Felhangolva: Riport a mezőgecsei Tüzesliliom hagyományőrző csoporttal

A Beregszászi járásban található Mezőgecse az utóbbi években böllér- és lekvárfőző fesztiváljáról lett ismert. Finom ízei nem csak a helyi lakosokat, hanem a határon vagy hágón túlról érkezett turistákat is odacsalogatják. El kell árulnunk, hogy a mezőgecseiek mindennapjainak is szerves része a hagyományőrzés. Híven őrzik a kukoricamorzsolás, tollfosztás és más hagyományok folyamatának őseiktől ellesett mozdulatait.

A helyi Tüzeslilom hagyományőrző csapat öt éve azzal a szándékkal jött létre, hogy a következő nemzedékeknek is legyen esélye a nagyszüleik, szüleik által használt szokások megismerésére. Rendezvények, fesztiválok, falunapok színpadán mesélnek a hagyományokról, bemutatják azokat, miközben énekkel, zenével, tánccal, mulatsággal szórakoztatják egymást és a közönséget. Van köztük varrónő, ápoló, agronómus, tanuló, kultúrházvezető, cukrász, nyugdíjas. A foglalkozás nem, csak a magyarságuk és hagyományaikhoz való ragaszkodás, ami számít! Az viszont legyen tüzes!

Szatmári Viola, a csoport vezetője elmondta, hogy nevük is tükrözi lelkességüket: aktívan vesznek részt a környék kulturális életében, szívesen fogadják a meghívásokat és bárhova elmennek, ahol népszerűsíteni tudják népük szokásait és szülőfalujukat, Mezőgecsét. Amint elmesélte: egész életében a község kultúrházának a vezetője volt, tevékenységének nagy részét képezte a magyar népdalok felkutatása és továbbadása.

– A tüzességünket Violának köszönhetjük. Mindegyikünket személyesen megkeresett és hívott a csoportba. Elmondta az ötletét, mely szerint mindent meg kellene tenni, hogy a fiatalok ne felejtsék el őseink hagyományait – tette hozzá Taracközi Tünde.

Popovics Katalin, az együttes tagja, aki egyben a KMKSZ helyi alapszervezetének az elnöke, hasonlóan vélekedik: Viola néninek sokat köszönhetnek, mert ő egész tevékenységüknek a gyökere, éltetője.

A Tüzesliliom által népszerűsített szokások közé tartozik a lekvárfőzés, disznóvágás, kukoricamorzsolás, szüret, libafosztó, farsang és sok más. Természetesen mindezek mellett nem maradhat el a mulatság sem.

Míg az asszonyok szebbnél szebb népdalcsokorral készülnek, addig a hagyományőrző csoporthoz tartozó, fiatalokból álló Kékviola néptáncegyüttes ropja a táncot. Vezetőjük Botos Georgina, aki egyben a kultúrház művészeti vezetője, elmondja:

– Tizenkét éve működünk Gecsében. Amikor megalakult a Tüzesliliom, mi is csatlakoztunk hozzájuk. Viola néni úgy építette fel a műsort, hogy ne csak ének színesítse, hanem tánc is, mert az hozzátartozik a magyar kultúrához. A táncosok esetében nem egy állandó csapatról van szó. Aki befejezi az iskolát és továbbtanul, az már nem marad meg a csoportban. Jönnek a fiatalabbak. Biztató, hogy nagyon szívesen részt vesznek a programokon, érdekesnek tartják rendezvényeinket, mulatságainkat.

Nemzeti ünnepeken, megemlékezéseken tematikus dalokkal készül az együttes. Mint már említettem, a Tüzesliliom nem csak Gecsében lép fel.

Viola erről örömmel és büszkén meséli:

– Sok helyen jártunk már. Nem olyan rég voltunk Szatmárcsekén, együtt főztük a lekvárt magyarországi testvéreinkkel. De alkalmunk volt fellépni a beregszászi római katolikus templombúcsú utáni ünnepségen is. Kisgyőrbe, testvértelepülésünkre is megyünk nemsokára, ahol bemutathatjuk a tollfosztást.

A gecsei férjek igazán megértőek és segítőkészek, hiszen a hölgyek elmondása szerint mindenben támogatják feleségeiket, ami a hagyományőrző csoport tevékenységével kapcsolatos. Elkísérik a rendezvényre, biztatják, valamint sokat segítenek komolyabb munkánál, mint például a disznóvágás. Mester András gecsei polgármester is igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy a csoport működjön és örömmel működjön. Említésre méltó a Csoóri Sándor Alapítvány, amelynek jóvoltából új ruhákba öltözhetett a népdaléneklő és a tánccsoport.

A tagok számára nagyon fontos, hogy egy kis településen is egy olyan közösséghez tartoznak, ahol otthon érzik magukat, közös értékrendszerrel rendelkező ismerősökkel találkozhatnak, és ahogyan elmondták: a főzés mellett néha kikapcsolódjanak, énekeljenek. Ugyanakkor fontos esemény és egy szép gesztus, amikor az egész csoport megünnepli egy-egy tagjának születésnapját, névnapját. De Viola hozzátette, hogy az ünneplésre csakis próba után kerül sor.

– Még egy hónapja sincs, hogy csatlakoztam – vallja Sebestyén Rózsika. – Egy szép napon azt álmodtam, hogy egy színpadon szerepelek. Amikor felébredtem, éppen jött Violka. Elmeséltem neki az álmomat. Azt válaszolta nekem, hogy ez még aznap valóra is válhat, és meghívott a csoportba. Olyan jó érzés volt, amikor éreztem, hogy szeretettel fogadnak.

Közeli terveik között szerepel a Malenykij Robot-megemlékezésen való részvétel, majd azt követően már a farsangi bál előkészületei következnek. A továbbiakban nem szeretnének mást, mint eljátszani egy fonót és továbbra is eleget tenni a meghívásoknak, hogy a magyar kultúra és Mezőgecse híre minél messzebbre eljuthasson. Mert a Haza számukra szent. Szívük odanőtt.

S ezen felül, ha a fellépés, a közös élmény felszabadít, ha jó érzéssel tölt el, mert adhatnak, ha a közönség hálás és olykor könnybe lábad a szemük egy-egy dal hallatán, akkor már megérte.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma