„…egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak Istenét és Atyját” – olvashatjuk Pál apostolnak A rómaiakhoz írt levelében.

 Különös öröm számomra, amikor olyan fiatallal találkozom, mint Keresztyén Gabriella, aki tudatosan vállalja a kárpátaljai életet. Tudatosan, hiszen két év németországi munka után – látván az itthoni és az ottani élet közti különbséget – úgy döntött, hogy hazajön Kárpátaljára, s az évek során szerzett tapasztalatokat, tudást itt kamatoztatja.

Kárpátalján a hagyományos szakmák mellett, mint amilyen az asztalos, a szobrász, a kádár, fazekas és szövőmester, számos fiatal foglalkozik különleges kézműves tevékenységgel. A fesztiválokon, falu- és városnapokon ma már találkozhatunk gyöngyszövőkkel, pólófestőkkel, és egyéb, érdekesnek tűnő kis szakmák képviselőivel.

 Van egy település Kárpátalján, amely messze földön híres szőtteseiről, s ahol a gyerekek szinte az anyatejjel szívják magukba a szövés mesterségét.

Valljuk be őszintén, hogy bennünket, nőket vajmi kevéssé kötnek le a műszaki témájú írások, filmek. Annál inkább felkapjuk a fejünket, ha olyan kifejezéseket hallunk vagy látunk, mint lézeres szőrtelenítés, pattanáskezelés, szépségmaszk és szemöldökformázás.

A XXI. század elképzelhetetlen reklámok nélkül. A hírverés mára külön iparággá nőtte ki magát.

A magyar történelemben közel kétszáz éve jelent meg az óvoda, vagy – ahogy akkoriban nevezték – a kisdedóvó intézménye.

 Talán túlzás azt mondani, hogy az ékszerviselés egyidős az emberiség történetével, ám az állítás mégsem áll messze az igazságtól. Gondoljunk csak azokra a régészeti feltárásokra, amelyeknél hajcsatokat, fülbevalókat, karkötőket, nyakláncokat, gyűrűket, fejdíszeket, melltűket, sarkantyúkat és gombokat találtak az ősök földi maradványai mellett. Ezek ékes bizonyítékai annak, hogy az ember mindig is szívesen övezte fel magát díszítőelemekkel, amelyek szépségük mellett gyakran ...

 A vállalkozásokról nekem eddig mindig a tőke, a pénz, a munka, a piac és egyéb gazdasággal kapcsolatos szó jutott eszembe. Azonban legutóbbi interjúalanyom, a több büfét és pizzériát is működtető Palkó-Béres Diána teljesen más megvilágításba helyezte előttem a vállalkozás fogalmát. Számára a bizalom az egyik legfontosabb alappillére a jól működő üzletnek.

Igazán szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik örömüket lelik a munkájukban, s ezáltal megvalósíthatják önmagukat. Ám az élet olykor olyan kihívások elé állít bennünket, amelyek megakadályozzák, hogy választott hivatásunknak éljünk. Ilyenkor gyakran kényszerpályára kerülünk, amelyről nem vagy csak nehezen tudunk letérni. Időnként pedig kiderül, hogy ez a kitérő nem is annyira mellékvágány.