Sok évvel ezelőtt a Beregszászi 8. számú Középiskolában egy tanár megkérdezte tanítványát, hogy lenne-e kedve verset szavalni a közelgő ünnepségen. A szégyenlős kisfiú nem szívesen vállalta a fellépést. Sem a tanár, sem a tanítvány nem sejtette, hogy felnőttként a Magyar Állami Operaház tenoristáját tisztelhetjük benne.

– A beregszászi járási Benében születettem –mutatkozik be a beszélgetés elején Veronika. – Édesanyámmal élünk ketten, édesapám máshova költözött, de tartjuk a kapcsolatot. Van két féltestvérem, két ikerlány. Nagyon büszke vagyok rájuk, mert nagyon jók a tanulásban –meséli örömmel a fiatal énekesnő.

Kezdetben volt a rím. Legalább is Marcsák Gergely életében, hiszen már egész korán foglalkoztatta a versek. Iskolásként volt egy füzete, ahova belekerültek a „gyerekes” témájú versei. Az sem elhanyagolható, hogy nagymamája, Varga Júlia, regionális szinten ismert magyartanár, ungvári tanfelügyelő volt, és valószínűleg az a személy, akitől az unokája elleshette az irodalom iránti szeretetet és örökölhette a tehetséget.

Lába Marianna nem mindennapi jelenség. Színes, vidám, szeretetteljes természete segítette abban, hogy operaénekesnőként gyönyörű hangjával meghódítsa Európát. Mostanában a rockzene is magával ragadta, s az új stílusban sem kevésbé sikeres.

Schreiner Sándort valóban sokoldalú zenészként ismertem meg. Két évtizednyi munkásságát nem könnyű egyetlen cikkben bemutatni. Mégis megpróbálom összefoglalni, kiemelni a lényegét mindannak a tevékenységnek, amelyek teljessé teszik az életét, és amelyek által egy kis fényt csempész bele az itt élő emberek lelkébe.

Fiatalok között lenni mindig felüdülés. A fiatalokban van lelkesedés, elegendő önzetlenség és akad szabadidejük is, ami egy együttes megalakulásának nélkülözhetetlen alapanyaga. Az sem árt, ha tehetségesen énekelnek és zenélnek. Mindez sikeresen találkozott a FRIGy Band-et alapító tagokban is. Szívesen látogattam el hozzájuk egy kedd este. A beregszászi Kálvin-koliban várt rám tíz fiatal. Név szerint: Balog Eszter, Seres Johanna, Seres Márta, ...

Az énekkarról több éve hallottam először. Nemcsak a hírük ért el hozzám, az éneküket is volt alkalmam megcsodálni. Aknaszlatinán léptek fel egy lelkigyakorlaton, melyet Böjte Csaba tartott a kárpátaljai római katolikus egyházmegyei karitász munkatársainak. Nagy élmény volt számomra és a többi résztvevő számára is a zenészekből álló énekkar fellépése. Örömmel kerestem fel őket, noha utazásom nem volt zökkenőmentes.

Az ifjú párok többsége egy jó együttessel és élő zenével álmodja meg életük Nagy Napját. Egy olyan zenekarra vágynak, amely kedvenc dalaikkal kedveskedik az ünnepelteknek egészen reggelig.

Néha megfeledkezünk arról, hogy a felkészítő tanár is művész, előadó, alkotó. Nem lép gyakran színpadra, inkább a kulisszák mögül figyeli a cseperedő tehetségeket. Minden talentumát beleülteti a gyerekbe, mint egy vetőmagot, mely százszoros termést hoz. Éppen ettől szép Major Judit története is, aki hegedűtanárként dolgozik Huszton már több éve.

Kokas Károly „tyúkanyó” módjára gyűjtötte maga köré a családtagjait, rokonait, hogy népzenét muzsikáljanak, egyre jobban egyre többet és egyre több embernek. Úgy tűnik, jó ötlet volt, hiszen több mint egy évtizede vannak színpadon, és még mindig vidékünk egyik legjobb népi zenekarát alkotják.