Kárpátalja településeinek ismeretében vannak még fehér foltjaim. Ezek közé tartozott egészen mostanáig Halábor. A Tisza-parti település valahogy eddig kikerült a látókörömből. Néhány napja azonban egy anyaországi gyermekcsoporttal ellátogattunk a községbe és annak általános iskolájába. Nagy-nagy szeretettel fogadtak bennünket. A gyerekek jól érezték magukat egymás társaságában: ismerkedtek, barátkoztak, közösen játszottak.

Amíg magyar néptáncot tanítanak, és beregi szőttest készítenek a kultúrházban; amíg karácsonykor betlehemes játékot mutatnak be a templomban; amíg ismerik a Tavaszi szelet és a Csön-csön gyűrűt – addig van remény.

A világon számos különleges könyvesbolt létezik. Van olyan, amelyet az épülete – egy régi templom, színház, hajó, mozi – tesz érdekessé. Más könyvesboltok a benne található könyvek és kiadványok miatt izgalmasak.

Ismét egy nem mindennapi tevékenységgel, s egy sokoldalú, munkáját egyben hivatásnak is tekintő személlyel ismerkedhetünk meg.

 Furcsának tűnhet a mesterség megnevezése, pedig a másokon való segítés az ember legősibb képességei közé tartozik.

A gyermekkor pótolhatatlan kellékei a játékok. Ahogy minden kisfiúnak kell, hogy legyen egy autója vagy labdája, úgy a kislányok sem nőhetnek fel babák nélkül.

Ha tehetném, bátorságot, hitet és erőt ajándékoznék a Zápszonyi Általános Iskola igazgatójának, Turóci Menyhértnek.

Rovatunk rendszeres olvasói már megszokhatták, hogy időről időre terítékre kerül egy-egy hagyományosnak egyáltalán nem mondható mesterség. Ezek közé tartozik legutóbbi interjúalanyom, Nigriny-Demeter Adrienn foglalkozása is, aki évek óta pályázatíróként tevékenykedik a Beregszászi Református Egyházközségben, valamint két éve programmenedzsere a Kárpátaljai Keresztyén Diakóniai Alapítványnak. Az egyrészről nagy odafigyelést, pontosságot, elkötelezettséget, másrészről rugalmasságot és kreativitást igénylő munkájáról beszélgettünk.   – Honnan származol? ...

Szó, mi szó, egyáltalán nem szokványos mesterségről beszélünk, amikor a zsalukőkészítés szakmáját akarjuk bemutatni. Kárpátalján az építkezés területén a zsalukő viszonylag újdonságnak számít, s alig két évtizedes múltra tekint vissza.

Bátran állíthatom, hogy amiről a falu boltosa nem tud, az meg sem történt. Valljuk be, van ebben némi igazság, hiszen míg megkapjuk a reggeli friss kenyeret, kiválogatjuk a kosarunkba a gyümölcsöt és zöldséget, bőven van időnk beszélgetni a pult másik oldalán állóval. Tőle első kézből értesülhetünk a község eseményeiről: ki halt meg, ki született; kinél kapható malac, kinek eladó a ...