A túlhallásról

„Már gyerekkoromtól kezdve őrületbe kergetnek a különböző zajok. Nem pusztán zavar, ha mellettem csámcsognak vagy szürcsölnek: egyenesen fel tudnék robbanni. Koncentrálni vagy tanulni sem tudok, ha mellettem zajong valaki. Amikor ordítozásban török ki, mert nem tudom türtőztetni magam, akkor persze engem hibáztatnak. A családom szerint nem vagyok toleráns, de rettenetes belső feszültséget érzek ilyenkor, szorít a mellkasom és azt érzem, hogy megfulladok, ha nem jelzem, hogy zavar, amit csinálnak. Van a fentiekre bármilyen orvosi magyarázat, vagy irány a zárt osztály?” – egyik kedves olvasónk az alábbi levéllel kereste fel szerkesztőségünket. Kérdésére Háscsa Zsanna ideggyógyász szakorvos adott választ.

− A fent felsorolt panaszok alapján a túlhallásra tudok gondolni. Nem is olyan ritka betegség ez, mint ahogy első hallásra tűnik. Azok az emberek, akik ezzel a problémával küzdenek, nem csak ugyanazokat a hangokat hallják meg, mint amelyeket az átlagember. A túlhallással élők különböző zörejekre, zajokra reagálnak kórosan. Ezeket a hangokat természetesen mindenki hallja, de nem tartja zavarónak, kellemetlennek. A túlhallóknak sokkal érzékenyebb a hallásküszöbük, ezért aztán a kisebb intenzitású hangok (mint pl csámcsogás, szürcsölés, akár a másik lélegzése is), amelyek másnak nem okoznak semmilyen gondot, olyan negatív hangélményt jelentenek a számukra, ami többek között zavarhatja akár a beszédfejlődést a gyermekeknél, valamint nagyon gyakran viselkedészavarokat is okozhat. Ahogy a halláscsökkenés, úgy a túlhallás is erősen befolyásolja a betegek életét. Az életminőség jelentősen romlik, az ebben szenvedők gyakran szorongással, depresszióval küzdenek, állandóan stresszesek, ingerültek és kimerültek, pánikrohamok is gyötörhetik őket.

A fenti panaszok jelenlétekor elsősorban neurológus, valamint fül-orr-gégész szakorvos felkeresését javaslom.

Bocskor Zita

Kárpátalja.ma

A betegségekkel és gyógyszerszedéssel kapcsolatos kérdéseiket a [email protected] e-mail címre küldhetik el.