Felhangolva: Schreiner Sándor klarinét- és tárogatóművész, orgona-, zongoramester

Schreiner Sándort valóban sokoldalú zenészként ismertem meg. Két évtizednyi munkásságát nem könnyű egyetlen cikkben bemutatni. Mégis megpróbálom összefoglalni, kiemelni a lényegét mindannak a tevékenységnek, amelyek teljessé teszik az életét, és amelyek által egy kis fényt csempész bele az itt élő emberek lelkébe.

Schreiner Sándor 1976. május 9-én látta meg a napvilágot a soknemzetiségű Aknaszlatinán. Édesapja sóbányászként élte le az életét, azonban már fiatalon a helyi zeneiskola hegedű szakán tanult és különböző együttesekben játszott. Édesanyja zenenevelőként dolgozott a község óvodájában. Természetes volt, hogy a kis Sanyika már négyévesen zongorázni tanult, ami azonban nem tartott sokáig: félt a fekete zongorától. Ötödik osztályos korában ismerkedett meg a klarinéttal.

– A zeneiskola elvégzése után az Ungvári Zádor Dezső Zeneművészeti Szakközépiskolában folytattam tanulmányaimat – meséli Sándor. – Majd ezt követően 1995-ben felvettek a megyei filharmónia Kárpátaljai Népi Együttes zenekarába klarinétosként. Hét év múlva felvételt nyertem a Kijevi Nemzeti Kulturális és Művészeti Egyetemre. Itt szereztem meg a tanári-, zenekari karmester és klarinétművész képesítést – emlékezett vissza fiatalkori éveire.

Julianna, Schreiner Sándor felesége szintén a Kárpátaljai Népi Együttes előadója, fuvolán játszik. Fia, Bence a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának klarinét szakos tanulója. Lányuk, Vivien negyedik osztályos.

Életének egy fontos része az együttesben való zenélés. Szereti a napi próbákat, a fellépéseket, a turnékat. Sok országban jártak már a Krímtől egészen Portugáliáig. Előfordult, hogy nagyon megfeszített tempóban játszottak: volt, amikor háromszor másfél órát koncerteztek. Mégis, saját bevallása szerint, hogy a klarinét mellett mindig is szeretett volna kipróbálni valami újat. Többek közt ezért is kezdte el a zongorahangolást. Már a művészeti szakközépiskola harmadik évfolyamának végzése közben megismerte a mesterség alapjait. Eleinte még nehezen ment, sokat kellett tanulnia, hiszen a hallásnak, a kéznek, az agynak együtt kell működnie egymással. De a kitartó tanulásnak és gyakorlásnak köszönhetően a negyedik évfolyam elvégzése után már fel is vették az Ungvári 1. számú Csajkovszkij Zeneiskolába hangoló mesternek.

S mindez mégsem volt kielégítő számára. Időközben egy igen ritka szakmát sajátított el: orgonajavító mesterré vált.

– Hogyan jutott el a zongorától az orgonáig? Nem volt kitől ellesnie a művészetnek mondható tevékenységet, hiszen megyénkben nincs ennek hivatalos iskolája.

– Tulajdonképpen Bobály István, a Beregszászi Művészeti Iskola igazgatója vett rá az orgonajavításra – árulta el a sokoldalú művész. – Biztatott, hogy meg tudom csinálni. Így kezdtem el 2010-ben a beregszászi református templom orgonájának javítását. Megragasztgattam, kitisztítottam, javítgattam. Tetszett a híveknek a munkám eredménye, habár nem tudtam még akkor teljes mértékben rendbe hozni. Egy év pihenés után hívtak Beregújfaluba, aztán pedig 2012-ben Bátyúba és így tovább egyikhez a másik után. 2013-ban kilenc református templom orgonája szólalt meg újra több évtizednyi hallgatás után. Így váltam Ukrajna hét orgonajavító mestereinek egyikévé. Kárpátalján csak én folytatom ezt a tevékenységet. Kisgejőcön volt a legérdekesebb hangszer, hiszen hatvannyolc év után szólalt meg újra. Az egyházközségben összesen három ember volt, aki még hallotta az orgona hangját. Az emberek sírtak örömükben. 1945-ben a katonák ollóval vágták le a mechanika csövecskéit egyméteres magasságban és a fél orgonából kiszedték a sípokat, hogy abból sörétet készíthessenek a puskájukba – meséli részletesen a hangszerjavító.

