoristáját tisztelhetjük benne.

– A beregszászi járási Benében születettem –mutatkozik be a beszélgetés elején Veronika. – Édesanyámmal élünk ketten, édesapám máshova költözött, de tartjuk a kapcsolatot. Van két féltestvérem, két ikerlány. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert nagyon jók a tanulásban –meséli örömmel a fiatal énekesnő.

Kezdetben volt a rím. Legalább is Marcsák Gergely életében, hiszen már egész korán foglalkoztatta a versek. Iskolásként volt egy füzete, ahova belekerültek a „gyerekes” témájú versei. Az sem elhanyagolható, hogy nagymamája, Varga Júlia, regionális szinten ismert magyartanár, ungvári tanfelügyelő volt, és valószínűleg az a személy, akitől az unokája elleshette az irodalom iránti szeretetet és örökölhette a tehetséget.