„Mi is alkothatunk” – Interjú a munkácsi Szent Márton Énekkarral

A legszebb alkotások ott születnek, ahol az ember a szívét is beleolvasztja a művébe. Ezzel jellemezném a munkácsi római katolikus egyházközség énekkarát, akik lelkesedésüknek köszönhetően már több éve egy működő, összetartó zenés közösséget alkotnak. Van köztük tanár, jogász, munkanélküli, zenetanár, óvónő, eladó. A közös bennük az, hogy mindennél jobban szeretnek énekelni, és semmiért sem hagynák ott kedvenc kórusukat, amely életük részévé vált.

– Úgy tudom, az énekkarnak már több éves múltja van.

Hajlik Kati: – Énekkarunk 1996 karácsonyán alakult. 17 éven át működött gyermek- és ifjusági kamarakórusként, melyet Szvirida János karnagy vezetett. Ez idő alatt az alapító tagok lassan-lassan felnőttek, s tanulmányaik, házasságkötés vagy gyermekvállalás miatt kinőtték a gyermekkórust. 2013-ban újra kedvet kaptak arra, hogy újra együtt énekeljenek. János meghívására új tagok csatlakoztak, így mi is. Kb. két éven át párhuzamosan felnőtt és gyermekkórus is működött. Nagyon szép jótékonysági koncerteket adtunk együtt. Persze ehhez volt egy profi karnagyunk, aki sok türelemmel tanította meg nekünk a dalokat szólamonként. Vezetőnk, Szvirida János körülbelül másfél éve Magyarországra költözött. Ez egy nagy válságot jelentet a csapat számára. A kisebbekkel így nincs aki foglalkozzon, így a gyermekkar megszűnt. Mi, felnőttek annyira összekovácsolódtunk, hogy nem tudtuk és nem is akartuk abbahagyni, tovább folytattuk az éneklést. Azóta vagyunk ebben a felállásban.

– Ki lett a kórus új vezetője?

Hajlik Kati: – Bíró Kati felel a klasszikus darabokért, Megyesi Kati a gitáros dalokért, én és Natika szervezzük az összejöveteleket.

– Korábban ki szervezte a fellépéseket?

Megyesi Kati: – Amíg János velünk volt, ő foglalkozott ezzel is. Voltak kapcsolatai, lehetőségei, így sokan megismerhettek bennünket. Most is szükségünk lenne egy menedzserre, aki a szervezéssel foglalkozna. Hiszen ha készülünk egy-egy koncertre, akkor motiváltabbak vagyunk, összeszedettebbek a próbáink, komolyabban vesszük a feladatainkat.

– Hány tagja van az énekkarnak?

Hajlik Kati: – Időnként akár 25-en is összejövünk, de legtöbbször körülbelül 15-en éneklünk.

– Nehéz összegyűjteni a csapatot?

Hajlik Kati: – Mindenki szívesen jön, mégis jónak látom, ha van a csapatnak egy szervezője, mert a rendszeres sms-küldés, Facebook-oldalunkon megjelenő felhívások jobban motiválnak és emlékeztetnek bennünket.

– Hol szokott fellépni a kórus?

Megyesi Kati: – Legfőképpen a vasárnapi szentmiséken énekelünk, ez a legfontosabb feladatunk, ezen kívül szentségimádáson szolgálunk. Részt vettünk kórustalálkozókon, adtunk jótékonysági koncertet. Karácsonykor a munkácsi gyermekkórházban kántáltunk több osztályon, s koncerteztünk már a beregszentmiklósi várban. Megtisztelő volt számunkra koncertet adni a Szent Erzsébet Templom búcsúján, a Bécsi Magyar Katolikus Lelkészség szentmiséjén, majd azt követően kántáltunk a híres adventi vásáron.

– Milyen jellegű jótékonysági koncerten vettetek részt?

Hajlik Kati: – Az árvíz idején jótékonysági hangversenyt szerveztünk, mert úgy gondoltuk, hogy mi ezzel tudunk hozzájárulni a károsultak megsegítéséhez. A jótékonysági koncertet aztán évről évre megrendezték, de már nem az árvízkárosultak, hanem általában a munkácsi, kárpátaljai rászorulók javára. Később énekeltünk néhány, a Kárpátaljai Gyermekmentő Szolgálat által szervezett jótékonysági koncerten, illetve egyházi kórustalálkozókon.

