Kezdőlap » Sorozatok » Akikre büszkék lehetünk » Akikre büszkék lehetünk… Interjú Mester Andrással

Akikre büszkék lehetünk… Interjú Mester Andrással

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát (II. RF KMF) legtöbbször nem tehetős emberek – ügyvédek, orvosok gyerekei választják, hanem olyan továbbtanulni vágyó falusi fiatalok, akiknek sokszor nincs másuk, mint a tudásuk s a szülői szeretet, amely támogatja, s útnak indítja őket. „Tanulj nálunk anyanyelveden, hogy ne csak diplomád, tudásod is legyen!” – hirdeti a tanintézmény. Ugyan a méregdrága autó vagy a kacsalábon forgó palota a későbbiekben nem garantált, de a lehetőség a soha el nem vehető szellemi tudás megszerzésére biztosított. S talán ez a legnagyobb érték, hisz a szorgalommal és kitartó tanulással szerzett ismeretek révén bármit elérhetünk.
Mester András Mezőgecsében, egyszerű emberek gyermekeként látta meg a napvilágot. Nem született tehetős családba, de szorgalmasan tanult, s ma már szülőfaluja polgármestereként tevékenykedik.

− Mondjon pár szót gyerekkoráról, tanulmányairól!
− 1978. június 20-án születtem Mezőgecsében. Szüleim egyszerű munkások voltak. Édesapám asztalosmester, édesanyám az óvodában dolgozott. Magyar óvodába jártam szülőfalumban. Az általános iskolát és a középiskolát Tiszacsomán végeztem, szintén magyar nyelvű tanintézményben.
Jelenleg Pécsen vagyok doktoranduszhallgató levelező tagozaton.
Főiskolai tanulmányaim alatt az intézmény hallgatói önkormányzatának (HÖK) elnöke voltam, majd diáktársaimmal megalakítottuk a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezetét (KMKSZ ISZ), melynek 2005-ig elnöke voltam.
2000-től a Nagyberegi Református Líceumban dolgoztam, 2002-től a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán (a mai II. RF KMF) voltam tanársegéd egészen 2007-ig. 2006 óta polgármester vagyok Mezőgecsében.

− Miért döntött a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mellett?
− Közel volt Mezőgecséhez, ingyenes oktatásban részesülhettem, s magyar nyelven, azaz anyanyelvemen tanulhattam

− Milyen szakot végzett? Hogyan tudta ennek hasznát venni?
− Angol-történenelem szakon végeztem. Dolgoztam tanárként. Jelenlegi munkámban is használom a főiskolán tanultakat, például az angol nyelv ismeretének már többször hasznát vettem (pályázatírásnál, kapcsolatfelvételkor stb.). A történelem pedig gyakorlati tudást ad, például ha úgy akarunk élni, mint az okos ember, aki nem a saját, hanem a mások hibájából tanul.

− A tanári hivatás, egy iskolai osztály vezetése után mennyire nagy felelősség egy teljes község irányítása?
− Mind a kettő nagy felelősség, tanárként az ember megpróbál jó utat mutatni a gyerekeknek, megpróbál olyan tudást adni, amellyel aztán az életben boldogulni tudnak. Polgármesterként szintén megpróbálja az ember olyan irányba vezetni a települést, hogy annak biztos jövője legyen. Mindkét esetben az idő mutatja meg, hogy jól dolgoztunk-e.

− Mi ösztönözte arra, hogy Ph.D.-hallgatóként folytassa tanulmányait?
− Szerettem volna jobban megismerkedni a politológiával, amely közvetlenül kapcsolódik a politikához. A politikát nem tudatosan űzöm, csupán azzal foglalkozom, amit szeretek csinálni.

− Ön szerint miért érdemes a beregszászi főiskolát választani?
− Nagyobb eséllyel lehet a különböző szaktantárgyakat jól elsajátítani anyanyelven, mint idegen nyelven.
Diplomát és élettapasztalatot szereztem a főiskolán, és egy kapcsolati tőkét. Hiszen minden ember életének ebben a szakaszában ismerkedik meg azokkal az emberekkel, akik az esetek többségében fontos szerepet játszanak majd az életében.

− Mi tetszett itt a legjobban?
− Az, hogy magyar közösségben tanulhattunk azzal a tudattal, hogy majdan közösségünk hasznos emberei lehetünk.

− Van olyan főiskolás diákélménye, melyet szívesen megosztana az olvasókkal?
− Sok helyre jutottam el, amire nem lett volna lehetőségem, mivel a családunk nem gazdag család. A közösségi élmények, a különböző rendezvények, melyeket diákokként hoztunk létre, vagy tettünk naggyá, mint például a gólyabált, gólyatábort, vezetőképzőt és persze magát a diákönkormányzatot.

− Mit köszönhet a főiskolának?
− Elsősorban a diplomát, mivel nem valószínű, hogy fizetett képzésen részt tudtam volna venni. Amikor én kezdtem a tanulmányaimat, az ország igen rossz helyzetben volt. 1996-ban és azt követően voltak a nagy áramkimaradások, a szüleimnek igencsak szűken mérték a fizetést akkoriban. Abban az időben a korombeli fiatalok többsége inkább elindult dolgozni, vagy becsületesen, vagy pedig a gyors pénzszerzés útján. Többen közülük most jómódú emberek, és még mindig úgy gondolják, jobban tették, hogy gázolajat hordtak a határon. Én nem bánom, hogy tanultam, édesapám egyszerű asztalosmester volt, mindig azt mondta, hogy „mindent elvehetnek tőled, csak azt nem, ami a fejedben van”. Ehhez tartom magam.

Pallagi Marianna
KÁRPÁTALJA.ma
More in interjú
„Jobb az élet, ha jól vagyunk, mint ha kesergünk” – interjú Domáreckájá Júliával

Domáreckájá Júlia a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház (Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház) legifjabb tagja, ki mindössze egy évadot...

Close