„A zongora minden más hangszernél különlegesebb” – Interjú Bocskor Attilával

Bocskor Attila életrajza még nem hosszú: tizenkét éve született Beregszászban, az első négy osztályt a helyi 4. számú Kossuth Lajos középiskolában végezte, jelenleg a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium tanulója. Néhány éve jár zeneiskolába, nagyon jól zongorázik – ezt egyre többen tudják róla. Én is emiatt kerestem fel.
Talpraesett, tehetséges, komoly. Beszélgetés közben röviden, de pontosan és határozottan válaszolt. Semmi fölösleges szó, fölösleges mondat nem hangzott el. Valószínűleg ez jellemzi az életben is: úgy osztja be az idejét, hogy a fontos, lényeges teendőket helyezi előtérbe, mert már fiatalon is megtanulhatta: nagyszerű eredményeket csak így érhet el az ember.

– Mióta zongorázol?

– Hat-hét éves koromban beírattak a zeneiskolába, mert szerettem volna zongorázni.

– Te választottad a hangszert?

– Igen, én döntöttem a zongora mellett.

– Mégis miért?

– Nagymamámnál van egy zongora, azon próbáltam játszani kiskoromban. Érdekesnek találtam.

– Más hangszer, például a gitár, a trombita nem tetszett?

– Nem az én stílusom. A zongora minden más hangszernél különlegesebb.

– Már elejétől kezdve több versenyen eredményesen szerepeltél. Mi volt az első sikerélményed?

– Második osztályos koromban kezdődött. Vásárosnaményban részt vettem egy zongoraversenyen, és első helyezést, illetve különdíjat nyertem. Azóta minden évben ott vagyok, és mindig ugyanazt a két díjat kapom.

– Hogyan kerültél kárpátaljaiként egy magyarországi versenyre?

– Beregszász és Vásárosnamény jó kapcsolatban vannak egymással, így meghívást kaptunk az ottani szervezőktől erre az eseményre.

– A versenyen több kárpátaljai diák is fellép?

– Igen. Néhányan Beregszászból, de legtöbben Ungvárról érkeznek.

– Milyen versenyeken vettél részt ezenkívül?

– Nagyszőlősön a Bartók Béla-zongoraversenyen, Munkácson egy megyei versenyen. Ez utóbbi azért volt hatalmas sikerélmény, mert negyven nálam idősebb diák közül nekem volt a legmagasabb pontszámom.

– Lányok vagy fiúk vannak többen az indulók között?

– Körülbelül ugyanolyan arányban vesznek részt a versenyeken.130815_2

– A zeneiskolában mégsem lehet túl sok zongoratanár bácsival találkozni. Miért?

– A férfiak nem választják a tanári pályát, mert nincs hozzá türelmük.

– Amióta díjakat nyersz, gyakrabban zongorázol?

– Igen, hiszen egy verseny mindig inspiráció a gyakorláshoz.

– Milyen műveket játszol?

– Elsősorban klasszikus darabokat. De csak akkor vagyok képes lejátszani jól egy darabot, ha tetszik, ha megszeretem. Ilyenkor tudom belevinni szívem-lelkem.

– Ki a tanárod?

– Lőrincz Katika néni.130815_4

– Kati nénit milyennek látod? Milyen mértékben járult hozzá ahhoz, hogy sikeres légy?

– Neki köszönhetem a sikeremet. Ő még nálam is kitartóbb. Mindig ott volt, és mindig támogatott mindenben.

– Naponta hány órát zongorázol?

– Majdnem minden nap este hatkor vagy hétkor jövök haza, és akkor tanulok, illetve körülbelül egy órát zongorázom.

– Melyik az a tulajdonságod, amelyik leginkább segített neked abban, hogy egy ifjú zongoraművész-jelöltet tiszteljünk benned?

– Leginkább az segített, hogy tetszett, amit csinálok, volt hozzá kedvem. Másrészt a kitartásomnak, az elszántságomnak köszönhetem, mert ha valamibe belekezdek, azt nem hagyom abba, hanem véghezviszem.

– Nem szeretnéd abbahagyni. Ez azt jelenti, hogy talán a szakmádnak is köze lesz a zenéhez?

– Ki tudja, mit hoz a sors? Meglátjuk.

– Biztosan fejlődött a kézügyességed is, amióta zongorázol.

– Nem is tudom. Nagyon csúnyán írok. Viszont meghosszabbodtak az ujjaim, valamint a hüvelyk- és a kisujjam közötti távolság is.

– Mivel szeretsz foglalkozni a zongorázáson kívül?

– Szeretek biciklizni.

– Jut rá időd?

– Néha. Hétvégén, szabadnapokon.

– A zongorázás mellett mennyire vagy sikeres a tanulásban?

– Általában jó jegyeim vannak, járok más versenyekre is különböző tantárgyakból.

–Mi a kedvenc tantárgyad?

– Szeretem a nyelveket. Tanulok angolt, németet, ukránt. A történelmet is kedvelem.

– Mit szólnak az osztálytársaid, barátaid ahhoz, hogy amíg ők fociznak, addig te zongorázol?

– Nem szoktak csúfolni, megértik, talán büszkék is rám.

– Hogy gondolod, ki az, aki a legbüszkébb rád a zenei sikereid miatt?

– Elsősorban a szüleim és a tanárom.

– Te büszke vagy saját magadra?

– Nagyon jó érzés, amikor ott állok a közönség előtt, és megtapsolnak.130815_3

– Egy néptánccsoport tagja is vagy. Melyiket szereted jobban?

– Mindkettőt ugyanúgy.

– Mi az, ami a sok sikerélmény mellett mégis nehézséget jelent számodra a zenei életben?

– A lustaság a legnagyobb nehézség és visszahúzó erő.

– Azt hogyan szoktad legyőzni magadban?

– Igyekszem emlékeztetni magamat, hogy mi lehet a lustaságom következménye.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma