Kárpátalja anno: a „Munkácsi Mária-ikon”

A rendszerváltás után, amikor megnyíltak a határok, nemcsak a kárpátaljaiak mehettek szabadon Magyarországra, onnan is átjöhettek hozzánk. Azonban nemcsak rokonok és barátok érkeztek, hanem kereskedők is, akik felvásároltak mindent, ami értékes és mozdítható volt. A nagymama fél évszázados szilkéjétől és szőttesétől kezdve a keményített vásznon és karosládán át a csillárokig, faliórákig, mozsarakig és szenes vasalókig mindent elvittek. Szó szerint kisöpörték a padlásokat. Ebben az időszakban, amikor az egyházak még csak éledeztek, s a templomok tulajdonviszonya is tisztázatlan volt, nagyon sok kegytárgy – kehely, ikon, gyertyatartó – tűnt el.

A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye is számos, pótolhatatlan kegytárgyat veszített el a kommunizmus alatt és a rendszerváltás idején. Sokáig ezek közé sorolták azt a Mária-ikont is, amelyet a csernekhegyi kolostorban őriztek, ám a szovjet érában eltűnt.

A 68 centiméter magas és 55 centiméter széles ikon valószínűleg Görögországból vagy Olaszországból származik, s a felirata szerint 1453-ban festették.

Azután vált különösen fontossá, hogy az 1920-as trianoni döntés következtében az addigi máriapócsi zarándokhely a kárpátaljai görögkatolikusok számára a határon túlra került, s ezáltal elérhetetlen lett. A hívek vigasztalására ajándékozta a Mária-ikont XI. Pius pápa a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyének, s azt a csernekhegyi kolostorban helyezték el a bazilita szerzeteseknél.

Amikor 1947-ben a kolostort ortodoxok foglalták el, a baziliták úgy döntöttek, hogy elrejtik a képet. Évtizedeken át senki sem tudott az ikon létezéséről, melyre aztán 1999-ben bukkantak rá a kisbereznai bazilita kolostorban.

A hagyomány szerint az 1990-es években egy munkácsi házban rejtegették a Mária-ikont. Amikor 1998-ban árvíz pusztított a város egyes részein, azt a házat is elöntötte a víz, amelyben a kép volt, azonban az a szoba száraz maradt, ahol az ikon állt.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma