Akikre büszkék lehetünk… Interjú Zsoldos Lászlóval

A felsőfokú végzettség megszerzése önmagában nem garancia a sikerre vagy elismerésre, de elindíthat egy úton, lehetőséget biztosíthat a későbbi érvényesülésre és kiindulópontként szolgálhat.

Zsoldos László a Rákóczi-főiskola matematika-informatika szakán szerzett diplomát, ezután a Jánosi Mezőgazdasági Líceum tanáraként kezdett tevékenykedni, januártól pedig az intézmény igazgatói posztját tölti be. Célja az általa irányított intézmény fejlesztése, s színvonalának emelése.

– Mikor és hol születtél? Hogyan telt a gyermekkorod, középiskolás tanulmányaid?
– 1987 novemberében születtem Beregszászban, gyerekkoromat jelenlegi lakhelyemen, a közigazgatásilag Gát községhez tartozó, Csikós-Gorond nevezetű településen töltöttem. Középiskolai tanulmányaimat a Gáti Középiskolában kezdtem 1994-ben, ekkor szüleimmel és testvéremmel Gátra költöztünk. Az első két osztály elvégzése után családommal visszaköltöztünk eredeti lakhelyünkre, ami eléggé megnehezítette úgy az én, mint az öcsém számára a tanulmányaink folytatását: mivel a település félreesik a buszjáratok vonalától, így minden reggel és délután négy km távolságot kellett megtennünk gyalog, hogy buszra ülhessünk, és eljuthassunk a gáti középiskolába, majd haza. Így telt el kilenc teljes év, míg végre elérkeztünk a ballagásig és az érettségi megszerzéséig 2005-ben.

– Mi történt ezután? Miért döntöttél a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mellett?
– A középiskolában igen nehezen tudtam döntésre jutni, hogy folytassam-e tanulmányaimat, és ha igen, akkor hol. A legnagyobb hátráltató tényező, mint sok más továbbtanulni vágyó számára a tanulás anyagi vonzata volt. De szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis az osztályfőnököm, aki egyben a matematikatanárom is volt a Gáti Középiskolában, felhívta a figyelmem, hogy a beregszászi főiskolán lehetőség van a díjmentes továbbtanulásra, s felvételizhetek matematika szakra, mely tantárgy egyébként is a kedvenceim közé tartozott. Úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok. Természetesen a felvételit nem bíztam a véletlenre, s hosszas felkészülés után sikeresen felvételt nyertem a főiskola nappali tagozatára.

– Hogyan teltek a diákévek?
– Élményekkel teli évek voltak. Új barátságok alakultak, új tapasztalatokkal gazdagodtam. De főleg a tanulást, a felsőfokú végzettség megszerzését tartottam szem előtt az itt eltöltött idő folyamán. Mindenki, aki volt hallgató, az tudja, hogyan telnek a nagybetűs élethez vezető évek, nem részletezném túlzottan.

– Mi történt a főiskola után? Jelenleg hol dolgozol?
– Nem vártam meg a főiskolai tanulmányaim befejezését a munkakereséssel, a negyedik évfolyam végén a főiskolai pedagógiai gyakorlat révén helyettesítő tanárként dolgoztam két hónapot a Beregszászi 4. sz. Kossuth Lajos Középiskolában. Az ötödik évfolyam megkezdésével egy időben pedig részmunkaidőben a Jánosi Mezőgazdasági Líceumban vállaltam technológia és informatika órákat. Azóta már ötödik éve dolgozom teljes munkakörben az adott intézményben.

– Nemrég vehetted át az igazgatói posztot az adott líceumban. Mennyire ért váratlanul a döntés? Nagy felelősségnek érzed?
– Ez év január 8-án vehettem át az intézmény igazgatói posztját, igaz, amint megkaptam a kinevezésem, máris egyhónapos továbbképzésen vettem részt Ungváron, így gyakorlatilag csak február 10. óta dolgozom az új pozíciómban. Első nekifutásra mindenképpen kissé nehéz és szokatlan az új feladatkör, de jó kihívásnak tekintem, melynek igyekszem a lehető legjobb tudásom szerint megfelelni. Természetesen a nagyobb munkakör nagyobb felelősséggel is jár, de ezt nem tehernek, inkább lehetőségnek érzem. Teljes mértékben elhivatott vagyok a munkám iránt, így bízom benne, hogy kézzelfogható eredményeket tudok majd elérni és felmutatni.

– Mik a terveid a jövőre nézve?
– Legelőször is, mielőtt tervezni kezdenék, az új munkakörömbe szeretnék beilleszkedni, ami nem kis feladat. Amint átláthatóbbá válnak a dolgok, akkor tudok csak igazán válaszolni erre a kérdésre. Minden esetre a célom mindenképpen a líceum színvonalának növelése.

– Mit köszönhetsz a főiskolának?
–Szakmai tudást elsősorban, másodsorban pedig a szakmai pályafutásom kezdetét.
Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma