Kárpátalja anno: a huszti országgyűlés

A Rákóczi-szabadságharc alatt több országgyűlést is tartottak, melyek egyikére Huszton került sor 1706.március 8–20. között.

A Husztra menekült erdélyi országgyűlés ott nyilvánította ki az Erdélyi Fejedelemség függetlenségét és elszakadását a Habsburg-háztól, valamint csatlakozását a magyarországi konföderációhoz.

A konföderáció is elismerte Erdély függetlenségét, s az erdélyi–magyar államszövetséget a magyarországi konföderáció részéről 1707-ben az ónodi, Erdélyben pedig a marosvásárhelyi országgyűlés ratifikálta.

A huszti országgyűlésen Rákóczi személyesen is részt vett.

Erről részletes leírást olvashatunk dr. Márki Sándor II. Rákóczi Ferenc(1676–1735)című munkájának III. kötetében.

„Míg a fejedelem odajárt, Vay Ádám az udvari népséggel átment Husztra, hol a vármegye tisztességgel fogadta. Az erdélyi országgyűlés megtartását az erdélyi urak Munkácson még szeptember 16-ikán kérték a fejedelemtől, ki azt október 12-ikére ki is hirdette. Most elég számban várakoztak a Verchovina felől jövő fejedelemre. 17-ikén TelekiMihály, Teleki Pál s más urak Dolháig mentek eléje, de ott csak a sereggel találkoztak; maga a fejedelem, a sok gödör és víz miatt, a Talabor völgye felé kerűlt. Másnap tehát a Husztközön át az urak is arrafelé fordúltak és Szelistye falunál nagy lelkesedéssel fogadták. Először Teleki Mihály, majd gróf Mikes Mihály és Barcsay Mihály ült be a fejedelemhez a hintóba; de azután az erdélyi tanácsurak mind lóra kaptak a bujdosó urakkal és nemesekkel együtt, miközben Barcsay Mihálylyal a ló felbukott. Bevonúlván a városba, a fejedelem másnap reggel azonnal értesítette Károlyit, hogy a muszka-dolgokat jó karban találta s megértvén a helyzetet, most már jobban bízik bennük. Egyúttal azonban őt is, Hercsényit is utasította, hogy Heister ellen, ki csekély sereggel jött át a Dunán, Gács vára feláldozásával különösen Eger várát fedezzék s védjék. A hűségében megmaradt erdélyi urak és nemesek már 19-én összegyűlekeztek a huszti vár tövében levő Fehér-házban,de hiába várakoztak a megnyitásra. Észrevették, hogy az öt napi halasztás következtében kifogytak az időből, kevés jót várhatnak a bujdosók ügyében s még egyszer ezen a vidéken kell telelniök.A fejedelem az első három nap csupán az erdélyi szenátussal tárgyalt és csak október 22-én nyitotta meg a huszti országgyűlést.Hosszú, szép beszédben vetette a rendek szemére, hogy, az azelőtti időkhöz képpest, nagyon megcsökkent buzgóságuk a haza szabadságának keresésében. Nemhogy a táborba kívánkoznának, hanem, restségnek adván magukat, mindenkor téli szállásra kérezkednek. Híveitől ezt ő a haza szorongatott állapotában sem tagadja meg; azt azonban beláthatják; hogy ő egymaga, közsegítség nélkűl, semmit sem tehet. Azért tehát ne csak gondolkozzanak róla, hogyan mehetne be Erdélyországba, hanem tegyenek is meg mindent vele együtt, hogy bemehessenek. Hogy pedig azalatt is megélhessenek és mindenki előadhassa szenvedett rövidségét, várni fogja a tanácsuraknak ez iránt való véleményét és folyamodását. A következő három napon át nem is foglalkozott az országgyűlés egyébbel, mint a bujdosók szállásainak kijelölésével és megszorításával, a Partium közterheinek arányos kivetésével és annak elhatározásával, hogy «némely jószágkeresetek és publikácziók még folyhassanak.» Munkálataikat naponkint bemutatták a fejedelemnek, a ki sokat módosított rajtuk; pl. Teleki Mihálynak Vay Ádám «ebinformácziója» miatt csak Mikes Mihály követsége után engedte meg, hogy szálláson Visken maradjon. Az országgyűlés 26-ikán ért véget.…26-ikán a fejedelem Barcsay Mihálylyal és Teleki Mihálylyal egy hintóban távozott Husztról; az erdélyi urak egészen Nagyágig kísérték.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma