Felhangolva: Lába Marianna, a Lembergi Megyei Filharmónia szólistája

Lába Marianna nem mindennapi jelenség. Színes, vidám, szeretetteljes természete segítette abban, hogy operaénekesnőként gyönyörű hangjával meghódítsa Európát. Mostanában a rockzene is magával ragadta, s az új stílusban sem kevésbé sikeres.

Felhőtlen gyermekkorát Visken töltötte. Nem volt sok ideje azon gondolkodni, hogy szeretne-e énekelni vagy sem, hiszen már kétéves korában ott találta magát a színpadon. Édesapja, Lába Miklós a viski zeneiskola igazgatójaként gyakran magával vitte kislányát a munkahelyére. Mariannka egyfolytában körülötte forgott, és egyszerűen beleolvadt a zene világába.

– Néha úgy éreztem, hogy ott élek a zeneiskolában. Zenével ébredtem, és zenével feküdtem le – emlékszik vissza a művésznő.

Bármennyire is szerette az éneket, még annál is jobban megkedvelt egy hegedűtanárnőt, így került kezébe négyévesen a hangszer. Ungváron a Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolában is a hegedű szakot választotta. Tanulmányai alatt úgy érezte, eljött az ideje az éneklésnek, mégpedig az operának. Elmondása szerint egy cseppet sem késett el vele, éppen jó korban kezdte, amikor a hangszálak készen állnak a nehezebb feladatokra. Ugyanis a szakemberek szerint tizenkilenc éves korig nem szabad megerőltetni a hangszálakat, az opera viszont nehéz műfaj.

– Az éneklés nem volt kérdés, de a műfaj kiválasztásánál egy egyszerű dolog játszott közre. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik, de az olasz nyelv miatt választottam. Nagyon megszerettem ezt a nyelvet, és az egyik barátnőm javasolta az operák éneklését – árulta el Marianna.

Így szerzett operaének szakon felsőfokú diplomát Lembergben. Saját bevallása szerint eleinte nehezen ment a tanulás, különösen a különböző légzéstechnikák elsajátítása. Háromszor is váltania kellett tanárt, ez is nehézséget jelentett. Viszont nagyon sok élményben volt része. Együttest alapítottak, rengeteget turnéztak, például Kanadában, Lengyelországban, Ausztriában, Németországban. Többet tartózkodtak külföldön, mint Lembergben. És sajnos egyre ritkábban tudott hazajönni a szülőfalujába, ami fájdalmasan érintette, de lassan megszokta a vándoréletet.
Megfelelő és méltó munkahelyre a Lemberg Megyei Filharmóniában talált. Az állásinterjúra még a tanárnője kísérte el. Aznap fel is vették, s a kamarazenekarral kezdett énekelni. Ismét sok turné következett, olykor megfeszített tempóban dolgoztak. Naponta akár több koncertjük is volt. Később egy lengyelországi utazás alkalmával felfedezte a hangját egy szimfonikus zenekar vezetője. Velük is szívesen énekelt egy ideig. Ez az életforma fennmaradt egészen 2014-ig, amíg Ukrajnában be nem következett a háborús időszak.

Közben több nehézséggel is meg kellett küzdenie. A sok munka mellett egyre kevesebb ideje maradt a családra, ritkán tudott Kárpátaljára látogatni. Édesanyját fiatalon elveszítette. Amikor megszületett a kisfia, őt is magával vitte a turnékra. Egyénisége mindig sugárzó maradt, s az éneke által ő ad erőt másoknak.

Pályafutása azonban nem merült ki az operával. Újabb vizekre evezett, újabb világokat fedezett fel.

Mindig is szerette a rockot. Egy rockkoncerten ajánlották fel neki, hogy csatlakozzon a Polinove Pole nevű rockbandához, amely a gótikus rock stílust képviseli. Elkezdett járni hozzájuk, és lassacskán belejött ebbe a műfajba is. Nemcsak énekel, hanem zenét is szerez. Megkapja a fiúktól a szöveget, és komponál. Koncertjeik egyre népszerűbbek, többször felléptek már Kijevben és Lembergben, nemrégiben saját lemezük jelent meg. A klipforgatás is tervben van.

Marianna két élményt emelt ki a rockegyüttesükkel kapcsolatban.

– A klasszikus koncerteken soha nem kaptam akkora csokrot, mint a rockkoncerten, ahol nem is szokás virágot adni. Más világ, mint a filharmónia. Aztán egyszer egy hetven év feletti (!) bácsi azt mondta: „Marianna, az, amit csináltok az együttessel, nagyon klassz! Folytassátok!”

Habár itt kellett hagynia Kárpátalját, mégis hűen ragaszkodik magyarságához, annak megőrzéséhez, hiszen oszlopos tagja a Lembergi Magyarok Szövetségének.

Amint elmondta, a magyarságot nem tudja nem őrizni, az a vérében van. Leginkább Kálmán vagy Lehár operettjei töltik fel.

– Ezeket a műveket nem lehet más nyelven előadni, nem szabad lefordítani. Az Magyar! A magyar daloknak varázsuk van, a magyar operettnek ereje van! Nemrégiben a Bartók- és Kodály-év alkalmából szerveztünk koncertet Kijevben és Lembergben. Telt ház volt. Sajnos Kárpátalján ritkán lépek fel, sokszor az elfoglaltságaim miatt nem tudok eleget tenni a meghívásnak, de remélem, hogy lesz még rá alkalom – vallotta be Marianna.

A jövőre nézve tervei között szerepel a rockzenekar és egy szimfonikus zenekar közös koncertje. Hiszi, hogy a két eltérő stílus ötvözetében van valami varázs, melyet fel kell fedezni és továbbadni, hogy mások számára is feltáruljon a csoda.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma