Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere… – olvashatjuk immár ötödik esztendeje minden második héten a Kárpátalja.ma oldalán. A sorozatban eddig 101 kárpátaljai mesterembert és életpályát ismerhetünk meg.

Kárpátaljai görögkatolikus pap, teológiai tanár, újságszerkesztő, zarándoklat-szervező. Egész életét a vallás, az Istenbe vetett hit tölti ki. Gyermekkorától papnak készült. Teológiát tanult Ungváron és Rómában, majd hazatérve pappá szentelték és egyházközséget kapott. Emellett liturgiát tanít az ungvári papnevelő intézetben, az ukrán nyelvű egyházmegyei lap főszerkesztője, valamint zarándoklatok szervezője. Nős, három gyermek édesapja. Családjával az Ungvár melletti Ráton él.

Közel tíz évvel ezelőtt az egyik gyermekünket beírattuk az iskolai néptánccsoportba. Hűségesen járt is a foglalkozásokra, majd elérkezett az első fellépés ideje. A gyerekek népviseleti ruhába öltöztek, s szépen előadták a táncukat. A nézőtér oldalánál álltam, hogy minél több fényképet készítsek róluk. Ekkor pillantottam meg a csapat tánctanárát, aki izgatottságában a színpad oldalán együtt táncolt a gyerekekkel. Ez az első ...

Mindig is csodáltam azokat, akik a „nyelveken beszélés” képességét kapták a Jóistentől. Jómagam, mint afféle nyelvi analfabéta, nem nagyon jutottam tovább a világ egyik legnehezebb, ugyanakkor legszebb nyelvénél: a magyarnál. Ám ismerőseim között többen is vannak, akik nem jönnek zavarba, ha ukránul, oroszul, vagy éppen angolul kell megszólalniuk.

Kárpátalján a rendszerváltást követően az 1990-es évektől az egyházak szabadabban tevékenykedhettek. Az addig bezárt templomok megnyíltak, engedélyezték a hittanórákat az iskolákban, a hívek megtorlás nélkül gyakorolhatták hitüket. Azonban mindez nem ment zökkenőmentesen, hiszen negyvenévnyi elnyomás után kellett talpra állniuk a keresztény közösségeknek, s visszatérni a második világháború előtti gazdag egyházi élethez, amelyhez hozzátartozott az egyházi iskolák működtetése.

Gombóc Artúros-an azt mondanám: lehet női és férfi, egy-, kettő- és háromkerekű, felnőtt- avagy gyermek-, városi, országúti, netán terep-, szoba- vagy elektromos, nevezhetjük bicajnak, bringának, drótszamárnak, biciklinek vagy kerónak – egy szó mint száz, kerékpár nélkül elképzelhetetlen az emberiség története.

Mi, magyarok, bizton állítom, hogy a cukrásztudomány élén járunk a világban. Az évszázadok alatt olyan mestereink bizonyították ezt, mint a dobostortát megálmodó Dobos C. József, a macskanyelvet meghonosító és a zserbószeletet kitaláló, svájci származású budapesti cukrász, Gerbeaud Emil vagy a cukrász Oscar-díjas és Guinness-rekorder Kopcsik Lajos. S akkor még nem beszéltünk azokról a süteményekről és tésztafélékről – a rigójancsiról, a ...

A nőknek nem akármilyen szerep jutott a teremtésben: az ő feladatuk, hogy boldoggá tegyék a férfiakat, társaik legyenek, s világra hozzák a megfogant életeket. Ez egy örök, áldott hivatás.

Amennyiben összeadnánk az étkezéssel töltött perceink számát, kiderülne, hogy életünk során több évet töltünk el a terített asztal mellett (egy felmérés szerint 70 év alatt közel négy évet). A magyar nyelvben több tucat étellel, étkezéssel kapcsolatos közmondás, szólás található. Egy-egy ismert személyiség még nevét is adta néhány ételünkhöz, ennek köszönhetően van a magyar konyhában Rákóczi-túrós, Jókai-bableves, Kossuth-kifli, Fedák-torta, Esterházy-rostélyos, Székely-gulyás, ...

Egyes mesterségeket hosszú, tanulással töltött éveken át lehet elsajátítani, míg másokra születni kell. Bizonyos szakmák gyakorlásához szellemi képességek szükségesek, némelyek pedig fizikai erőnlétet vagy éppen vakmerőséget igényelnek. S vannak azok a hivatások, amelyek lelki felkészültséget kívánnak.