Kárpátalja anno: a kisbereznai bazilita kolostor

A munkács-csernekhegyi bazilita rendből érkező szerzetesek alapították meg 1742-ben Kisbereznán azt a görögkatolikus kolostort, mely idővel az egyik legnagyobb lett Kárpátalján.

A Nagybereznai járáshoz tartozó Kisbereznán a hagyomány szerint már a XVIII. század előtt is éltek szerzetesek, egyes feltételezések szerint női kolostor működött a területen. Ezt látszik alátámasztani az a lelet, melyre a földbirtok későbbi tulajdonosai, a homonnai Drugeth család tagjai bukkantak, amikor gazdasági épületet akartak emeltetni a földterületen. Az ásások során egy sírt találtak, melyben egy romlatlan állapotban lévő női test volt. A Drugeth család a sír helyén egy haranglábat építtetett, melyben először egy galíciai szerzetes szolgált. Halála után újabb szerzetes érkezett Kisbereznára. 1742-ben pedig a csernekhegyi baziliták vették birtokukba a területet, melyen először egy 18 cellából álló rendházat építettek, majd 1752-ben Szent Miklós tiszteletére templomot emeltek. 1933-ban Boksay József festőművész festette ki a templomot.

A rend szépen virágzott egészen a II. világháború végéig. 1947-ben azonban a szovjet hatóságok bezárták a rendházat és a templomot.

A szerzetesek egy részét lágerbe hurcolták, mások el tudtak menekülni.

A rendházban 1958-ban bentlakásos iskolát nyitottak értelmi fogyatékos gyermekek számára, a templomot pedig tornateremmé alakították át.

A rend csak a rendszerváltás után, 1991-ben kapta vissza az addigra alaposan megrongálódott tulajdonait. Az első szerzetesek 1993-ban tértek vissza a kolostorba.

Itt őrzik azt a Mária-ikont, melyet XI. Pius pápa ajándékozott a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyének a trianoni döntést követően. Ezzel akarta kárpótolni a kárpátaljai görögkatolikus híveket, akik a határok lezárása után már nem juthattak el korábbi kegyhelyükre, Máriapócsra.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma