Kezdőlap » Sorozatok » Felhangolva » Felhangolva: riport a Komótos együttessel

Felhangolva: riport a Komótos együttessel

A Komótos együttes 2016 márciusában alakult Szalókán Pál István „Szalonna” beregszászi népzenei mesterkurzusának a hatására.

Tagjai egy baráti társaságot képeznek, és évek óta együtt bandáznak. A népzenei együttes is egyfajta bandázás, sőt, talán jobb annál.

Először Gerber Anzselika érzett lelkesedést aziránt, hogy továbbtanuljon a képzésen olyan nagynevű személytől, mint Pál Eszter. S a társaság kedvéért magával hívta Bíró-Szanyi Anikót, aki ennek a meghívásnak köszönhetően ma már a Komótos prímása.

– Az első alkalom után azt mondtam, nem megyek többé a mesterkurzusra. Az évek során annyira belemerültem a kottaolvasásba, hogy elszoktam a hallás utáni tanulástól. Aztán lassan visszaállt a fülem és folytattam, egyre szívesebben mentem, s azóta minden alkalmon részt veszek – emlékezik vissza Anikó.

Abban az időben még nem gondoltak arra, hogy együttest alapítsanak. Később Anikó kezdte érezni, hogy a megtanult anyagot tovább kell adni.

– Hegedűt tanítok a művészeti iskolában, de kizárólag klasszikus zenével foglalkozunk – meséli Anikó. – Szükségem volt egy olyan közegre, ahol érvényesíteni tudtam a mesterkurzuson tanultakat.

Így hát a következő évben induló képzésre meghívta Banga Melánia énekest (idő közben már Gerber Anzselika lett az énekes), Szavla Krisztián brácsást, valamint Szavla (akkor még Banga) Klaudia tercprímást. Közben Torma Gergely harmonikás is csatlakozott a bandához. Már csak egy nagybőgősre volt szükségük ahhoz, hogy egy valódi népi zenekart alkossanak.

– Egy napon Anikó hazajött és bejelentette, hogy még nincs bőgősük – mondja nevetve Bíró János (Anikó testvére) –, úgyhogy örülne, ha elvállalnám ezt a szerepet. Fúvósként nem sokat tudtam a nagybőgőről, de addig-addig noszogatott, míg elvállaltam, és én is elkezdhettem a mesterkurzust.

Végre megalakulhatott a csapat, melyet a Komótos névre kereszteltek. Mégpedig egy jó csapat: kisegítik egymást, kiegészítik egymást. Amikor például János külföldön volt, akkor mindenki felváltva vállalta a bőgős szerepét.

2017-ben egy táncospárral bővültek Bara Gabriella és Torma István személyében, így lett teljes az együttes. Ennek előmozgatója a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai kirendeltsége, a Kárpátalja Kulturális Örökségének és Népi Hagyományainak Megőrzéséért Társadalmi Szervezet volt. Meghívásos pályázatot hirdettek táncházak szervezésére, melyre meghívták a Kárpátalján működő táncházi zenekarokat: a Csipkés együttest, a Kokas Bandát, a Sodró együttest, a BorzsaVári népi zenekart, a Viski Bicskásokat, valamint a Komótost. A pályázat célja az autentikus magyar népzene- és néptáncörökség népszerűsítése és felerősítése a régióban, valamint a hungarikummá vált táncházmozgalom szélesebb körben való kiterjesztése; olyan táncházi alkalmak szervezése, melyeket kizárólag élőzenés szolgáltatással rendeznek meg. Ennek köszönhetően előre leegyeztetett táncházak következtek, ami egy félévben körülbelül négy-öt alkalmat jelentett. Emellett kisebb rendezvényeken, falunapokon, fesztiválokon, hagyományőrző ünnepségeken vettek részt, de Magyarországra is többször kaptak meghívást.

Elmondásuk szerint a fiatalok, gyerekek számára természetesebb a táncház, mint a felnőttek számára. Többnyire a felnőttek nézőként, passzív résztvevőként kapcsolódnak be a táncházba.

– Nagydobronyban nem olyan nehéz közönséget találni – mondja a prímás. – Itt a líceum, az iskola, a gyermekotthon. Volt, hogy kétszáz gyerekkel csináltunk táncházat. Jó érzés az örömöt látni ilyenkor az arcukon. Gyönyörű látvány a sok vidám táncoló gyerek. A felnőttek tartózkodóbbak, nem mindenki mer beállni – meséli őszintén.

– Szégyenlősebbek, nem szokták meg – folytatja Krisztián –, mivel az utóbbi néhány évtized alatt a Szovjetunióval itt kihalt a hagyományőrzés. A gyerekekkel azért kell foglalkozni, hogy már gyerekkorban beépüljön az életükbe a népzene. Ha a szülő elkíséri a gyereket, akkor már ő is bevonható a táncba.

Az együttesen túl is van élet. Mint sok más kárpátaljai zenész, a Komótos együttes tagjainak is van egy főállásuk, amely pénzt hoz a házhoz.

János szakítva hétévnyi szolgálattal egy katonai zenekarban, jelenleg egy BOS-gyárban minőségellenőr; Anikó hegedűtanárként dolgozik, illetve a Komótos művészeti vezetője; Klaudia könyvelő, közben pedig levelező képzésen tanul hegedű szakon; Anzselika énektanár, aki tízhónapos kisfiával tölti a napjainak nagy részét. Gergely három kórust is vezet, emellett énektanár. Krisztián éppen csapatfőnök egy internetes eladásokkal foglalkozó cégnél, emellett vőfélykedik. Zenei pályafutásáról a következőképpen mesélt:

– Az egész csapatból talán nekem nincs különösebben zenéhez kapcsolódó múltam, nem rendelkezem zenei végzettséggel. Festő-lakberendezőnek tanultam, zeneiskolába két évig jártam gitár szakra Ivaskovics Jóska bácsihoz. A népzenével a kisgejőci népzenetáborban találkoztam. Anikónak köszönhetem, hogy brácsás lettem a zenekarban. Klaudiának, az akkori barátnőmnek, jelenlegi feleségemnek voltam a sofőrje. Ő hegedülni ment, Anikó pedig mondta, hogy ne üljek ott haszontalan, vegyem a kezembe a brácsát. Ránéztem, és megkérdeztem, hogy mi az a brácsa. Erre kaptam egy háromhúros hegedűt és ott álltam teljesen tudatlanul. Karacs Gyuszi, Pál István „Szalonna” brácsásának lettem a tanítványa, a nap végére már három kis dallamot le tudtam játszani a hangszeren. Azóta is nagyon szeretem, a szívemhez nőtt.

A csapat tagjai jó barátok, akik mindig is vonzódtak a zenéhez. A Bíró trió, Kocsma band, Hímes – ezek az együttesek a Komótos tagjaihoz kapcsolódtak valamikor. Szinte mindegyik tagja részt vett a Credo népzenei és néptánctáborában Kisgejőcön, ami a hagyományőrzés iránti vágy alapja lett az életükben. Legfontosabb közös tulajdonságuk: mind kerestek valami olyasmit, amiben elmerülhetnek, ami a kikapcsolódást, a feltöltődést és az életet jelenti számukra, és ezt a pluszt mind a népzenében találták meg.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

Read previous post:
Magyarországi támogatással újult meg a Tiszabökényi műemlék görög-katolikus fatemploma

Megújult a kárpátaljai Tiszabökény 18. századból származó görög-katolikus fatemploma a Rómer Flóris Terv támogatásával és a Teleki László Alapítvány közreműködésével.

Close