„Örömmel írom a dalt” − Interjú Kovács Sándorral (Kowival) és Seres Tímeával
Januárban jelent meg első közös daluk és klipjük, mely nagy népszerűségnek örvend. Hogyan kezdett el közösen énekelni két zenész, akik teljesen más irányzatot képviselnek? Miért éppen a rap? Lesz-e még közös dal? Erről és sok minden másról beszélgettem Seres Tímeával és Kovács Sándorral (Kowival).
– Eddig külön-külön zenéltetek. Hogyan találtatok egymásra?
Timi: Érdekes, hogy mindketten évek óta a Beregszászi járásban élünk, de még soha nem találkoztunk.
Kowi: Igen, egészen 2016 júliusáig nem ismertük egymást. Éppen ebben az időszakban dolgoztam a harmadik Benned él című albumon.
Timi: Megbarátkoztunk, és sokat beszéltünk a zenéről. Kowi megmutatta nekem az új dalt, és én egy kicsit üresnek éreztem a refrénjét. Megnéztem, mit lehetne belőle kihozni. Kicsit furcsa volt a dallam, hiszen a rap nem az én világom, de ha már keveredik más dallammal, akkor azt jobban megemésztem. Sanyi megkért, hogy énekeljem fel a refrént, aztán ez lett belőle. Eleinte furcsa volt ez a felállás, idegen volt számomra, de kezdem megszokni.
– Hogyan és mikor csöppentetek bele a zene világába?
Kowi: Körülbelül tizenöt éve foglalkozok zenével. Akkoriban írtam egy szöveget, amit előadtam az Aréna fesztiválon. Ötven versenyzőből a harmadik lettem. Elhatároztam, hogy egy év múlva újra benevezek, és sikerült győznöm, hatvan zenész közül én bizonyultam a legjobbnak.
– Honnan jött az ötlet, hogy jelentkezz egy ilyen versenyre?
Kowi: Már azelőtt is versírással foglalkoztam. Gyerekkori álmom volt, hogy rap-dalokat szerezzek, ezt sikerült is megvalósítani.
– A versenyen szerzett győzelmet felkérések követték?
Kowi: Igen, egyre többször hívtak fellépni, akkoriban még volt rá igény.
– A dalokat teljes mértékben te írod?
Kowi: A rapben mindig az előadó a szerző.
– Miről szólnak a verseid?
Kowi: Általában minden témakörhöz hozzányúlok, de leggyakrabban az igazságról, az emberek mindennapjairól, az életről szólnak. Szeretek írni a szépről, a szeretetről.
Timi: Engem is meglepett, hogy egy rappernek milyen szép a lelke. A becsületről, a hazaszeretetről énekel. Kárpátaljához nagyon ragaszkodik, van benne egy nagy adag patriotizmus.
Kowi: Igen, mindig is foglalkoztatott, hogy hogyan őrizzük meg a magyarságunkat itt, Kárpátalján.
– Általában pozitív kicsengése van a dalaidnak?
Kowi: Teljes mértékben. De azért van egy-két dal, amelyben érezhető némi lázadás.
– Miért jó a rap?
Kowi: A rap és a rock abban hasonlít, hogy kimondja az igazságot.
Timi: De lényegében azért lázadó hatású. Legalább is általánosságban így értelmezik. Közben, ha egy kicsit jobban belenézünk, jobban meghallgatjuk, akkor rájövünk, hogy nagyon szép, mély mondanivalója van.
Kowi: Ez attól is függ, hogy az előadó éppen mit él át. Most jól vagyok, ezért leginkább a békéről, a szeretetről énekelek.
Sokszor van, hogy emberekkel beszélek, és amit hallok tőlük, azt foglalom bele a dalba. Róluk, az életükről énekelek.
– Timi, nálad hogyan alakult a helyzet, hogyan váltál énekessé?
Timi: A muzikalitás pici korom óta bennem volt, de nem énekeltem komolyabban. A hangszerek is nagyon vonzottak. Ahol megláttam egy zongorát, rögtön ki akartam próbálni. Végül kisírtam magamnak egy pianínót, és így be is írattak a zeneiskolába. Ott énekkarban énekeltem. Apukám néha hozott kottát, azokat lejátszottam, énekeltem, de nem mertem mások előtt szerepelni. Érettségi után kezdett kirajzolódni az, hogy vonzódom a művészethez, elkezdtem verseket tanulni, rendeztem kisebb előadásokat.
– Majd ezután következett a színművészeti szak?
Timi: Először Ungvárra kerültem, kulturális rendezői szakon tanultam. Poncz Icával elkezdtünk énekelni különböző dalokat, egy Ki mit tud keretében nyertünk is. Illetve készítettünk darabokat, így kerültem be zenés előadásokba, amelyekkel felléptünk Kárpátalja-szerte és Magyarországon is. Majd a Kijevi Színművészeti Főiskola következett, ahol nagyon jó énektanáraim voltak, mindig benne voltam a zenés produkciókban, ez volt az erősségem.
