Kezdőlap » Sorozatok » Kárpátalja anno » Kárpátalja anno: a borzsavölgyi cigányvajda kápolnája
Kárpátaljai cigányok 1920-ban (Forrás: Transcarpathian Heritage)

Kárpátalja anno: a borzsavölgyi cigányvajda kápolnája

Az 1925. évi Ruszinszkói Almanachban jelent meg dr. Gulovics Titusz írása a borzsavölgyi cigányvajda kápolnájáról.

„A Borlógyil alján, mosolygó őszi mezőkön, ott, ahol a Borzsova-patak habjai csobognak, – erdőszélén, faluvégén egy szép, kicsi kápolna áll. Fehér falai az alkonyi napfényben messze világítanak a Vöröshegy alján és a Beregszász–Ilosva-i kis kávédaráló utasainak figyelmét is hamarosan magukra vonják. A kis fehér kápolnát Sándor vajda, a borzsavölgyi cigányok híres és jótékonyságáról messzeföldön ismert nagyura építette. Sándor cigány egyszerű vályogvető, muzsikáló, vasat kalapáló, feketearcu, Fáraó ivadék volt. Éveken keresztül szürke egyformaságban morzsolta napjait a Borzsavölgy boldogarcu kis metropolisában, Ilosván. Csöndes békéjének és egyhangú nyugalmának napjaiba azonban beledobbantott a világháború borzalma és az öreg Sándornak, aki időközben „népének” vajdája lett, annyi sok más apával együtt szintén el kellett búcsúznia fiától, hogy a becsület mezéjére küldje őt. És akkor Sándor cigány a Péter és Pál apostoloknak szentelt ilosvai öregtemplomban – leborulva a Szűz Mária képe előtt – fogadalmat tett, hogy keresztet emel az Istenfia tiszteletére, hogy az ő fia (a drága rajkó!) visszatérjen a háborúból. Fogadalmát meg is tartotta: A Vöröshegy alján, a vályogvető cigányok birodalmának határában, hatalmas kőkeresztet állíttatott. A kereszt két vízszintes fája az embergyilkolások négy véres esztendeje alatt, mint a szenvedő világ felé kitárt két ölelő jóság-kar hívta magához a Borzsavölgy szomorú népét hinni, imádkozni. Az anyák, akiknek kedves fia, a hitves, akinek gondos, szerető férje és a leány, akinek választottja a harci mezőkön küzdött, mind-mind idejöttek fohászkodni a seregek Urához. Közben telt-mult az idő. A háborúnak vége lett. A konjunktura (ha ugyan lehet ilyesmiről beszélni a vályogvető cigányoknál!) mind jobban kedvezett Sándor vajdának A vályog s a tégla ára emelkedett, az ingyen-munkadíj pedig változatlan maradt. Sándor ugyanis korlátlan ura és gazdája volt népének; a Vöröshegy alján mindenki neki dolgozott. Igaz, hogy ő is törődött a „fennhatósága” alatt levő Fáraó-nemzedékkel: ellátta őket mindennel. Vett nekik búzát, meleg ruhát, dohányt és tüzelő is csak akadt a Borlógyilben Sándor cigány rövidesen meggazdagodott Házat épített, földet és erdőt vett, s nemsokára valóságos nábob hírében állt a Borzsavölgyön. Halála előtt pár hónappal kápolnát építtetett a kőkereszt felé úgy, hogy a kereszt a kápolna oltárkeresztje lett. Azután, mint aki földi hivatását jól betöltötte, rábizta népét fia gondjaira és egy szép, bágyadt őszi estén visszatért lelke a Temetőhöz. Temetése nagy részvét mellett és fényes segédlettel ment végbe. A görögkatholikus esperes három pappal temette el — a fehér kápolna mellé. A borzsavölgyi cigányok, uruk halála óta búsan elszéledtek Ilosvárol. Ki tudja, hová itte őket forró, nyugtalan vérük? Sándor vajda emléke azonban továbbra is él a Borzsavölgyén és a fehér kápolna az irgalomkereső, istenfélő hivek buzgó imádságának állandó színhelye lett.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma

Szólj hozzá!

More in Borzsavölgy, cigány, Ilosva
Ismét dolgozik az ilosvai piac

Ukrajna Egészségügyi Minisztériumának karanténre vonatkozó óvintézkedései betartása mellett április harmadikától ismét beindult az élet az ilosvai piacon – írta az...

Close