A magyar nemzet történelmében 1920. június 4-e fekete napként vonult be. 98 évvel ezelőtt ezen a napon írták alá a nagyhatalmak Magyarországgal a Párizs melletti versailles-i Nagy Trianon palotában azt a békeszerződést, mellyel megpecsételték több millió magyar sorsát.

A Rahói járásban a Kaszó-patak tiszai torkolatánál fekszik Lonka települése. A ruszin falu már a középkorban is ismert volt, hiszen aranymosással foglalkoztak a környező patakokban.

A Rákóczi-szabadságharc akkor vette kezdetét, amikor 1703. május 6-án a Nagyságos Fejedelem kiadta a hadba hívó breznai kiáltványt, s átadta Esze Tamásnak a „Cum Deo pro patria et libertate”, azaz „Istennel a hazáért és szabadságért” feliratú zászlót.

Egykor az Ungvári Szeszgyár, Szeszfinomító és Szeszszabadraktár Részvénytársaság igen különleges itókát bocsátott piacra.

Tizenötezer fős tömeg jelenlétében avatták fel Huszton 1943. november 7-én az első világháborúban, valamint az akkor tartó második világégésben elesett hősök emlékművét. Az egész Kárpátalját megmozgató eseményen részt vett Kállay Miklós, Magyarország akkori miniszterelnöke.

A Munkács melletti Kislécfalva (ukránul Lecovicja) az évszázadok során számos nevet viselt.

1947-ben egyesítették a szovjetek Aknaszlatinával Faluszlatinát, melyet a helyiek Kisszlatinaként emlegetnek.

Dudinszky Nesztor görögkatolikus pap, író 1917-ben jelentette meg a Rabszolgák földjéről… című munkáját, melyben részletesen taglalja a verhovinai ruszinok küzdelmes életét.

Pisák András a maga idejében igencsak elismert embernek számított.

Korábban már írtunk a Kárpátalja anno rovatban a Jean Henri Dunant által 1863-ban megalapított Nemzetközi Vöröskeresztről.