Színészként a zene az életem része volt. Később egy kicsit szabadabb életet választottam, akkoriban külön folytattam az éneklést. Tehát a zene mindig rám talált. Elkezdtek fesztiválokra, rendezvényekre hívni, rendszeresen voltak felkérések. Napi szinten énekeltem az Arany Pávában, Beregszászban és más programokon.
– Milyen dalokat énekeltél?
Timi: Örökzöld slágereket. Tudom, jó lenne saját dalokat is előadni. Van is néhány, ezeket jó lenne elővenni.
– Most találkoztál a rappel, hogyan érzed magad egy rapper mellet?
Timi: Ez a felállás nagyon új számomra. Eddig egy közös dalunk van. Nyilván gondolkodunk azon, hogy lesz folytatása is.
– A zenélés mellett van más foglalkozásotok, munkahelyetek is?
Timi: A zene mindig főállás marad, hiába tűnik most másodrangúnak. Én jelenleg egy magyarországi cégnél dolgozom külső munkatársként.
Kowi: Nekem is van egy „becsületes” munkahelyem, de nem arra születtem. Én arra vágyom, hogy írjak.
– Hogy éreztétek magatokat a közös klip forgatása alatt?
Kowi: Úgy telt el, mintha egy vígjátékot forgattunk volna. Annyira jó volt a társaság! Három-négy óra alatt mindent felvettünk.
Timi: Nagyon jó volt a hangulat, gördülékenyen ment a munka.
– Hol forgattatok?
Kowi: Kovászó mellett, az erdőben.
– Sanyi, neked több kliped is készült. Mindegyik forgatókönyvet te írod?
Kowi: Igen, persze. Sokszor éjszaka írom meg, amikor jön az ihlet. Természetesen, az operatőrrel is meg kell találni a megfelelő összhangot, ami eddig mindig sikerült.
– Klipjeidben láttam, hogy Timin kívül más előadókkal is társulsz.
Kowi: Igen, kárpátaljai zenészekkel, fiatal tehetségekkel. Főképpen a Hontalanok együttessel, de dolgoztam már például Domonkos Krisztiánnal, aki nagyon jól énekel. Baksa Beátával, Szasa Melodyval. Chopperrel, Ká-val, Drinterrel és a Hazafiakkal, akik szintén Kárpátalján élnek. Itt mindenki mindenkivel együtt dolgozik és megvan a kölcsönös tisztelet és barátság.
– Hol veszitek fel a dalokat?
Kowi: A Hontalanok együttes stúdiójában, amit együtt alakítottunk ki.
– Miért fontos, hogy klip is készüljön a dalhoz?
Kowi: Ezáltal mutathatjuk meg, hogy létezünk, működünk, vagyunk itt, Kárpátalján. A videókat viszonylag sokan nézik meg, más országba is eljut.
– Fellépések szerepelnek-e a terveitek között?
Timi: Én mindig azzal biztatom Sanyit, hogy lépjen fel, mert nem elég a klip. Hiába lesz nagy a nézettsége az interneten, a személyes kapcsolat, egy koncert sokkal fontosabb, mert közel hozza az előadót a közönséghez és fordítva.
A rendszert vissza kéne hozni. Igen is kell kisebb koncerteket szervezni, muszáj ezzel is foglalkozni. Az internet is fontos, de emellett szükség van a fellépésekre is. Egy előadónak ott kell állnia a színpadon és az emberekhez szólni.
És mindenképpen szeretnék egy közös koncertet, amelyen felcsendülnének a saját dalaim, az ő saját dalai és a közös produkcióink.
Kowi: Igaza van Timinek. Én viszont azzal biztatom őt, hogy adja elő a saját dalait, mert azok valójában róla szólnak. Fontos, hogy biztatjuk egymást.
– Egyéb tervek?
Timi: Ahogyan Sanyi is említette, jó lenne saját dalokat előadni, szeretnék most, úgymond kitörni, megmutatni, hogy itt vagyok, szeretnék még örömet szerezni énekemmel másoknak, hogy ne fásuljak be, hogy színes életem legyen.
Kowi: Elértem, amit szerettem volna. Rendszeresen megjelennek az új dalaim, klipjeim, mindig tudok újat adni a kárpátaljai magyar közönségnek. Ezért minden nap hálát adok Istennek. Örömmel kelek fel minden reggel, és örömmel írom a dalt a kárpátaljai magyaroknak.
Timi: Mindig megmutatja az élet, hogy mi az, amire születtél, ami benned van, és ennek valahogy felszínre kell törnie. Mindegy, hogy mikor, lehetnek közben szünetek, de amíg élünk, még tehetünk valamit. A zene valami olyan, ami által adni tudok az embereknek, ami lelkileg táplálja őket. Kötelességem ezt tenni, mert nem hiába kaptam az Istentől éppen ezt az ajándékot. Amire az ember született, azt csinálni kell!
Bunda Fehér Rita
Kárpátalja.Ma