Kárpátalja anno: a munkácsi görögkatolikus templom

Munkács belvárosában áll a helyi görögkatolikus közösség temploma, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye társszékesegyháza.

Az egyházmegye püspökei hosszú időn át Munkácson, a Csernek-hegyen álló, középkori alapítású Szent Miklós-kolostorban székeltek. Innen előbb Munkács városába költözött be a püspökség, majd Bacsinszky András püspöksége idején, 1780-ban Ungvárra tették át az egyházmegye központját.

Munkács görögkatolikus közössége 1692-ben még a Szent Miklós-kolostor filiája volt. Első, az Istenszülő oltalma ünnepére felszentelt templomukat fából emelték. Az épület utolsó írásos említése 1743-ból való.

Oláh György helyi kereskedő vezetésével 1740-ben épül fel az új, cserépfedeles kis kőtemplom, mely csak néhány évtizeddel később, 1778-ban kapott tornyot.

A templom építésével egy időben, 1752-ben kezdett hozzá az egyházmegye 19. püspöke, Olsávszky Mihály (1700–1767) Munkácson a püspöki palota felépítéséhez. A szükséges telket Munkács kegyura, Schönborn gróf ajánlotta fel. Azonban az építkezés lassan haladt, s Olsávszky 1767-ben bekövetkezett haláláig nem is fejeződött be.

Miután 1780-ban a püspökség átköltözött Ungvárra, az épület építése is leállt. 1804-ben az egyházmegye akkori püspöke, Bacsinszky András úgy döntött, hogy a félig kész munkácsi épületet alakítsák át templommá. Addigra ugyanis a munkácsi közösség kinőtte a kis kőtemplomát.

Az új templom elkészültére azonban a felmerülő pénzhiány miatt még negyedévszázadot kellett várnia a görögkatolikus híveknek.

Végül 1829-ben Vaszil Dovhovics (1783–1849) lelkész, költő és író irányítása alatt megkezdődhettek a munkálatok. 1834-ben már tető alatt állt a templom. Az északi oldalán felépített, több mint 40 méteres magasságú torony egyben tűzmegfigyelő szerepet is betöltött. A torony óráját Münchenben készítették, harangjait Eperjesen öntötték.

Az építkezés az 1848/1849-es forradalom alatt szünetelt, a félig kész épületet pedig raktárként használták.

Néhány évvel később, 1859-ben szentelte fel Popovics Bazil püspök a kétezer férőhelyes templomot, melynek titulusa Mária mennybevitele lett.

Hátra volt még a templomi eszközök beszerzése és a belső falak kifestése. Mindezeken számos mester dolgozott. Az ikonosztázion képei Vidra Ferdinánd egyházi festőmester munkájának eredményei, az oltárképet Miklós mester festette, a falak díszítését Fenczik Gyula és Miklovda András végezte el.

A csillárok, az oltár és az egyéb templomi felszerelések megvásárlását mások mellett Schönborn gróf, Bazil püspök és Petro Cserszkij földesúr támogatta.

Az immár teljes fényében tündöklő templomot Firczák Gyula (1836–1912) püspök szentelte meg 1894-ben.

Azonban mindössze fél évszázadig használhatta a munkácsi közösség a templomát, ugyanis a görögkatolikus egyház működésének 1949-es betiltása után az épületet az ortodox egyháznak adták át. A munkácsi görögkatolikus papokat, Duliskovics Eumént, Mikula Mihályt, Ilniczky Sándort és Tivadar Istvánt letartóztatták, és lágerbe vitték. Ilniczky és Tivadar ott vesztette életét.

A görögkatolikus egyház 1990-es legalizációját követően a munkácsi hívek is visszakövetelték templomukat, melyet 1992-ben kaptak meg.

Az igen megviselt állapotban lévő épületet a hívek áldozatos munkával felújították, s ma újra régi, eredeti szépségében áll Munkács központjában.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma