Kezdőlap » Sorozatok » Felhangolva » Felhangolva: a Sodró együttes

Felhangolva: a Sodró együttes

Váradi Enikő, Jakab István, Szalontai Richárd, Galgóczy Martin, Tóth Sándor, Fekete Krisztián és Halász Bertalan egy olyan csapatot alkotnak, mely ismert és kedvelt Kárpátalja-szerte, és azon túl. Ahol megjelennek, jó hangulatot teremtenek, s ehhez nem kell más, csak néhány hangszer, valamint két pár tánchoz alkalmas cipő. Eleinte név nélkül szerveztek táncházat, de mióta megvolt a keresztelő, azóta Sodró együttesként szerettetik meg a néptáncot és népzenét mindenkivel, aki hallja és látja fellépésüket.

A zenekar története 2014-ben kezdődött – meséli Enikő. – Akkoriban még egyetemista voltam, akárcsak a zenekar többi tagja. Jakab Istvánnal, aki egyébként azóta a néptáncot választotta hivatásának, gyerekkorunkban rendszeresen részt vettünk a péterfalvi népzene-, néptánc- és kézműves táborban. Később, egyetemi éveink alatt azon gondolkodtunk, hogy milyen jó volna akár havonta is szervezni egy táncházat, feleleveníteni a gyerekkori táncházak hangulatát.

Kis idő múlva az Ungvári 10. számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola rendelkezésükre bocsátott egy termet, ahol néptáncot járhattak és a táncot élő zenével kísérhették, hiszen a zenekarnak volt már egy prímása, harmonikása és bőgőse. Később csatlakozott a zenekarhoz egy énekes egy cimbalmos is.

Eredetileg énekes és citerás voltam egy magyarországi együttesben, de egy fotózás alkalmával hiányzott a csapat cimbalmosa és a fotó kedvéért beültem a helyére. Megismertem a hangszert, azóta több együttesben is játszottam. Kárpátalján második éve vagyok, és itt muzsikálok a Sodróval – foglalja össze történetét az anyaországból érkezett önkéntes, Krisztián.

Az együttes egyre több meghívást kapott, így szükségük lett természetesen egy névre is. Rengeteg ötletelés után a Sodrót választották.

A csapat különlegessége, hogy tagjai más-más vidékről származnak. Sándor Mátyfalváról, Berti Dédából, István Tiszabökényből, Martin Beregszászból, Richárd Barkaszóból, Enikő Viskről, Krisztián pedig Nyíregyházáról érkezett, mint Petőfi programos. Azt mondják: sokszínűségük a színpadon is összeadódik, egybeolvad, ezért van varázsa az előadásnak. Ezzel együtt nehézségekbe is ütköznek emiatt, hiszen nem könnyű feladat egy-egy próba megszervezése. Mindegyikük végez más munkát is a zenélés mellett, így maximális alkalmazkodóképességgel kell bírniuk ahhoz, hogy a zenekar rendszeresen tudjon próbálni és sikereket érjen el.

A fiatalokból álló együttes biztos abban, hogy a népzene és a néptánc kiváló szórakozási lehetőség és közösségi program minden korosztály számára. Martin, a prímás szerint azért van szükség hasonló zenekarokra, hogy visszahozzák a több évtized óta elveszített örökséget.

A néptánc egy nagyszerű szórakozási lehetőség. Közben nevel és oktat. Testnevelési szempontból is nagyon jó: koordináció-fejlesztő hatása köztudott, és közben magabiztosságot is ad. A táncház, közösségi szempontból, egy olyan alkalom, ahol megtartják a mulatozási és ismerkedési, párválasztási lehetőséget, ezért is vonzza a fiatalokat – tette hozzá István.

A Sodró sok helyen lép fel. Gyerekeknek, időseknek, fiataloknak egyaránt zenél. Kárpátalján elsőként indította el a folkkocsma-mozgalmat, mely már több éve sikeresen működik Beregszászban, Ungváron. A fellépéseken olykor ukránok vagy éppen szlovákok is előszeretettel vesznek részt. Szívesen fogadják őket a szórványban is. Ugyanakkor az anyaországban is volt már számos fellépésük.

Magyarországon a néptánc népszerűsége már elért egy irigylésre méltó szintet. Krisztián röviden összefoglalva elmondta:

Egy nagyon dinamikusan fejlődő mozgalomról van szó, ami most már a Kárpát-medencén is túlnőtte magát, hiszen a diaszpórában is hihetetlenül nagy népszerűségnek örvend. Kínában is van egy csapat, amely a magyar néptáncot tanulja. Hazánkban hatalmas lendületet adott a mozgalomnak az, hogy a közoktatásban is népszerű lett a néptánc.

A csapat vezetőjéről, Enikőről elmondható, hogy nagy fába vágta fejszéjét, hiszen hat férfit koordinál, irányít. Hogyan sikerül ezt megoldani?

Nem mondom, hogy néha nem szoktam elkeseredni vagy elfáradni, nem egyszerű hét, néha nyolc ember életét összeegyeztetni. De a Jóisten mindig ad annyi erőt, kegyelmet és lendületet, hogy ezeken a mélypontokon túllendüljek. A cél és a tevékenység iránti szeretet, az egymással való találkozás öröme ad annyi erőt, hogy ne adjuk fel. Kitartó, kemény munka és elkötelezettség nélkül nincsen semmilyen előrehaladás, sem sikerélmény. Nagyszerű érzés megtapasztalni azt, hogy a munkád által tudsz valamilyen többletet adni másoknak. Persze, ez csak akkor működik, ha képes vagy szíved, lelked beletenni az adott produkcióba, előadásba. Amikor műsor után odajön hozzám sírva egy nyolcvanéves bácsi, megölel, és azt mondja, hogy neki a fellépésünk volt a legnagyobb áldás, mert saját ifjúkorát juttatta eszébe. Ezek nagyon sok motivációt adnak számunkra is – mondja mosolyogva Enikő, aki egyébként újságíróként dolgozik és más egyéb projekteket is visz a vállán. De elárulta, hogy a Sodró mindig is olyan marad számára, mintha a saját gyermeke lenne.

A Sodró tagjai egyöntetűen elmondták, hogy a népzene „megfertőzte” őket, és a továbbiakban egyre inkább fejlődni szeretnének különböző mesterkurzusok, képzések segítségével, hogy a magyar néptánc és népzene része legyen a kárpátaljai magyarok életének.

Továbbadni azt, amit mi képviselünk, ez a célunk – mondja István. – Ha azt a tendenciát nézzük, ami most jellemzi a kárpátaljai népi zenekarokat, az nagyon biztató. Ha húsz év múlva is így működnek, akkor már nem kell mindenkit unszolni, mert mikor megszólal a zene, táncra perdülnek majd.

Bunda Fehér Rita

Kárpátalja.ma

 

Szólj hozzá!

More in néptánc
Bálanyák és első bálozók – Táncos összejövetelek Gyimesben és Gyergyóban

Hét évre tekint vissza a gyimesi Öregek bálja. A Hagyományok Háza által támogatott kezdeményezés Gyergyóban is népszerű lett, a fiatalok...

Close