Kárpátalja anno: a 335 éves házassági évforduló
„Talán én is rövid nap az szent békesség meglétével személy szerint Nagyságodnak udvarolhatok…” ‒ írta egykor szerelmes levelében Thököly Imre.
A címzett nem volt más, mint I. Rákóczi Ferenc szépséges özvegye, az akkor már kétgyermekes édesanya, Zrínyi Ilona.
A pár már 1679-től levelezett egymással, ám személyesen csak egy év múlva találkoztak (egyes állítások szerint a beregszentmiklósi várban).
Már akkor szóba került a házasságkötés, ám annak megszervezése korántsem tűnt egyszerűnek. A nászhoz ugyanis a bécsi udvarnak és a török portának is hozzá kellett járulnia. Miután a felsőbb hatalmak rábólintottak a frigyre, a pár egybekelhetett.
1682. június 15-én, épp 335 évvel ezelőtt tartották meg az esküvőt Munkácson (más források szerint Regécen). Az „ifjú ara” 39 éves volt, míg vőlegénye a 25. életévét taposta. Esküvőjüket Gyöngyösi István örökítette meg költeményében 1683-ban.
A friss házasok csak rövid időt tölthettek együtt, hiszen Thökölynek hamarosan a hadszíntéren kellett helytállnia. A törökök 1683-ban Bécs ellen indultak, s a szultán kérésére az akkor már a szultán jóvoltából Felső-Magyarország fejedelme címet viselő Thökölynek is részt kellett vennie a háborúban. A hadjárat azonban elbukott, s európai összefogással megkezdődött az oszmánok kiűzése Magyarországról.
Az árulással megvádolt Thököly 1685-ben török fogságba került, így az általa vezetett kurucok magukra maradtak. Az osztrákok eközben egyre jobban kiszorították a törököket Magyarország területéről, s a várak is Habsburg kézre kerültek. A császár a kuruc központnak számító munkácsi erődre is kivetette hálóját, ám azt Zrínyi Ilona nem volt hajlandó átadni. Csak a több mint három évig tartó küzdelem után, 1688-ban kapitulált a munkácsi vár.
Ilona azzal a feltétellel adta meg magát, hogy nem választják el gyermekeitől, akik megtarthatják a Rákóczi-birtokokat. A császáriak azonban megszegték ígéretüket, Ilonát és lányát egy bécsi kolostorba vitték, míg Ferenc Neuhausba került. Anya és fia soha többé nem látta egymást.
Ilona már a férjével sem találkozott évek óta. Thököly a török fogságból kiszabadulva folytatta a Habsburgok elleni harcát. 1692-ben két magas rangú osztrák tisztért cserébe kiszabadította feleségét, akivel Törökországba emigrált. Ott halt meg „Európa legbátrabb asszonya” ‒ ahogy XIV. Lajos francia császár Ilonát nevezte ‒ 1703-ban, nem sokkal a fia által vezetett szabadságharc kitörése előtt. Férje két évvel később, 1705 szeptemberében hunyt el.
A házaspárnak három gyermeke született, ám mindegyik meghalt csecsemőkorában.
1906-ban hozták haza Ilona hamvait, s helyezték el a fiáéval együtt a kassai Szent Erzsébet-dómban. Thököly Imre is hazatért, szülőfalujában, Késmárkon nyugszik.
Június 17-én a munkácsi várban emlékünnepséget szerveznek, melyen felelevenítik a 335 évvel ezelőtti esküvőt.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma