Kezdőlap » Sorozatok » Akikre büszkék lehetünk » Akikre büszkék lehetünk… Interjú Molnár Eleonórával

Akikre büszkék lehetünk… Interjú Molnár Eleonórával

Félszázadik beszélgetéséhez közeledik sorozatunk, s ha visszapillantunk az eddigi interjúkra, szinte nem találunk olyan személyt, aki főiskolás éveire visszatekintve ne emelte volna ki az intézmény családias voltát.

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne” – idézi Tamási Áron ismert mondatát jelenlegi interjúalanyunk, Molnár Eleonóra, aki szerint nem a főiskolán tanulni olyan lehetőség elmulasztása, mely nélkül az otthon nem lehet igazi otthon.

– Mikor és hol született? Mesélne kicsit a gyermekkoráról, középiskolai tanulmányairól?
– Beregdédában születtem 1981.december 6-án. Általános iskolai tanulmányaimat szülőfalumban végeztem, majd a Beregszászi 8. sz. Mikes Kelemen Középiskolában érettségiztem.

– Miért döntött a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mellett? Milyen szakra jelentkezett?
– Gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy történelem tanár leszek. A továbbtanulás viszont nagyon távolinak, majdhogynem elérhetetlennek tűnt. Ukrán nyelvet ugyanis nem tanultam az általános iskolában, mivel az én generációm az, amelyik orosz nyelvet már nem, ukrán nyelvet pedig még nem tanult. Aztán a továbbtanulás lehetőségét szem előtt tartva, az akkor legszínvonalasabbnak tartott 8. sz. Mikes Kelemen Középiskolában folytattam tanulmányaimat, ahol különórák segítségével megtanultam ukránul írni-olvasni, de beszélni sajnos nem. Ezért gyermekkori álmom valóra váltásához az egyetlen esélyem az akkor még Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolára való bejutás volt, ahol magyar nyelven lehetett tanulni. A szüleim anyagi lehetőségei sajnos azt sem tették volna lehetővé, hogy fizetett képzésen tanuljak, ezért a beregszászi főiskola által kínált ingyenes oktatás nekem, valamint sok diáktársamnak akkor, és azt gondolom, hogy most is az egyetlen esély volt arra, hogy bekerüljön az értelmiségiek körébe. Szándékosan nem azt a kifejezést használom, hogy diplomát szerezzen, mert mára ez a kifejezés sajnos értékét vesztette, sőt egyre inkább rosszul cseng. A Rákóczi-főiskola nem diplomagyárként működött, hanem egy olyan hely volt, mint egy szentély, ahol nemcsak szakmai tudást lehet szerezni, hanem kulturális, társadalmi műhely is volt egyben. Így máig nagyon büszke vagyok arra, hogy bejutottam és sikeresen elvégeztem a történelem-földrajz szakot.

– Hogyan teltek a főiskolás évek?
– Már nagyon fiatalon elhatároztam, hogy szeretnék önálló lenni, és a tanulás mellett munkát kerestem. Így kerültem a Kárpátalja hetilaphoz tudósítónak, majd amikor a főiskolán megnyíltak a tanszékek és laboránsokat kerestek, jelentkeztem és a Pedagógia és Pszichológia Tanszékre kerültem. Nagyon szerettem itt dolgozni, s már nemcsak a tanulmányaim, hanem a munkám is ide kötött.

– Mi történt a főiskola után? Hogyan telnek a mindennapjai?
– A beregszászi főiskola elvégzése után Orosz Ildikó, akit nemcsak az intézmény vezetőjének tekintek, hanem mentoromnak is, nagyon sokat segített, ő ösztönzött arra, hogy továbbtanuljak Debrecenben, és munkát ajánlott a Pedagógia Tanszéken, valamint a Lehoczky Tivadar Intézetben. A pedagóguspálya műveléséhez és a tudományos kutatómunkához szükséges alapokat tőle sajátítottam el.
Jelenleg főállású anyuka vagyok, van két egészséges fiúgyermekem, Kristóf négy, Zalán egy éves.

– Ön a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület elnöke. Bemutatná az egyesületet, működésének mibenlétét?
– A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesületet Lezsák Sándor ösztönzésére, 2011-ben kárpátaljai magyar értelmiségiek egy csoportja alapította. Célja a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány céljaival összhangban a közösségépítés és az ismeretek minél szélesebb körű terjesztése az összmagyarság, ezen belül a kárpátaljai magyarság körében a nemzeti identitás megőrzése érdekében. Ezekhez a célokhoz szorosan kapcsolódik a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány által kidolgozott A nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvénytervezet, mely 2012-ben törvényerőre emelkedett. A Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület csatlakozva a kezdeményezéshez, 2012. évi programját egy kárpátaljai, tájegységi, települési értéktár létrehozása köré szervezte. Emellett számos programot, konferenciát, továbbképzést, kiállítást szerveztünk, illetve tudománynépszerűsítő körutat érettségi előtt álló diákoknak, valamint megjelentettünk két kiadványt is. Jelenleg az egyesület honlapját készítjük, amely egyben a Kárpátaljai Értéktár közzétételére, megismertetésére is teret biztosít majd.

– Mit adott Önnek a Rákóczi-főiskola?
– „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”, az otthon pedig attól lesz igazi otthon, ha ahhoz nemcsak a családi kötelék, hanem anyanyelvünk, nemzeti kultúránk is köt. Az anyanyelven való tanulás, a magyar kultúra, hagyományaink ápolásának, megőrzésének lehetősége számomra a Rákóczi-főiskola nélkül nem lett volna elérhető.

– Ön szerint miért érdemes az intézményt választani?
– Amióta én diákként jártam a főiskola falai közé, nagyon sok változás következett be az intézmény életében. A hallgatóknak sokkal több szabadságuk, lehetőségük van. Az intézmény infrastrukturális felszereltsége, hangulata pedig a Debreceni Egyetemet idézi. Emellett olyan kulturális központtá vált, mely kis kárpátaljai közösségünk számára meghatározó jelentőséggel bír. Nem a főiskolán tanulni szerintem olyan lehetőség elmulasztása, mely nélkül az otthon nem lehet igazi otthon.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma
More in interjú
Akikre büszkék lehetünk… Interjú Pecsora-Erdélyi Évával

Pecsora-Erdélyi Éva a Rákóczi-főiskola angol-történelem szakos hallgatójaként szerzett diplomát. Kilenc éve tanít a Beregszászi Magyar Gimnázium angoltanáraként, jelenleg az anyai...

Close