– Miért választottátok a Szent Márton nevet?

Nobilis Kinga: – Ez természetes volt, mivel egyházközségünk is Szent Márton nevét viseli.

Hajlik Katalin: – Büszkék vagyunk rá, hogy viselhetjük ezt a nevet, mert tiszta szívből adjuk az énekünket, így kamatoztatjuk az Istentől kapott tehetségünket, hangunkat.

– Milyen stílusú dalokat énekeltek?

Nobilis Kinga: – Korábban csak klasszikus kórusműveket adtunk elő, mostanában viszont havonta egyszer a gyerekek és fiatalok nagy örömére gitáros miséket is összeállítunk.

Megyesi Kati: – Van még a tarsolyunkban néhány tematikus dal, például nemzeti ünnepeink vagy anyák napjára.

– Milyen hangszerek szólalnak meg egy zenés misén?

Bíró Katalin: – Sok gitárunk van, többek közt egy spanyol gitár (ukulele), ezen kívül hegedű, fuvola, furulya is felcsendül egy-egy ilyen alkalmon.

– A hívek melyiket szeretik jobban: a gitáros vagy a klasszikus kórusművekkel gazdagított szentmiséket?

Hajlik Kati: – Az idősebbek a klasszikust, a fiatalabbak és a gyerekek a gitárosat szeretik inkább. Emiatt úgy szervezzük, hogy a gitáros mise egybeessen egy-egy gyerekekkel kapcsolatos eseménnyel: elsőáldozással, Mikulás-ünneppel, gyermeknappal stb.

– Mit jelent nektek a kórus?

Hajlik Kati: – Számomra nagyon fontos a közös ének, Isten dicsőítése, a lelki kikapcsolódás, a közösséghez való tartozás.

Megyesi Kati: – Itt szinte mindenki háziasszony, dolgozó nő. Jó eljönni, találkozni, kikapcsolódni, nevetni.
– Hol maradnak a férjek?

Bíró Kati: – Eleinte jöttek, de aztán lemorzsolódtak. Hangjuk az nincsen, de szívesen engedik el nejeiket a próbákra. Ilyenkor ők gondoskodnak a gyerekeket vagy elkészítik a vacsorát.

Hladkih Natália: – Amikor van közös sütögetés, akkor ők is velünk tartanak.

– Számtalan módon lehet találkozni, együtt lenni. Miért pont az éneklést választottátok?

Biszáha Antónia: – A csapatban van két-három zenetanár, és szinte mindegyikünk befejezte a zeneiskolát. A zene hozzátartozik az életünkhöz.

– Miért fontos a zene?

Hajlik Kati: – Mert feltölt.

Bíró Katalin: – Szerintem fontos számunkra, hogy a templomban ne csak imádkozzunk, hanem dalainkkal is szolgáljunk, hiszen aki énekel, az kétszer imádkozik.

Megyesi Kati: – Ha valami szépet alkotunk, az boldogsággal tölt el. Számomra nagy öröm, amikor megszületik egy háromszólamú mű, s harmóniában szólalnak meg a hangok. Egy jó, szinte eufórikus érzés tölt el ilyenkor. Jó átélni, hogy mi is alkothatunk, mi is alkotók lehetünk.

– Vannak-e példaképeitek?

Hajlik Kati: – Konkrét nincsen, de amikor meghallunk egy-egy szépen előadott dalt, akkor vágyunk arra, hogy mi is ilyen szinten énekelhessünk. Igyekszünk folyamatosan fejlődni.

– Ismertek-e hasonló kórusokat itt Kárpátalján?

Dankulinec Marika: – Nekem nagyon tetszik az aknaszlatinai Bel Canto énekkar.

Hajlik Kati: – Hallottam a Beregszászi Református Egyházközség kamarakórusáról. A Szvirida János által szervezett kórustalálkozón megismerhettük a munkácsi görögkatolikus, ortodox és református énekkarokat.

– Milyen terveket szövögettek?

Hajlik Kati: Álmunk, hogy eljuthassunk egyszer Rómába, s ott, az Örök Városban is énekelhessünk. Természetesen bárhova máshova is szívesen fogadjuk a meghívásokat.

Bundáné Fehér Rita
Kárpátalja.ma