A verseimmel szeretnék üzenni – Interjú G-Man Baráth Ferenccel

Baráth Ferenc, ismertebb nevén G Man, rapénekes, zenész, rendezvényszervező, költő ma családjával Németországban, a nagy történelmi múlttal rendelkező Trier városában él. Vele beszélgettem zenéről, elhivatottságról, Kárpátalja zenei életéről.

– Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?

– 1986-ban a szüleim beírattak a zeneművészeti iskolába Beregszászban. Zongoraórákat vettem Nem igazán szerettem járni, és a kottát sem nagyon használtam. Viszont remek tanárnőm volt, akinek segítségével hallás után tanultam meg a kötelező zongoradarabokat. Később már saját magam komponáltam. Ahogy telt az idő, a beregszászi református énekkar aktív tagja lettem. Rengeteg énekkari fellépésen vettem részt Kárpátalja-szerte. Magyarországon is felléptünk, többek között Debrecenben, Gyöngyösön, Vitkán, Vásárosnaményban, Nyíregyházán.

– Milyen kapcsolatban áll egymással a zongora, az énekkar és a rapzene?

–A rapzene nem csak úgy leesik az égből, írni szokták. Sokféleképpen. Én midi és szintetizátor segítségével kezdtem el írogatni, alkotni. Megalkottam a saját rapalapjaimat, de írtam olyan zenei alapokat, amik sosem kerültek napvilágra. A zongoratudásom és a hallásom nagy segítség, sőt azt merem mondani, hogy egy valamire való rapper egy alapfokú zeneművészeti sulit ne szégyelljen elvégezni! Sajnos a rapszakmában, Magyarországon és külföldön is a szupersztár rapperek túlnyomó többségben megveszik, illetve másokkal íratják meg a dalaikat.

– Korábbi beszélgetésünk során azt mondtad, hogy te nem dalszövegeket, hanem verseket, költeményeket írsz. Tehát a zene mellett a költészettel is kacérkodsz?

– Költészet vagy versírás? Talán a verseimmel szeretnék üzenni vagy súgni azoknak az embereknek, akik vakon élnek egyik napról a másikra, s a médiával fertőzöttek. A verseim hozzájuk szólnak, a mondanivalómat hozzájuk intézem leginkább.

– Ha jól értem, akkor te egyfajta missziót teljesítesz.

– Missziónak azért nem mondanám, de nagyon örülök annak, amikor visszajelzéseket kapok arról, hogy nagyon átment a mondanivalóm. Az is felemelő érzés volt, amikor a fellépéseim során a fiatalok a színpad előtt hangosan kiabálták a szövegeimet.

– Mikor volt az első fellépésed?

– Még Beregszászban énekelgettem bárokban, különböző stílusú és nívójú szórakozóhelyeken. Gyuri és Zoli barátom nyomta a szintit, én pedig funkyztam rá kamu angol szövegeket, és tetszett az embereknek. Az első igazi fellépésem, ha úgy tetszik koncertem, 1997-ben volt a Flamingo nevű bár előtt, az utcán. Egy régi barátom beatboxolt, azaz szájzenét nyomott, én meg toltam rá a kamu angolt.

– A családoddal Németországban élsz. Ott is folytatod zenei karrieredet?

– Nagyon sok lehetőségem lenne Németországban is érvényesülni zenészkét, elég sok rapperrel megismerkedtem, és sokan kérdeztek már rá, hogy nem írunk-e közösen dalokat. Viszont itt csak német nyelven érvényesülnék. Az anyanyelvemen sírtam fel, azon is beszélek, és nem cserélem le a németre. Közben kárpátaljai ukrán és magyar barátaimmal készülnek új zenék, csak a távolság miatt lassú a folyamat.

– Ha jól tudom, CD-t is adtál már ki. Esetleg a közeljövőben előrukkolsz új szerzeményekkel?

– Adtam ki lemezt magamnak és más hiphop előadóknak Kárpátalján. Megjelenik jövőre egy lemez, illetve kettő, amin közreműködöm. Mégis, amire a legbüszkébb vagyok, az a SectorArt Production. Sok kárpátaljai fiatal tehetségnek, énekesnek, zenekarnak, rappernek, dj-nek, táncosnak tudtam segíteni. Fellépéseket szerveztem, így megteremtettem a lehetőséget, hogy bemutassák a tehetségüket. Úgy éreztem, hogy ezt kell tennem, mert hátszél nélkül lehetetlen érvényesülni. Megjegyzem, nekem senki nem segített anno, a saját erőmből értem el mindent.

– Akkor mégsem tévedtem, hiszen a tehetséggondozó munkáddal egyfajta missziót töltesz be. Említenél néhány nevet, akik a támogatásoddal lettek ismert előadók Kárpátalján?

– Hosszú lenne a lista, ezért csak néhányukat említeném: Gyuri Janosi, Real, Polly, Carter, Hontalanok, Tóth Bettina, Simon, Chernij Kvadrat, Miroman, SheenBeat, RPD, DeeJay Mad, Junior Maffia, de mint utaltam rá, a névsort még tudnám folytatni. Velük a mai napig tartom a kapcsolatot. A fellépők menedzselése mellett számos otthoni szórakozóhelyet próbáltam felpörgetni zenei rendezvényekkel, a többi közt a Soyuz, Fortuna, Trebisov, Nagykert étterem és egyéb helyeket. Rendezvényeket szerveztem továbbá a kárpátaljai Party Lifeba, a Magnum Clubba, a Play Night Club, a Flame Clubba. A mai napig szervezek fellépéseket. Közeli kapcsolatban vagyok a magyar sztárokkal, és így nagyobb esély van arra, hogy kijuttathassam Kárpátaljára, az ottani fiatalokhoz azokat a sztárokat, akiket csak a képernyőn láthatnak.

– Ezek szerint a távolból is aktívan részt veszel Kárpátalja zenei életében. Mikor fogsz legközelebb fellépni szülőföldünkön?

– Olvasd el a SectorArt Production névjegyét! A távolból is szervezek, segítek, amiben csak tudok. Hogy mikor lépek fel odahaza legközelebb? Azt még nem tudom. Átadom a stafétabotot a fiatalabbaknak, én megmaradok a háttérben szervezőnek.

– Ez igazán dicséretes. Köszönöm a beszélgetést, és a további eredményes kultúrmissziós tevékenységedhez erőt és egészséget kívánok!

Lengyel János
Kárpátalja.ma