Kezdőlap » Sorozatok » Akikre büszkék lehetünk » Akikre büszkék lehetünk… Interjú Mészáros Renátával

Akikre büszkék lehetünk… Interjú Mészáros Renátával

Mészáros Renáta Makkosjánosiban született, iskolás éveit is itt töltötte. 2004-ben fejezte be tanulmányait a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol–földrajz szakán. Jelenleg a Beregszászi 6. Számú Általános Iskola és az ADVANCE Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központ tanára.

– Már gyerekként is tanári pályára készültél?
– Soha nem gondoltam arra kiskoromban, hogy tanár leszek. Mindig irodai munkásnak képzeltem magam, mert ott sokat lehet papírokkal foglalkozni. A szüleim folyton azt mondták, hogy titkárnő leszek, mert imádtam írni. Tizedik osztályban hallottam először a beregszászi főiskoláról. Akkor gondolkodtam el a tanári pályán. Mivel az angol nyelvet mindig nagyon szerettem, ezért tudtam, hogy angol szakon tanulnék tovább. A főiskolán az angolhoz kötelező volt még egy szakot választani, így az angol–földrajz szakpár mellett döntöttem.
– Miért szeretted meg az angol nyelvet?
– Számomra mindig olyan csodálatosnak tűnt az angol nyelv hangzása. A jánosi református gyülekezetbe gyakran látogattak el hollandok. Nagyon különlegesnek tartottam a nyelvüket, mikor hallottam őket beszélni, s irigykedtem azokra, akik megértik a szavaikat, s lefordítják magyarra. Ezért én is elkezdtem komolyabban foglalkozni az angollal. Különórákra kezdtem járni, amiért nagyon hálás vagyok a szüleimnek. Édesapám Magyarországon dolgozott akkor, hogy lehetőségük legyen finanszírozni a különóráimat. Nagy kiteljesedés volt, mikor azt mondták, hogy sikerült a vizsgám és felvettek a főiskolára.
– Ahol földrajz szakos is lettél az angol mellett.
– Igen, de a földrajz nagyon nehéz volt számomra az első félévben. Erről az időszakról csak az jut eszembe, hogy földrajzórám volt, térképet rajzoltam, földrajzvizsgára készültem. Nagy hátránnyal indultam, mert éppen csak átbillentem a földrajz felvételi vizsgán, de idővel nagyon megszerettem.
– Mi volt az első benyomásod a főiskoláról, amikor ide kerültél?
– Az első pár hét nagyon bonyolultnak tűnt számomra, hiszen nem volt állandó az órarend, mint az iskolában, előadások voltak, nem pedig tanórák, s jegyzetelnem kellett. Először nagyon elveszettnek éreztem magam, de ez megváltozott attól a légkörtől, ahogyan itt fogadtak. A felsősök jöttek hozzánk beszélgetni, tehát nem úgy kezeltek, mint a kisdiákokat. Segítettek, ha vizsgákról, tantárgyakról kérdeztünk. A tanárok is barátokként fogadtak. Csupa fiatal tanárt láttunk magunk körül, akik nemrég fejezték be a tanulmányaikat. Szinte családba jött az ember. Nagyon jó hangulatban telt az öt évem.
– Az ötödik év után hogyan alakult a szakmában való elhelyezkedés?
– Nagyon szerencsés vagyok ilyen szempontból, mert bementem a Beregszászi 6. Sz. Általános Iskolába, ahol nyugdíjba ment az angol szakos tanárnő, és felvettek a helyére végleges kihelyezéssel. Már tizenegy éve ebben az iskolában dolgozom. Eleinte angol- és földrajzóráim voltak, most angolt és informatikát tanítok.
– Mi az, amit a tanórákon a legfontosabbnak tartasz?
– Nagyon fontosnak tartom a kommunikációt. Mindig azt mondom a gyerekeknek, ha naponta öt új szót tanulnak meg, az is fejlődés, s ha még megtanulják használni is azokat, az valóban előrelépés. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyerekeknek leggyakrabban az angol nyelvre van szükségük a továbbtanuláshoz. Ha van egy erős alapjuk, arra már tudnak építkezni. Ezért igyekszem minél változatosabb feladatokat készíteni nekik. Van, hogy linkekkel megyek el az iskolába, ajánlok nekik játékokat, programokat. Minél több játékos feladatot teszek be az órába, annál nagyobb eredményt érnek el a tanulók. Minden feladatnál törekszem arra, hogy a diáknak sikerélménye legyen, mert akkor utána ő is tovább akarja majd folytatni. Ez minden tantárgynál így működik.
– Az iskola mellett az ADVANCE-nál is dolgozol.
– Az ADVANCE Kárpátaljai Tanácsadó és Fejlesztő Központnak van egy Childhood nevezetű programja, amelynek keretében hátrányos helyzetű, sokgyerekes családok gyermekeivel vagy nehezen kezelhető gyerekekkel foglalkozunk. Beregszász magyar iskoláiból járnak ide a tanulók. Itt heti két alkalommal, hétfő és kedd délután foglalkozom két csoporttal. Az egyik a környezetvédelem és főzés csoport, ahol a gyerekekkel a konyhában akár túrós csuszát, borscslevest, vagy épp mézeskalácsot készítünk, majd el is fogyasztjuk. A másik csoport a sport és természetjárás. Velük inkább túrázunk, szabadtéri játékokat, programokat szervezünk. Beregszász környékén sokat kirándulunk. Rossz idő esetén bent társasjátékozunk, sakkozunk, dominózunk. A sportos csoportban jobban lehet fejleszteni a különböző készségeket és problémás pontokat a gyerekeknél. A főzés nagyobb kihívás. A foglalkozások ideje alatt sokat beszélgetünk a gyerekekkel. Igyekszünk észrevenni a problémáikat, s próbáljuk őket rávezetni, hogyan tudják megoldani azokat.

Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

Read previous post:
Vasárnapi üzenet

Imádság: Isten és ember kapcsolata

Close