„Irgalmasságnak Atyja!

Az ablakkeret a panorámát négy egyenlőtlen egységre bontja, melynek mindegyike elkülönít egy szimbólumot.

Na, ez az én otthonom! – dobbant meg a szívem, amikor megláttam a fotót.

Egyszer, régen, több mint háromszáz évvel ezelőtt kisebb csata zajlott Tiszaújlaknál. 1703 júliusában II. Rákóczi Ferenc serege a folyóba szorította Kende Mihály lovasait. Első győzelmüket aratták a kurucok, amely győzelem önmagában ugyan apró hadi sikernek számított, de annál nagyobb lélektani biztatást jelentett számukra.

A pontos idő 11:00 óra. Híreket mondunk. Szombat éjszaka két fiatal férfit…

Az ég üressége május vége felé, közvetlenül alkonyat után, semmihez sem fogható.

Olena Korova az Elő-Kárpátok vadregényes dombvidékén született. Felmenői hetedíziglen tős gyökös kárpátaljai lakosok voltak.

Esküvő, nagy nap, öröm a családnak, fordulópont két ember életében.

Fogd csak, vedd a fegyveremet.

Gyűrött. Ez volt az egyetlen szó, ami eszembe ötlött, mikor a fotós szemével bepillanthattam egy átlagos választási jelenetbe. Megviselt, egykor jobb napokat látott terem, ahol a parketta betonnal váltakozik. Gyűrött asztalterítő és gyűrött függöny a falon. Mégis, ami leginkább megfogott, az az emberek gyűrött arca volt.