Felhangolva: Riport Csobolya József operaénekessel

Sok évvel ezelőtt a Beregszászi 8. számú Középiskolában egy tanár megkérdezte tanítványát, hogy lenne-e kedve verset szavalni a közelgő ünnepségen. A szégyenlős kisfiú nem szívesen vállalta a fellépést. Sem a tanár, sem a tanítvány nem sejtette, hogy felnőttként a Magyar Állami Operaház tenoristáját tisztelhetjük benne.

– Bárhol kérdezik, hogy hol születtem, gondolkodás nélkül mondom: Beregszászban. Itt nőttem fel, itt értek az úgymond életre szóló hatások, ide mindig szívesen jövök vissza – kezdi a beszélgetést Csobolya József.

Közben azt is hozzáteszi, hogy a gyerekkorban ért hatások mellett ugyanolyan fontosnak tartja azokat az eseményeket, amelyek felnőttként formálták és ma is formálják őt.

Mi is kellett ahhoz, hogy valaki Beregszászból eljusson a Magyar Állami Operaházig? József szerint önbizalomra, kitartásra és egy kis szerencsére volt szüksége.

Egy önbizalomhiányos fiatal sosem hiszi el, hogy bármiben is jó lehet. József – zenetanára segítségével, biztatásával – egyre sikeresebb fellépései által hitte el, hogy van tehetsége, vannak jó képességei. Egyre gyakrabban énekelt templomban, rendezvényeken, ünnepségeken. Egy napon arra ébredt, hogy már nem idegenkedik a színpadtól.

A kitartásra azért volt nagy szüksége, hogy a már felfedezett tehetségét rendszeresen gondozza. Tudta, hogy a céljai eléréséért tenni kell, különben az élet elsodorja. Ezért jelentkezett a II. Kárpátaljai Magyar Dalversenyre, amely egy egész Kárpátalját összefogó zenés rendezvény volt. Dévai Nagy Kamilla és Dinnyés József, mint zsűritagok, itt fedezték fel az ifjú tehetséget. Fődíjként ajánlották fel számára a zenei oktatást a színvonalas Krónikásének Zeneiskolában, ahol József öt évet töltött és énekes-előadóművészi képesítést szerzett. Ebben az iskolában egyre inkább a komolyzene irányába orientálódott, mivel felfedezték, hogy hangja megfelel az opera műfajának. Közben, mint minden fiatal, megszerette a gitárt, amely több éven át elkísérte előadóútjain. Szabadúszó énekesként bejárta egész Kárpát-medencét.

– Ha én abban az időben azt mondom a zenetanáromnak, Krajnik Irénnek, hogy sem kedvem, sem önbizalmam nincs a versenyhez, ha nem adom meg a lehetőséget, hogy értékeljék azt, amit tudok, akkor nem is történt volna semmi különleges az életemben. És nem lett volna ekkora szerencsém – vallotta be az operaénekes.

Ugyanígy párosult a tehetség és a szerencse, amikor 2011-ben a Magyar Állami Operaház tenoristát keresett. Jelentkezett, megpróbálta, és nem bánta meg. Már hét éve énekel az operaházban, azóta úgy érzi, hogy révbe ért. Érdekes, változatos, mégis kiegyensúlyozott életet él.

– Körülbelül hétkor kelek, mosakszom, főzök valamit, majd kávézás, reggeli. Minden nap tízkor kezdjük a próbát. Ez azért van így, mert egy énekes hangszálainak időt kell adni ahhoz, hogy felébredjen a hangja. 45 perces szakaszokban, 15 perces szünetekkel telik a próba egészen kettőig, amikor hazamegyünk. Este hétkor kezdődik az előadás. Nyáron van egy kis leállás. Például idén másfél hónap szabadságot kaptunk – sorolta napi teendőit a művész.

Az operaház műsoráról mesélve elmondta, hogy mindig bőséges a kínálata. A magyar közönségnek és a külföldről érkező turistáknak is igyekszenek megfelelni. Akár két-három havonta is új darabbal készülnek, ami valójában egy megfeszített tempó, hiszen színpadra állítani egy operát hatalmas munka. Körülbelül ötszáz ember dolgozik rajta.
A mindennapi előadások mellett más városokba, más országokba is elviszik az előadásokat. Már a fél világot bejárták: felléptek New Yorkban, Japánban és sok más helyen. József jó alkalomnak, jó tapasztalatnak tartja a turnékat, ugyanakkor elmondja, hogy másképpen hat például Verdi Traviatája egy amfiteátrumban és másképpen egy operaházban. A Kárpát-medencében is rendszeresen népszerűsítik a műfajt. Így tavaly Ungvárra is ellátogattak Erkel Ferenc Hunyadi László című operájával. Most szeptemberben pedig Beregszászba érkezik a Bánk Bán-előadás, melyben a város szülötte az énekkarban énekel majd.

– Elsősorban énekkari művésznek vettek fel az Operaházba, de időnként szólistaként is fellépek. Mindkettőt szeretem. Egy csapat vagyunk és az a lényeg, hogy átadjuk azt, amit a zeneszerző megkomponált. Egyébként említésre méltó, hogy 2016-ban minket választottak meg a világ legjobb opera énekkarának – mesélte az énekes.

József otthon nem énekel, azt szigorúan a munkahelyére hagyja. Odafigyel arra, hogy a társasház lakóinak nyugalmát ne zavarja. Amikor éppen nem dolgozik, és van egy pár szabadnapja, akkor sok időt szentel a fiának. Sokat utaznak, pihennek együtt.

– Amikor a fiammal vagyok, igyekszem tartalmasan eltölteni a közös időnket, és törekszem arra, hogy normális, egészséges lelkületű felnőtt váljék majd belőle – vallja be József. – A színpadon pedig estéről estére igyekszem azt a maximális színvonalat adni, amit ez az intézmény és ez a műfaj megkövetel, hogy az emberek valami szépet, varázslatosat kapjanak tőlünk.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma