Kárpátalja anno: a kettészakított Lonka települése

A Rahói járásban a Kaszó-patak tiszai torkolatánál fekszik Lonka települése. A ruszin falu már a középkorban is ismert volt, hiszen aranymosással foglalkoztak a környező patakokban.

A község házai egykor a Tisza két oldalán épültek fel, ám a trianoni döntés kettészakította Lonkát: a falu egy része Csehszlovákiához, majd Szovjetunióhoz és Ukrajnához került, míg a másik részét Romániához csatolták. A két településrészt összekötő hidat pedig felrobbantották.

Lonka szülötte, Marina Gyula (1901–1983) így ír a településről Ruténsors Kárpátalja végzete című könyvében:

„A szülőfalum LONKA (ruszinul LUH) volt, mely a keleti Kárpátok Tempa és Magura hegyeinek a tövében húzódott meg. A Tompa 1226 méter magas volt, pompás tölgy-, bükk- és fenyőerdők borították, de a hegyorom sziklatömbök közé szorítva egy havas tisztást vont maga alá, mely élénken zöldelt júniustól szeptemberig. Ezt a kősziklás részt minden nyáron egyszer megmásztuk, azonban mindig jó atyánk fegyveres kíséretével, mert a sziklák ormán kőszáli sasok fészkeltek 2 méternél is hosszabb szárnyakkal. A hegy tövében díszelgett az a pompás és stílusos vadászkastély, melyet Rudolf trónörökös építtetett s ami Erdészvölgy (Kuzi) néven volt ismeretes. Itt a völgy látszólag bezárult, de a hegy lábánál fehérlett az országút, alatta mennydörgésszerű robajjal zuhogó Tisza folyóval, másik oldalán pedig a vasúti pályával.

A Tisza két részre osztotta az 1890 lelket számláló 98 és fél százalékban ruszinok által lakott Lonka szülőfalumat. Az őstelepülés a folyó baloldalán feküdt, de háromszor akkora volt a jobboldali falu, mely az országúttal párhuzamosan haladt. A két részt egy múlt század végén vásárolt, kimustrált vasúti híd kötötte össze. A jobb oldalon végig az országút mentén s 180–200 főt kitevő zsidóság lakott és Bot Károly kovácsmester népes családja, továbbá a körjegyző és aljegyző; valamint 3 erdőőr. Ezeken kívül a lakosság tiszta ruszinokból állott, akik a nagyon termékeny, de kevés szántóföld megmunkálásán kívül tutajozással és fakitermeléssel foglalkoztak. Ők lakták a Tisza balpartját és az ő területükre esett a vadonatúj, hatalmas kőtemplom a lelkész házával, a 2 tantermes iskolával és tanítólakással, annak tőszomszédságában a mi családi házunkkal. Ugyancsak itt volt a szövő-fonó iskola is, benne meghúzódva a postaügynökséggel.

A kis falu volt az első, amelyik a végzetesen téves „trianoni elrendezés” után két külön ország lett: a Tisza jobb partja Csehszlovákia, balpartja pedig Románia lett. Jellemzésül annyit, hogy 15 km körzeten belül egyetlen román sem élt, a csehek pedig az egyetlen Pálek Vilmos suszteren kívül 1200 km távolságban laktak.”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma