Kárpátalja anno: a Latorca 1958-as áradása

Munkács folyójával, a Latorcával már nemegyszer foglalkoztunk a Kárpátalja anno rovatban. Míg korábban a békésen kanyargó folyót mutattuk be, most a Latorca másik, kevésbé barátságos oldalával ismerkedhetünk meg. Megáradó vize ugyan évszázadokon át okozott súlyos pusztítást a termőföldeken és a lakott területeken, medrének szabályozásával csak a XVIII. században kezdtek foglalkozni.

Az első komolyabb árvízvédelmi munkálatot gróf Schönborn J. Fülöp hajtotta végre a Latorca vidékén. Lehoczky Tivadar feljegyzése szerint a gróf 1816–1823 alatt Cserleno és Nagylucska közt a Szépvidéki tölgyerdőben egy 4779,13 méter hosszú és 3,79–11 méter széles főcsatornát, 1817–1821 között pedig egy 4824,44 méter hosszú mellékcsatornát ásatott. Ezekbe vezettette át a Latorca vizét. Ezáltal a Haracsina nevű tölgyerdő mellett közel 6000 holdnyi búzatermő föld menekült meg az áradástól.

Ám még így is jócskán maradt védelemre szoruló terület.

A Latorca 1845. évi áradásakor közel 300000 holdnyi föld került víz alá.

1867-ben és 1874-ben folytatódott a folyó szabályozása, de még így is maradtak olyan vidékek, amelyeket a megáradó Latorca időről időre elönt.

 

Ezek közé tartozik Munkács városa, melyet legutóbb 1998-ban és 2001-ben veszélyeztetett a víz.

A fent látható felvétel is Munkácson készült a Latorca 1958-as áradásakor.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma