Felhangolva: Yazhyan Terézia, a Flamenco Sopianae énekesnője

Beregszászban született, magyar iskolát végzett, örmény és magyar nemzetiségű, angol- és orosztanár, és egyébként énekesnő, aki jelenleg a spanyol flamencoból meríti életerejét. Ha szeretnék közelebbről megismerni a sokoldalú Yazhyan Teréziát, tartsanak velem!

Utolsó előtti középiskolai évem egyik elvetemült pillanatában úgy döntöttem, hogy a Pécsi Egyetemre felvételizek orosz-angol szakra – idézi fel múltját Teri. – A város kiválasztása határozott döntés volt, ugyanis már tizennégy évesen beleszerettem szépségébe. Valamiért úgy éreztem, hogy oda kell mennem. Nem csalódtam, hiszen felnőtt életem legszebb eseményei mind ott történtek – vallotta be az énekesnő.

Tizenhárom év alatt része lett a városnak, a város pedig befogadta őt. Már hallgatóként, másod-harmadéves korában szabadidejében angol és orosz nyelvből korrepetált. A diploma megszerzése után tanárként helyezkedett el egy nyelviskolában.
S hogy hol bujkál a zene az életében? Kezdettől fogva mindig ott volt mellette, de sosem kötődött különösebben hozzá úgy, mint most.

A beregszászi zeneiskolában tanult meg zongorázni. Jelenlegi zenei tevékenysége tíz éve indult, egy orosz szakesten, ahol a buli kedvéért énekelni kezdett egyik legközelebbi barátnőjével. Egy tanárnő felfigyelt a tehetségükre, és meghívta a szakest aktív szereplőit egy orosz népművészeti fesztiválra Kaposvárra.

Jevtusenko „Bezsit reka” című megzenésített versét kellett előadnom. Még a fellépés előtt egy Jaksov Borisz nevű férfi szólított meg, akiről később kiderült, hogy a Pécsi Balett korrepetitora, egyébként orosz nemzetiségű. Nagyon kedvesen megkérdezte, hogy kísérje-e zongorán a fellépésemet – meséli Teri. – A közös produkció után Borisz felajánlotta, hogy máskor is felléphetek, ő pedig majd segít, felkészít, támogat. Nagyon örültem neki, mert valami ott, akkor elindult. Borisszal nagyon nagy szerencsém volt, mert nem zavarta, hogy ő profi, én meg nem. Ugyanúgy együtt zenéltünk a továbbiakban is. Volt egy kis kamarakórusunk.

Aztán egy szép napon váratlanul belépett az életébe a flamenco. A nyelviskolában tanított egy hölgyet, akiről kiderült, hogy flamencózik. Amikor kérték, hogy meséljen a műfajról, csak annyit mondott, hogy arról nem lehet hitelesen mesélni, azt látni, érezni kell. Hozott is nekik szórólapot, amely egy kiváló magyarországi flamenco táncos, egy spanyol énekes és gitáros estjét hirdette.

Nem volt túl sok kedvem elmenni, mert emlékeim szerint februári hideg volt – vallotta be őszintén Terézia –, de mivel a rendezvény idején éppen az épület előtt haladtam el, hát bementem. Amikor elkezdték a táncot, a zenét, szó szerint transzba estem.

Teri részletesen beavatott a flamenco rejtelmeibe. Elmondta, hogy ez a műfaj egy hibrid csodához hasonlít: az andalúz kultúrához kötődik, de közben átmenet a szefárdok, az arabok, az indiaiak kultúrája között, pozitív mutációja a művészetek keveredésének. Az egész a gitár, a tánc és az ének kommunikációjáról szól, miközben teljesen improvizatív. A koncert alatt megszűnik a külvilág, a közönség egy szuggesztív előadást láthat. Megszűnik a külvilág és az a vágy, hogy a szomszéddal csevegjen a néző.

Akkor, azon a napon elmerültem ebben. Azonnal megszületett bennem a vágy, hogy majd egyszer én is azon a színpadon, így akarok énekelni. És egy éven belül megvalósult, legalábbis, ami a színpadot illeti! Csodálatos volt!

Még ugyanazon a rendezvényen talált egy szórólapot, amelyen nyílt napot hirdetett a Pécsi Flamenco Egyesület. Természetesen részt vett rajta.
Tehát kezdetben volt a tánc, de nem sokáig tudta titokban tartani, hogy ügyes az éneklésben is. Terinek lehetősége nyílt arra, hogy Juan Fariña-nál tanuljon énekelni, akitől először hallotta és látta a flamenco-t. Elmondása szerint ott sikerült még közelebb kerülni a műfajhoz. Spanyolországba is eljutott, ahol Keck Máriánál, egy kiváló flamenco énekesnél, táncosnál, dalszerzőnél, koreográfusnál, zene- és táncterapeutánál, táncoktatónál tanult.

Ez sajnos egy olyan műfaj, amit nem lehet a youtube-ról megtanulni, hiszen annyira frazíroznak, annyira hajlítanak, hogy nagyon nehéz már a szolmizálása is – hangsúlyozta Teri.

Teritől megtudtam, hogy Pécsen és egész Magyarországon nagyon kedvelik az általuk művelt stílust. A Flamenco Sopianae, amely egyébként két táncosból (Nagy Eszter és Markó Éva), egy énekesből, egy gitárosból és egy cajónosból áll, rendszeresen fellép különböző rendezvényeken: négyszer a Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón, egyszer Miskolcon, az Operafesztiválon. Jártak már Észtországban, s Magyarország több városában. Februárban Finnországba készülnek. Szóval, nem unatkoznak. És Teri sem: az angol és az orosz után most spanyolt tanul, emellett pedig beiratkozott másodszor is a zeneiskolába klasszikus magánénekre.

A Kodály módszer miatt vért izzadok, de kiváló tanáraimnak köszönhetően jól haladok.
Az erőfeszítés eddig sem volt hiábavaló. A csapat továbbra is fejlődni szeretne, tovább mélyülni a flamenco világában, belemerülni egy örök tanulási folyamatba, közelebb kerülni az ősforráshoz.
És ezen kívül Teri egyik eddig titkos, de most már nyilvános terve/vágya egy fellépés Beregszászban, szülővárosában. Reméljük, valóra válik!

Nem hagyhatjuk szó nélkül Terézia származását. A Yazhyan név köztudottan örmény eredetű. Mindeközben hozzáteszi, hogy nem tartja fontosnak nemzetisége hangsúlyozását. Úgy véli, hogy meg kell tanulnunk tisztelni a világ összes kultúráját és közelebb hozni azokat egymáshoz és magunkhoz.

Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.ma