Később a római katolikus templomok, többek közt a munkácsi székesegyház következett. S így eddig 21 hangszer kapott új életet.

A művész elmondása szerint Kárpátalja legrégebbi orgonája Kerekhegyen található. A megmaradt írások szerint 1800-ban építették, de lehet, hogy még korábban. Körülbelül tíz éve hozták át Munkácsra, de a fúvója Kerekhegyen maradt. A tervek szerint felújítása után a munkácsi római katolikus székesegyház melletti kápolnába helyezik el.

– Természetesen a legkomolyabb munkám régiónk legnagyobb hangszerének, az Ungváron található Kárpátaljai Megyei Filharmónia orgonájának rendbehozatala volt, amely 2242 síppal rendelkezik – folytatja Sándor. – Ezeket 2015-16-ban teljes mértékben kitisztítottam, átragasztgattam a membránokat, részben restauráltam az elavult részeket.

Beszélgetés közben tudtam meg, hogy dolgozószobájából nyílik egy ajtó, ahonnan eljuthatunk az orgona belsejébe. Én is betekinthettem. Egy másik, számomra ismeretlen világ tárult fel előttem. Ő viszont nagy szakértelemmel mutatta be minden egyes alkatrészét, hiszen legapróbb részecskéjét is ismeri, minden sípját külön-külön dédelgette.

Sándor számára bármelyik javítás, hangolás egy kihívást jelent, mivel elmondása szerint nincs két egyformán szóló orgona. De van türelme a hangoláshoz. Gyerekkorában is nagyon szerette a lego-t, a puzzle-t. Az orgona, a zongora hangolását legszívesebben ezekhez az aprólékos tevékenységekhez hasonlítja.

Schreiner Sándor munkájáról, Kárpátalja orgonáiról és restaurálásukról film is készült, melyet 2014. március 14-én mutattak be a „Ráda” parlamenti tévécsatornán.

A klarinét, a zongora és az orgona mellett fontos szerepet játszik életében a tárogató is.

– Magyar ember vagyok, szerettem volna megismerni a magyarok hangszerét. Öt évig kerestem, kutattam, míg végre 2008-ban megvásárolhattam pallói Kerek Ferenc citeraművész tárogatóját, melyet Budapesten meg is javíttattam. Egy kicsit nehéz játszani rajta, mivel a lyukak távol vannak egymástól. Fél év elteltével hoztak nekem Romániából egy mestertárogatót. Így jelenleg már kettő ilyen hangszerem is van. Az, hogy magyar hangszeren játszom, nagyon fontos számomra. 2015-ben Ukrajnát képviselhettem a Vaján megrendezett V. Tárogatós Világtalálkozón, ahol a tárogató hivatalosan is hungarikum lett, és e fontos esemény hivatalos dokumentumait Dr. Kövér László házelnök úr nyújtotta át 2015. július 1-én – mondja büszkén a művész úr.

Ugyancsak 2015-ben jelent meg Schreiner Sándor könyve „Tárogatóm hangja – híd a hallgatók szívéhez” címmel. Könyvében tárogatóra, énekhangra és klarinétra írt feldolgozásait adja közre. Magyar, szlovák és román dalokat és egyéb műveket dolgoz fel. Az ukrán és magyar nyelvű könyv képekkel gazdagon illusztrálva bemutatja a most 70 éves Kárpátaljai Akadémikus Állami Népi Együttest és Schreiner Sándor 20 éves profi zenei pályafutását.
A könyv megírásáért, valamint a tárogató népszerűsítéséért a szerző 2016-ban Zádor Dezső-díjban részesült.

– Korábban pap szeretettem volna lenni, hogy hitet és reményt adjak az embereknek ebben a nem mindig könnyű életben. A lelkészi pályát nem választottam, mégis megtaláltam azt, amit szerettem volna. Hangszerhangolóként és előadóművészként nagyon sok helyre eljutok: nem csak az emberek otthonába, hanem a szívükbe is bepillanthatok, mivel beszélgetések vagy előadásaink által gyakran előfordul, hogy valamilyen szinten könnyíteni tudom a lelki terheket. Megtaláltam azt a környezetet, azt az életet, ami érdekel, amiben jól érzem magam és amiben ki tudok bontakozni” – mondta végezetül Sándor.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma