Felhangolva: A Viski Citera Trio

Visken is szeretik a citera hangját! Mégpedig annyira, hogy  manapság már nem csak hallgatják, hanem sikeresen megtanultak bánni a húrokkal, és azok csodaszép magyar népi dallamokkal hálálják meg a hozzáértő érintést.

A Viski Művelődési Iskolába látogattam, ahol a Viski Folkműhely keretein belül, a Csoóri Sándor Alap támogatásával, az elmúlt néhány évben mindent megtettek azért, hogy az ifjú nemzedék számára lehetőség nyíljon a régi magyar hangszer pengetésének elsajátítására. A Havasi Orsolya által vezetett citeraszakkörből nőtte ki magát a Viski Citera Trio nevű együttes.

Meglepett, hogy a trió helyett Orsolya négy fiatal lánnyal várt rám. Ezért elsőként azt a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy az együttes miért nevezi magát triónak, amikor már négy-öt tagja van. A tanárnő elmagyarázta, hogy tavaly egy tagcsere történt. Az egyik lány átadta a stafétabotot utódjának, mivel szeptembertől már máshol folytatta tanulmányait.

De kezdjük az elejétől: a lányokat (Mészáros Mónika, Laki Beatrix, Nemes Tímea és Szilágyi Nóra) a Pál család által szervezett Viski Népzenei, Néptánc és Kézműves Táborban „fertőzte meg a népzene”, és ezzel együtt a néptánc, a citera.

– A táborban megkérdezték meg, hogy lenne-e kedvünk megismerkedni a citerával – emlékezik vissza a 2017-es eseményekre Timi – addig senki sem ismerte a hangszert. Megnéztük, meghallgattuk, és mindenkinek megtetszett. Addig gyakoroltunk, míg a tábor végén már fel is léptünk egy kis összeállítással. Azóta sem hagytuk abba. Megkértük Orsolya nénit, hogy legyen a tanárunk és ebből a csapatból alakult az együttes is – meséli.

Orsolya elárulta: régi vágya volt, hogy megtanuljon citerázni. Gerber Anzselikának köszönhetően ő is abban a táborban szerette meg a citerát, és ő is akkor kezdett játszani rajta. Tehát zenei múlt és sok év tapasztalat ide vagy oda, a lányokkal együtt tanul, fejlődik a mai napig is.  

– Azt is fontos megemlítenem – tette hozzá a tanár –, hogy néhány évvel ezelőtt a Viski Művészeti Iskola citerákat kapott ajándékba, de mivel nem volt lehetőségem tanártól tanulni, ezért nem használtam. A táboroknak köszönhetően viszont már nem porosodnak a hangszerek.

Nóra elmondta, hogy a citerázást nem volt nehéz megtanulniuk azért sem, mivel amúgy is járnak zeneiskolába: Timi csellós, a húrok érintésének begyakorlása nem jelentett gondot. A többiek számára, akik zongora szakra járnak, a hangok elhelyezése már megszokott volt, mert úgy helyezkednek el, akárcsak a zongorán. AZ együttes tagjai egyébként elmondták, hogy mindegyikük családjában kicsi koruk óta jelen van a zene, a néphagyományok szeretete.

Orsolya a maga részéről hozzátette:

– A hagyományőrzés nagyon fontos számomra. Tanítványaimmal számos népdalversenyen, folklórfesztiválon vettünk részt. A népdalszeretetet nagymamámnak, dédnagymamámnak köszönhetem, ők is nagyon szerettek énekelni – meséli az igazgatóasszony. – Tőlük hallottam az első népdalokat. Egyébként nálunk a családban mindenki szeret énekelni. Édesanyám a zeneiskolában tanított, ezért mondhatom, hogy itt nőttem fel az intézmény falai között. És talán ezért lettem karvezető, énektanár, majd pedig igazgatója az iskolának.

A csapatnak egy időben nagy segítségére volt Fekete Krisztián, a Nyíregyházi Művészeti Szakgimnázium tanára, aki havonta egyszer szakmai tanácsokkal látta el őket, népdalcsokrokat hozott a lányoknak és segített az előadásuknál. Repertoárjukban megtaláljuk a somogyi, a moldvai és a délvidéki motívumokat. A citeramuzsikát énekkel is kísérik.

A Viski Citera Trio nem egy versenyen vett már részt. A lányok elmondták, hogy a versenyzők általában nem örülnek nekik, mert többször foglaltak el dobogós helyeket. Ilyen volt például a Szól a fülemüle, az ungvári Veszelkovij peredzin folklórfesztivál.

A csapat legkedvesebb emlékei azok a próbák, amikor sírva mondták a tanárnőnek, hogy nem fog menni, és végül sikerült lejátszani a dalt. Orsolya elárulta, hogy a gyakorlások mellett időnként egy kis kiruccanást (kirándulás, pizzázás) is szerveztek, hogy ne csak a „követelő énjét” lássák, hanem kötetlenebb helyzetben, beszélgetésben ismerjék meg.

A fellépések közül mindnyájan az első fellépésüket emelték ki, a Szól a fülemüle nevű versenyen való részvételüket. Mivel nem számítottak sikerre, nagyon meghatotta őket a viharos taps.

– Egyébként játszottunk már a Bethlen-napon Huszton, a Hungary-festen Ungváron, az Arany Ősz fesztiválon Técsőn, Visken a Koronavárosok találkozóján, Péterfalván a Turul-expón – mesélték szinte egymás szavába vágva az együttes tagjai.

A jövőre nézve az együttes tagjai valószínűleg változnak majd. A beszélgetés végén megtudtam, hogy nem csak Beatrix, hanem Tímea és Nóra is máshol tanulnak szeptembertől. Tímea a Nyíregyházi Művészeti Gimnázium színházi táncszakára nyert felvételt. Beatrix a Péterfalvi Református Líceumban tölti majd hétköznapjait, Nóra pedig szintén a tánc felé kacsingat.

Orsolya ősztől elveszíti a csapatot a továbbtanulás miatt. S közben szomorúan hozzáteszi, hogy így most a trió sorsa megkérdőjeleződött. De a tanárnő közben nem adja fel, hiszen a Folkműhelyben több fiatalabb tanítványa jelenleg is tanulja a citerázást, és mivel nagy szeretettel csinálják, ezért biztosan méltó utódaik lesznek majd a lányoknak. Reméljük, Tímea, Beatrix, Mónika és Nóra tanulmányaik befejezése után visszatérnek szülőföldjükre és sok-sok viski apróságot tanítanak meg néptáncolni, népzenélni és citerázni.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma