Kezdőlap » Sorozatok » Felhangolva » Felhangolva: Interjú a Munkácsi Roma Dicsőítő Zenekar tagjaival

Felhangolva: Interjú a Munkácsi Roma Dicsőítő Zenekar tagjaival

Korábban Amaro Del (A Mi Istenünk) néven volt ismert a munkácsi keresztény együttes. Dicsőítő énekeikkel bejárták egész Európát. Több lemezük is megjelent a Kelet-Európa Misszió támogatásával. Közben zajlott az élet, és néhányukat más kötelesség szólított el. Hárman maradtak, akik továbbra is aktív tagjai a zenekarnak: Kotlár Tibor (dob), Jankovszky Ruszlán (gitár), Tejföl Sándor (billentyű). A zene számukra eszköz, mely által közelebb vihetik Istent az emberekhez, s maguk is átszellemülhetnek. Számukra nem csak az a fontos, hogy előadják a dalokat. Sokkal inkább az, hogy akik hallgatják, bekapcsolódjanak a dicsőítésbe, együtt énekeljenek és együtt imádkozzanak.

– A zenélést nem iskolában sajátítottuk el – kezdi Ruszlán –, a romáknak a vérében van a muzsika. Ott tanultunk meg énekelni, gitározni a táborban.

Tibor viszont olyannyira szerette a zenét, hogy neki nem volt elég, amit az idősektől tanult, ő zeneiskolát is végzett. Édesapja is zenész volt, így tizenöt éves fiát magával vitte dolgozni: együtt zenéltek egy étteremben. Tibor jelenleg zenetanárként dolgozik a romatáborban kialakított zeneiskolában.

– Egész életemben zenével foglalkoztam, máshoz nem is értek – mondja lelkesen, de rendkívül nagy szerénységgel.


Harmincnégy évvel ezelőtt a pünkösdi karizmatikus mozgalom képviselői érkeztek a munkácsi romatáborba evangelizációs céllal, akik által megváltozott a tábor és a zenészfiúk élete is. Megalakult a gyülekezet, amelyben tevékenyen részt vettek zenészként és nem csak akként.

– Komoly ébredés történt. Sok élet megváltozott. Mi is ennek a gyümölcsei vagyunk. Saját kezűleg építettünk imaházat, ahol legfeljebb 120-140-en fértünk el. Most összesen háromszáz fős a gyülekezet. Barátok, segítők támogatásának köszönhetően felépült az új ház imateremmel, ahol már kényelmesen elférünk.

Az épület valóban nagy és szép, tele van élettel. Szociális, nevelési és oktatási intézményként is működik. Komoly munka folyik a gyerekekkel, ifjúsággal. A teremben, ahol az interjú készült, zeneiskola működik, ahol a roma gyerekek többféle hangszert sajátíthatnak el. Sokszor fordul elő, hogy a gyerekek közösen lépnek fel az együttessel. Tehát van utánpótlás!

Az együttes jelenleg is, mint húsz évvel korábban, azért van és azért zenél, hogy a gyülekezet alkalmait megszépítse énekével.

– Eléggé korszerű zenét játszunk sok hangszerrel, több műfajban: romazene, pop, rock vagy jazzstílus is előkerül az ünnepi alkalmakon – vallja Ruszlán.

Mivel jó zenészek, nem maradhattak a gyülekezeti terem falai között. Nagyon sok országban jártak mind Kárpátalján, mind más országokban. Felléptek Felvidéken, Vajdaságban, Erdélyben, Magyarországon, Angliában, Norvégiában, Németországban, Lengyelországban, Romániában.

– Többnyire protestáns fesztiválokra hívnak, de voltunk már katolikus rendezvényen is. Tartottunk börtönmissziót, ahol az énekek mellett tanúságot is tehettünk hitünkről. Nagy szeretettel fogadnak a nem romák is – meséli az együttes gitárosa.

Amióta hárman maradtak, már nem sűrűn vállalnak utazással járó fellépéseket. Ha igen, akkor inkább csak Kárpátalján, hiszen más munkahelyük is van. Ruszlán a tábor gyülekezetének diakónusa, így rengeteg munkája van. Tibor vezeti a zeneiskolát, Sándornak pedig saját vállalkozása van.

Számukra a legfontosabb, hogy megérintsék a szíveket. Tanúságtételként mondja Ruszlán:

– A zene nagyon fontos számomra. Ahogyan a bánatot, úgy az örömöt is a dalaimban tudom megélni, zenével mondom el. De ami a legfontosabb: számomra a zene a legalkalmasabb módja annak, hogy kifejezzem Isten iránt érzett hálámat. A zene Isten alkotása, ajándéka, mert annyira megérinti az ember lelkét, elérzékenyít. Ugyanígy másokhoz is nagyon sok mindent el tudok juttatni a zene által. Mindennek akkor van ereje, ha el is hisszük azt, amit énekelünk.


A jövőről szólva elmondták, hogy szeretnék folytatni a zenélést, elvinni az embereknek Isten üzenetét. Mindeközben nem nagyon szőnek terveket. Egyszerűen figyelik Istent, és amit Ő kér tőlük, azt szeretnék elfogadni. Ez a zenére és az élet többi területére is vonatkozik.

Nemrégiben egy ukrán tévéműsor szerkesztői jártak a gyülekezetnél. Miközben a műsorban Munkács több intézményét negatív színben mutatták be, a roma közösség törekvéseit Munkács büszkeségeként említették meg, s a gyülekezetet olyan szigetként mutatták be, ahol jó lenni, ahol fejlődés van, és ahol van kitől tanulni.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

Read previous post:
Putyin újévi üdvözlőlevelet küldött Trumpnak

Vlagyimir Putyin orosz államfő újévi üdvözlőlevelet küldött Donald Trump amerikai elnöknek, és ebben hangsúlyozta, hogy Moszkva nagyon sok témáról kész...

Close